Hatalmas közönségsikerrel zárult szombaton este az István, a király rockopera csíksomlyói előadása. Az ikonikus mű ezúttal koncertváltozatban tárult a közönség elé és bűvölte el a mintegy százezer embert, aki ellátogatott a Kis- és Nagy-Somlyó hegyek közötti nyeregbe. A lenyűgöző fény- és hangtechnika mellett dicséret illeti a zenekart, az énekeseket és nem utolsósorban a Hargita Székely Néptáncszínház táncosait.

Százezres tömeg gyűlt össze szombaton este a csíksomlyói Hármashalom-oltár közvetlen szomszédságában felállított színpad előtt. Az István, a király rockopera négy évtizeddel az első bemutató után sem megkopott mondanivalója, az ismert dallamok 2003 után varázsolták el újra a székelyföldi közönséget.

Már a koncert-előadás délelőttjén érezhető volt Csíkszeredában, hogy valami készül. A hargitai megyeszékhelyre érkezők a város minden pontján felbukkantak, a kávézóktól a bolhapiacig jókedvű várakozással telt, örömteli hangulat töltötte meg a várost. Kora délutántól kezdve kisebb-nagyobb csoportokban indult meg a közönség a csíksomlyóra vezető utakon, hogy elfoglalja helyét a Nagy- és Kis-Somlyó hegyek közötti hegynyeregben.

Az előrelátóan elrendelt útlezárásoknak hála ezúttal (a nyári Bagossy Brothers Company koncerttel ellentétben) elmaradtak a tumultuózus jelenetek és nem teltek meg kaotikusan parkoló autókkal Csíksomlyó utcái. A példás rendben érkező közönség este hét óra körül kezdte igazán megtölteni a monumentális színpad előtti területet. Az eredetileg kiírt 21 órás kezdés végül 15 percet csúszott a későn felérők miatt.

Ám, ezt ott, a helyszínen a kezdés után már biztos, hogy senki sem bánta. Az előadás minden szempontból igazolta a várakozásokat, sőt, nyugodtan leírhatjuk, hogy túlmutatott azokon. A lenyűgöző, a nézőtér minden négyzetméteréről élvezhető hangzás, a látványos fényjátékok és pirotechnika, az egészen kiváló ének-teljesítmények és a Hargita Székely Néptáncszínház mindezt keretbe foglaló koreográfiái olyan élményt jelentettek, amit bizonyára sokáig nem felejtenek el azok, akik ott voltak.

Külön élmény volt látni, hogy minden korosztály képviseltette magát a koncerten. Kisgyerekektől az idősekig mindenki megtalálta a helyét a tömegben és ki-ki a maga vérmérséklete szerint élte végig a produkciót. Volt olyan apuka, aki két fiát átölelve elejétől a végéig hangosan végigénekelte a dalokat, ezrek tomboltak a színpad előtt, a „dühöngőben” valódi koncerthangulatot teremtve. De olyanok is szép számmal akadtak, akik leülve, családjukkal, barátaikkal hallgatták végig az előadást. Felemelő percek voltak, ahogy az est végén mindenki felállva, egy emberként énekelte bele az éjszakába a magyar és a székely himnuszt.

A hazafelé tartó, jegyezzük meg, végig rendkívül fegyelmezetten és kulturáltan viselkedő, tömeg soraiból itt is, ott is énekszó tört fel. Biztosak lehetünk benne, hogy ez a szombat éjjel soha nem ér véget azok számára, akik átélték. A lelkekben, az emlékekben örökké élni fog.