Bő két hete a budapesti Papp László Arénában koncertezett a Hollywood Vampires, ami mellett nem lett volna érdemes szó nélkül elmenni, lévén egy olyan produkcióról beszélünk, amelyet viszonylag ritkán lát élőben a közönség, fokozottan igaz ez európai vonatkozásban. Azért van ez így, mert a szóban forgó supergroup tagjai - Alice Cooper, Joe Perry, Johnny Depp (igen, az A Johnny Depp - szerk.) és Tommy Henriksen mind más elfoglaltsággal rendelkeznek „főállásban”, ezért a vámpírok meglehetősen ritkán bújnak elő a koporsókból. Idén viszont újra elütötte az éjfélt az óra és ezt a nagyágyúkból verbuválódott kompániát újra színpadon láthatjuk Európában. 

Jelen cikk írója szerencsés helyzetben van abban az értelemben, hogy mostanig gyakorlatilag majdnem az összes európai kiruccanás valamelyik állomásán sikerült megnézni a Hollywood Vampires fellépését. Legelőször 2016-ban Bukarestben, majd 2018-ban Prágában, ahol Ozzy előtt nyitottak, végül 2023-ban újra Bukarest következett. Ebben az évben egyébként a turné budapesti és pozsonyi koncertje elmaradt, és a jelek szerint ezt nagyon sok rajongó zokon is vette, olyannyira, hogy a mostani produkció csupán félháznyi közönség előtt zajlott, ami némileg meglepő. Arról, hogy a három évvel ezelőtti koncert konkrétan miért maradt el, máig ellentmondó információk keringenek, a legenda szerint viszont Johnny Depp olyannyira sikeresen tönkre vágta magát, hogy képtelen volt színpadra állni. Ha ez igaz, akkor elmondható, hogy ezúttal a magyar pálinka keményebbnek bizonyult a karibi rumnál, a derék kalózt pedig olyannyira megviselhette, hogy a következő napi pozsonyi fellépésre sem tudták helyre pakolni. Megtörténik az ilyen, főleg, ha eszünkbe jut a Depp válása körül kialakult díszcirkusz során elhangzó mondat, amikor a tárgyalóteremben az ex-feleség könnyek között ecsetelte a színész ivási és drogozási szokásait, mire a válasz annyi volt, hogy: „Hogy mit jelent mindez? Azt jelenti, hogy Johnnynál mindig happy hour van.” És ez önmagában sokatmondó. 

Kanyarodjunk most vissza az időben és nézzük, hogyan is jött létre ez a projekt. A koncert felvezetőjeként a Lángoló remek, kétrészes összeállításban tekinti át a zenekar történetét, amiből sok érdekesség kiderül. A lényeg, hogy a Hollywood Vampires története jóval több egyszerű sztárzenekari projektnél: egyszerre tisztelgés a rocktörténet nagy alakjai előtt és egy olyan zenei vállalkozás, amely az elmúlt évtizedben önálló életre kelt. A zenekar ötlete Alice Cooperhez kötődik, aki még a hetvenes években gyűjtött maga köré egy baráti társaságot a Los Angeles-i legendás Rainbow bárban. Az eredeti vámpír-társaság tagjai között olyan korszakos zenészek és művészek fordultak meg, mint John Lennon, Jimi Hendrix, John Bonham, Keith Moon vagy Ringo Starr. A társaság közös szenvedélye a zene és a féktelen éjszakai élet volt (értsd: ivás és különböző tudatmódosító szerek használata), olyannyira, hogy egyesek ebbe bele is haltak, később pedig éppen ezeknek az elvesztett barátoknak az emléke adta a zenekar koncepciójának alapját.

A történet következő fontos fejezete 2012-ben kezdődött, amikor Alice Cooper Tim Burton Éjsötét árnyék című filmjének forgatásán találkozott Johnny Depp-pel. Deppről lehet, hogy kevesen tudják, de eredetileg rockzenésznek készült, végül az élet úgy hozta, hogy a filmvásznon ért el hatalmas sikereket, de a zene iránti érdeklődése mindvégig kitartott és egy határozottan jó gitárost láthatunk, amikor színpadra lép. A közös jammelésekből fellépések, majd egyre komolyabb zenei együttműködés alakult ki. Joe Perry, az Aerosmith gitárosa később csatlakozott hozzájuk, és megszületett a Hollywood Vampires új változata. A kezdeti elképzelés szerint néhány koncert és egy feldolgozáslemez jelentette volna a projekt lényegét, ám a vállalkozás gyorsan túlnőtt ezen. A 2015-ben megjelent első album klasszikus rockdalok újraértelmezéseit sorakoztatta fel, többek között a The Who, a Jimi Hendrix Experience, a The Doors, a Led Zeppelin, a T. Rex és a Pink Floyd világából. A lemezen számos neves vendégzenész is feltűnt, köztük Paul McCartney, Slash és Dave Grohl. A zenekar nem egyszerűen lemásolta az eredeti felvételeket, hanem saját hangszerelésével és előadásmódjával próbált új karaktert adni a jól ismert daloknak. 

