Meghalt Nádas Péter író szerda reggel 8 órakor gombosszegi otthonában – közölte a világhírű magyar író családja Nádas Péter Facebook-oldalán. Nádas Péter 83 éves volt.

„A hírt a család kérésére tesszük közzé, és ezúton kérjük az olvasókat és a sajtó munkatársait, további tájékoztatásig tartsák tiszteletben, hogy nem kívánnak nyilatkozni” – olvasható a bejegyzésben.

Nádas Péter 1942. október 14-én született Budapesten; Kossuth- és József Attila-díjas magyar író, drámaíró, esszéista, de fotóriporterként, újságíróként is dolgozott. Utolsó könyve, a Halott barátaim 2025-ben jelent meg a Sárközy & Társai gondozásában.

Nádas Péter a modern magyar irodalom meghatározó, világirodalmi rangú alkotója. Neve többször felmerült már az irodalmi Nobel-díj esélyesei között. A posztmodern prózafordulat, Esterházy Péterrel, Hajnóczy Péterrel és Lengyel Péterrel együtt a „Péterek nemzedékének” egyik nagy újítója, akinek olyan monumentális regényeket köszönhetünk, mint az Emlékiratok könyve, a Párhuzamos történetek, a Világló részletek,  a Rémtörténetek.

Nádas Péter 1958-ban fényképész szakmunkás lett, gyakornokként a Nők Lapja szerkesztőségében dolgozott, elvégezte a MÚOSZ újságíró-iskoláját, a katonaság után a Pest Megyei Hírlap munkatársa volt – idézi fel az MTI.

1967-ben megjelent első kötete, A Biblia, két évre rá a Kulcskereső játék című novelláskötete. 1972-ben befejezte az Egy családregény vége című munkáját, amely csak 1977-ben jelent meg. 1974 és 1979 között a Gyermekünk című lap olvasószerkesztője volt, 1980-ban a győri Kisfaludy Színházhoz szerződött lektornak. 1981-82-ben ösztöndíjjal Nyugat-Berlinben élt, 1982-ben megjelent három színházi művét tartalmazó Színtér című kötete.

Az író 1984 óta élt és dolgozott a Zala megyei Gombosszegen. 1986-ban jelent meg monumentális nagyregénye, az írói ábrázolásmódot megújító Emlékiratok könyve, amelyen 1973-tól dolgozott. 1988-ban Játéktér, 1991-ben Az égi és földi szerelemről címmel jelent meg esszékötete.

1992 áprilisában az európai irodalom terén kifejtett kiemelkedő tevékenységéért - második magyarként - megkapta az 1991-es osztrák Irodalmi Állami Díjat. 1993-ban a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjává választották. Ugyanebben az évben infarktust kapott, újraélesztették és megműtötték, a nemlét közelségének megtapasztalásából született Saját halál című kötete.

Felépülése után tovább dolgozott Párhuzamos történetek című regényén, amely csaknem húszévnyi alkotómunka után 2005-ben jelent meg. Ugyanebben az évben jelent meg a Párhuzamos olvasókönyv, amelynek egy része munkanapló, emellett esszéket, képeket, jegyzeteket is közöl a regénnyel kapcsolatban. 2016-ban jelent meg Az élet sója című kötete. 2017-ben publikálta Világló részletek című monumentális, sokrétegű, súlyos családi és társadalmi kérdéseket érintő memoárját. 2022-ben jelent meg Rémtörténetek című regénye, 2025-ben a Szünet nélkül című kötet, valamint a Halott barátaim című könyve.

Pályafutása során számos elismerést kapott, köztük a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetést, a Würth-díjat, valamint a Németországi Szövetségi Köztársaság Érdemrendjének csillaggal ékesített nagy érdemkeresztjét.

Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke így búcsúzik a világhírű magyar írótól: „Kevés író figyelt olyan kérlelhetetlen pontossággal, ahogyan Nádas Péter tette. Nézte az embert olyan közelről, ahonnan már nem lehet sem széppé, sem egyszerűvé tenni. Nézte a testet, a vágyat, a félelmet, a történelmet, és azt, hogyan költözik be a történelem az ember testébe, emlékezetébe, mozdulataiba. Nem kínált könnyű feloldásokat, nem kímélt bennünket attól, amit magunkról látott. Prózájának hosszú, fegyelmezett mondatai arra kényszerítik az olvasót, hogy lassabban olvasson, pontosabban nézzen, és tovább maradjon egy-egy kérdés mellett, mint ameddig kényelmes. Emlékét őrizzük meg azzal a figyelemmel, amelyre egész életműve tanított bennünket. Nyugodjon békében!”.