Oszmán típusú cseréppipa-töredékeket mutat be augusztusban a Csíki Székely Múzeum. A Mikó-vár régészeti kutatásai során előkerült leletek a csütörtökön megnyíló Erdély és az Oszmán Birodalom kapcsolatát bemutató kiállítás előhírnökei.

A kagylódísszel ellátott pipafejek a 17–18. századból származnak, abból az időszakból, amikor a dohányzás és a pipázás kultúrája török közvetítéssel terjedt el Erdélyben.

A korabeli pipák cserépből készült fejéhez hosszú fából készült szár, úgynevezett csibuk csatlakozott. Érdekesség, hogy a dohány magyar neve is a török duhán szóból ered.

A pipázás II. Rákóczi György fejedelemsége (1648–1657), illetve a törökök elleni súlyos harcok idején vált tömegessé. A szokás fő terjesztői az erdélyi és kuruc katonák voltak, akiknek a harctéren nem tiltották a füstölést. Akkoriban a dohányzást nem is így nevezték, hanem „füstivásnak”. A kor egyik ismert utazója, Szepsi Csombor Márton egyenesen azt írta, hogy a dohány csillapítja az éhséget és olcsóbb mámort nyújt, mint a bor.

A dohány sokáig luxuscikknek számított. Egy font jó minőségű török dohány ára akár egy hízott sertés árával vetekedett, így elsősorban a főurak és a fejedelmi udvarok kiváltsága volt. A török követek fogadásánál a kávé és a dohány a diplomácia szinte kötelező kellékének számított, a fejedelmek pedig gyakran ajándékoztak díszes pipákat és finom dohányt vendégeiknek.

A múzeum által bemutatott töredékek fehér színű, enyhén fényezett felületű pipák részei. A rövid, ívelt nyak hengeres, melyet széles és domború nyakgyűrűvel díszítenek. A kiöblösödő, gömb alakú fej két oldalát kagylódísszel láttak el.  A korabeli pipákat speciális öntőformákban készítették, majd kemencében égették ki.