A színpadi bemutatkozás hasonlóan látványosra sikerült. A 2015-ös Los Angeles-i koncerteken és a Rock in Rio fesztiválon a három alapító mellett számos ismert zenész lépett színpadra. A Hollywood Vampires ezt követően rendszeresen koncertezett, televíziós műsorokban szerepelt, 2016-ban pedig a Grammy-gálán is fellépett, ahol Lemmy Kilmister előtt tisztelegtek. A banda idővel saját hangját is megtalálta. A 2019-es Rise című lemez már lényegesen több eredeti szerzeményt tartalmazott, miközben továbbra is érződött rajta az a hetvenes éveket idéző hard rock és bluesos világ, amely a tagok közös zenei gyökereiből táplálkozik. A repertoár összeállításában fontos szerepet kapott Tommy Henriksen, Alice Cooper gitárosa, aki a zenekar negyedik állandó tagja lett. A formáció ereje éppen abban rejlik, hogy egyszerre épít a rocktörténet kollektív emlékezetére és a jelen sztárjainak személyiségére. Alice Cooper és Joe Perry a klasszikus rock korszakának meghatározó képviselői, Johnny Depp pedig egy másik művészi világból érkezve hoz saját színt a produkcióba. A Hollywood Vampires így nem pusztán régi dalokat játszó szupergroup, hanem egy különleges zenei emlékezetprojekt, amelyben egyedi hangon szólalnak meg a rockzene hőskorának legendás szerzeményei.

A leírtak fényében kíváncsian vártam a budapesti fellépést, amelynek rögtön az elején sikerült némileg meglepődni, ugyanis az eddigi koncertek kivétel nélkül valamilyen szinten az örömzenéről szóltak. Ez azt jelentette konkrétan, hogy a színpadkép és az egyéb látványelemekre mindeddig nem fektetettek különösebb hangsúlyt, most viszont ezen a téren is szintet lépett a Hollywood Vampires, arról nem is beszélve, hogy az eddig megszokott négy zenész helyett ezúttal heten álltak a színpadon. Nem mintha ez feltétlenül rossz dolog lett volna, viszont némi keserű szájízzel nyugtáztam, hogy akkor ez a dolog is némileg eltolódott a kommersz irányába. Arról nem is beszélve, hogy a koncert első felében mintha nem igazán találtak volna magukra a zenészek, határozottan olyan érzés volt, mintha valamilyen szinten a látványos díszletek között elveszne a lényeg. Persze, elképzelhető, hogy ez csak a saját elvárásaim miatt alakult így, amely érzés fokozatosan tűnt el az est előrehaladtával, mert ahogy telt az idő és egymás után következtek a rocktörténet nagy klasszikusai, úgy lett egyre hangsúlyosabb az az örömzene-érzés, ami számomra a kezdetektől egyet jelentetett a Hollywood Vampires fogalmával. 

A banda az I Want My Now című dallal indított, mögöttük pedig látványos vetítések kísérték végig a műsort. A saját szerzemények – köztük a Raise the Dead, a My Dead Drunk Friends (ezen a ponton határozottan vicces volt az a pillanat, amikor a dal felkonferálása közben Alice Cooper odaszúrt egyet Deppnek, amiben minden bizonnyal benne volt a három évvel ezelőtti budapesti fiaskóra való utalás) és a The Boogieman Surprise – után fokozatosan vált egyértelművé, hogy a vámpírok igazi ereje nem valamelyik sztár személyes jelenlétében, hanem a zenészek együttműködésében rejlik. A színpadon ugyanis nem egyetlen főszereplő köré épült fel az este. Alice Cooper frontemberként természetesen meghatározó szerepet vállalt, de rendszeresen átadta a mikrofont társainak. Joe Perry és Johnny Depp mellett Tommy Henriksen is többször került főszerepbe, miközben a színpadon álló többi zenész is kivette a részét a műsorból, ettől pedig az egész produkciónak valóban egy közös örömzenélés jellege volt.

Zárójelben ennél a pontnál ki kell külön térni Alice Cooper személyére, akinek a jelenléte különösen erős pontja volt az estének. Egészen elképesztő, hogy valaki csaknem nyolcvan évesen ilyen intenzív teljesítményt nyújtson, hozva mindazt azt energiát, amit a nála ötven évvel fiatalabbak is méltán megirigyelhetnek. Ahányszor színpadon láttam ezt a rockikont, mindannyiszor megfogalmazódott bennem, hogy úgy szeretnék megöregedni, mint Alice Cooper, és ez ezúttal sem volt másképp. Visszatérve magára a műsorra, a koncert egyik emlékezetes szakaszában a People Who Died alatt (Johnny Depp énekelte a dalt) a háttérvetítés a rocktörténet elhunyt legendáinak állított emléket: Jim Morrison, Janis Joplin, Chuck Berry, Kurt Cobain, Chris Cornell, Amy Winehouse, Lemmy, Ozzy Osbourne és Tina Turner képei váltakoztak a háttérben, így tisztelegve és emléket állítva az elhunyt pályatársaknak. A műsor második felére egyre inkább a jól ismert klasszikusok kerültek előtérbe. Joe Perry az Aerosmith Livin' on the Edge című dalát énekelte, Alice Cooper a The Doors Roadhouse Blues című klasszikusával aratott sikert, Johnny Depp pedig David Bowie Heroes című számát adta elő. A Hollywood Vampires végül a School's Out és a Pink Floyd Another Brick in the Wall című dalának összekapcsolásával zárta a rendes műsort, majd ráadásként egy Tiny Bradshaw-feldolgozás következett. 

A koncert legfontosabb tanulsága talán éppen az volt, hogy a Hollywood Vampires ereje élőben mutatkozik meg igazán: a zenekar saját dalai mellett a rocktörténet jól ismert darabjait olyan előadásban szólaltatta meg, amelyben Alice Cooper, Joe Perry, Johnny Depp és társaik nem egymással versenyeztek, hanem egymást erősítették. A Sportaréna színpadán egy este erejéig több korszak és több rockgeneráció találkozott, történt mindez egy nagy közös ünneplés keretében, amiből újfent világossá vált, hogy lehet, hogy ezek a vámpírok már bőven benne vannak a nyugdíjas korban, de minden kétséget kizáróan hiba lenne őket leírni.