Magdalena Pelmuș Vér és nemiség címet viselő tárlatával zárta a 2025-ös évet a csíkszeredai Új Kriterion Galéria.

A 2025-ös év utolsó kiállításmegnyitójára várta azt érdeklődőket kedden este a csíkszeredai Új Kriterion Galéria, amely Magdalena Pelmuș Vér és nemiség című tárlatával köszönt el az esztendőtől.

A galéria két termében bemutatott kiállítást megnyitó eseményen Részegh Botond az Új Kriterion Galéria művészeti vezetője köszöntötte a megjelenteket, a tárlatot Adriana Oprea kurátor mutatta be. Az egyik helyiségben a Fragile Anatomy (Törékeny anatómia) címet viselő műalkotás-sorozat kapott helyet, míg a másikban két filmalkotás kép- és hanghatásai fogadták a látogatókat.

Magdalena Pelmuș műveiben „a dolgok és a valóság közötti határok és korlátok átadják helyüket valaminek, ami meghatározhatatlan, többjelentésű, eldönthetetlen és bizonytalan, leírhatatlan és kétértelmű. A művésznő által vérvörös vagy színes gyöngyhálókkal betakart fegyvereket és eszközöket szükségtelen látni dekoratív jelmezük alatt, anélkül is érezni lehet, mennyire csiszolatlanok és darabosak, mennyire durván és bármiféle habozás nélkül végeznék a dolgukat, ha megengednék nekik” – fogalmazott a kurátor.

„Magdalena Pelmuș oximoron-jellegű tárgyai – egyenetlenül és tökéletlenül, nyugtalanító és félrevezető módon kihunyva-csillogóan és sikamlósan – rendíthetetlenül és tökéletes koherenciával folytatják mindazt, amit a festészetében és filmes performanszaiban művel. A felületesen összeöltött, hanyagul kidolgozott, subversivelystitched (Rozsika Parker) és sloppy-crafted (Elaine Cheasley Paterson) stílusban készült, az önmaguknak ellentmondó tárgyak az anyagtól eltérő lelkiséget követnek, saját belső koherenciájukkal is szembemenve (egyes fegyverek „kellemesen élvezhetők”, egyes szerves membránok „értékesek”lehetnek) egyszerre gerjesztenek félelmet és vonzalmat, érintési vágyat és elhárítást, elragadtatást és viszolygást” – olvashattuk Adriana Oprea leírásában.

„A vér jelenléte vagy hiánya a női testek belső biológiai határait jelzi, nagyobb terhet hurcolva a többi testnedvhez képest, ugyanis két sarkalatos megkülönböztetési kritériumot egyesít egyetlen valósággá: egyrészt a nemek közötti különbséget, másrészt pedig az élet és a halál közötti differenciálódást (a női test és a megsebzett test egyaránt vérzik). A Fragile Anatomy világában egyszerre van jelen a testi nedv és a testi szemét, a csorgó anyai vér belepi az apai fegyvereket, ugyanabban az értelemben, ahogyan a nőiesített testi anatómiák, illetve a férfiasított erő és hatalom művi termékei együttesen szolgálnak táplálékul a továbbéléshez. (...) Magdalena Pelmuș fegyverei és csiszolt anatómiái, melyekre gyöngy-vércseppek potyognak, valójában fizikailag törékenyek, és sokkal inkább a gyöngédség pillanatképeinek akarnak tűnni, mintsem egy erőszakos csatakiáltásnak” – írta a tárlat kurátora.