Vasárnap az Incze László Céhtörténeti Múzeumban nyitották meg a szokásos Március 15-i tárlatot. A sorban 35-ik, idén Forradalom és innováció címet viselő március idusi ünnepi tárlaton háromszéki és brassói képzőművészek vettek részt, akiknek munkáit Lénárt Tamás művészettörténész méltatta.

A jelenlévőket dr. Dimény Attila, a múzeum vezetője köszöntötte, aki hangsúlyozta: idén is közös munka gyümölcse a kiállítás, hiszen többen vállaltak létrehozásában oroszlánrészt, így Dimény Erika, a múzeum munkatársa, Sárosi Csaba és Vetró András képzőművész, a Cantus kamarakórus, valamint Józsa Irén és Nagy-Babos Tamás magyartanárok.A munkákat méltató Lénárt Tamás művészettörténész elmondta, A forradalom és innováció témakörében meghirdetett seregszemlére 37 alkotó 51 munkát küldött megmérettetésre, majd Egyed Ákos történészt idézte, aki szerint egy nagy esemény történelmi jelentősége nem az érte hozott áldozatok számával, hanem a fejlődésre gyakorolt hatásával mérhető. A művészettörténész hozzátette: bár a szabadságharcot akadályozta aszály és kolera, s leverte a cári és császári egyesült reakció, a magyarság legnagyobb közös vállalkozása mégsem ment csődbe, hiszen sikeresen kiharcolta a polgári jogegyenlőség és a nemzeti önrendelkezés ügyét, ami végül az önálló magyar állam fedezetét jelentette. „A forradalom vívmánya, az ütőképes hadsereg, nem valósulhatott volna meg a nemzet átszellemülése nélkül. A történelem gépezetét megújítani elég volt egy felfokozott pillanat, amint ész, erő, és oly szent akarat az egyéni sorsokat a közös eszmével összeforrasztva fellobbantotta a leleményesség szikráját. Orbán Balázs is lejegyezte a metamorfózist, ahogyan üstgyártóból ágyúöntő, patikusból puskaporkészítő, átlag emberből pedig hős vált. Egyszerű és békés iparosok táborrá s gyárteleppé alakították Kézdivásárhelyt, és varázsütésre álltak elő ágyúöntöde, fegyver-, lőpor- és gyutacs-gyárak. Megkondultak az ágyúk és dörrentek a harangok, a nemzet pedig egységben harcolt a hon javáért. Ilyen emelkedett állapot a művészi alkotás is, ami alatt a forrongó gondolatok materializálódnak. A sűrített jelenlétben az egyén alárendelődik belső kényszerének, roppanásig feszül a cselekvő kéz és az örökmozgó fantázia, hogy végül rend teremjen. A változás szeizmográfja a művész, ezért hatnak rá érzékenyen az olyan élet szerves részét fedő örök titkok, mint a szerelem és a szenvedés természete, a születés misztériuma, vagy az elmúlást követő rejtelem. Az innováció kelti életre azokat az ötleteket, amiket a kreatív elme megálmodott, s így érünk a jelen tárlathoz” – mondotta a művészettörténész, aki szerint a technikai, mediális és stiláris sokszínűsége mögött önálló alkotói stratégiák és szemléletmódok állnak.„A kiállított témák közül két véglet szemlélteti, hogy egy innovatív ötlet lehet sorsdöntő, de visszafelé is elsülhet. Számos alkotó felel a kiállítás felhívásában megfogalmazott kérdésre - Hogyan látjuk nemzetünk legjobb énjét? - és a válaszok, bár külsőségben eltérőek, mégis ugyanazt ismétlik: egységben. Legyen az közös kulturális emlékezet vagy vallási meggyőződés által, de erről szól a ház, a csónak, a zászló, és az anya gyermekével. Az összetartozás mellett kiemelt téma az átalakulás. Vannak, akiket az anyag metamorfózisa közben feltörő energia inspirált. Közvetlen látványként hatnak távlatban a színek lüktető intenzitásával, közelebb lépve pedig a részletekbe vesző formák gazdag és aprólékos kidolgozottságával. Másokat a pillanat helyett a folyamat érdekel és kezdeti állapotot kötik össze a végsővel, mint a Brassói Lapok útja 1849-től napjainkig, vagy Alexy Lajos feltaláló egybeolvadása találmányával, az első hátultöltő katonai puskával. Jelen tárlaton velünk van néhai Vetró Bodoni Zsuzsa két, még ki nem állított pasztellképével. Örökség című munkája megpecsételve ad hitelességet szabadságharc ügyének, ugyanakkor felelősségre is von a forradalom szellemiségének őrzésében” – mondotta Lénárt Tamás, aki úgy vélte, hogy önvédelmi harcokat vívunk ma is, főként embernek való megmaradásunkért. „Szükségünk van olyan szellemi tüzérekre, akik utat törnek a legsűrűbb viaskodások sorfalai között, és képesek örökkön megújulni, mert tiszta és igazi, emberi érzelmeket követnek” – adott magyarázatot a képzőművészet fontosságára.

A kiállítás április 4-ig látogatható.

A megnyitón közreműködött a Fórika Balázs által vezetett Cantus Kamarakórus