banner_ImRoxvBN_webbanner_970x250.gif
banner_Qadt244U_webbanner_728x90.gif
banner_3UKEdCdT_webbanner_300x250.gif

Jézus-szerepéről és SZFE-élményéről is mesélt Röhrig Géza a kolozsvári Film és Média Napokon

Röhrig Gézáról, az Oscar-díjas Saul fia főszereplőjéről kevesen tudják, hogy felvételt nyert Szabó István első osztályába a Színház- és Filmművészeti Egyetemre (SZFE). Erről és más filmes kalandjairól, a Saul óta vállalt szerepeiről és első Erdély-élményéről is mesélt a filmszínész, költő, bibliaoktató a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) nemrég megalakult Magyar Film- és Média Intézetének rendezvényén.

Röhrig Gézát filmszínészként ismeri a nagyvilág, mióta a film, amelyben főszerepet játszott, a Saul fia, elnyerte az Oscar-díjat. Emellett azonban költő, író, és a kamera mögött, rendezőként is kipróbálta magát, jóval a Saul fia előtt. Zágoni Balázs, a BBTE Magyar Film- és Média Intézetének oktatója a filmhez és általában, az alkotáshoz fűződő viszonyáról kérdezte az első Film és Média Napok New Yorkból online bejelentkező meghívottját péntek délután.

Az 1967-es születésű Röhrig előbb az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) bölcsészkarára, magyar-lengyel szakra járt, majd 1988-ban a négyszeres túljelentkezés ellenére egyike volt annak az öt filmrendező-aspiránsnak, akiket felvettek a Színház- és Filmművészeti Egyetemre Szabó István filmrendező induló osztályába. Tulajdonképpen miatta felvételizett az SZFE-re, mesélte Röhrig Géza, de mindössze kb. másfél percig járhatott az Oscar-díjas rendező órájára, Szabó ugyanis egy németországi rendezői munkára hivatkozva másnak adta át az osztályt. A csalódott fiatalok nem hagyták annyiban, „megalakult a diákönkormányzat és gyakorlatilag kis forradalmat csináltunk a főiskolán, leállt a tanítás” – emlékezett Röhrig. A budapesti SZFE-s diákok 2020-as #freeSZFE mozgalmának voltak tehát előzményei, juthatott a beszélgetés hallgatóinak eszébe. A közös kiállás ellenére azonban Röhrig szerint ez a generáció elkallódott, a „rendszerváltás áldozata” volt, az osztálytársai közül senkiből sem lett híres filmrendező, ő maga sem kapott diplomát, bár a vizsgafilmje elkészült.

A költő-filmszínész szerint azonban nem Szabó István távozása vagy a rendszerváltás körüli zavaros helyzet az oka annak, hogy nem lett belőle filmrendező, ez sokkal inkább a magyarországi filmipar jellege, kis mérete és saját alkata miatt történt így. „Kísérletező alkat vagyok, és ahhoz, hogy megtaláljam a saját filmnyelvemet, nagyon sokat kellene nekem forgatni. Magyarország kicsi, kevés a fóka és sok az eszkimó” – fogalmazott Röhrig Géza az anyagi források szűkösségére utalva. Hozzátette, hogy már főiskolásként látta, hogy nem tud „elég udvarias, elég hízelgő lenni, elég társaságba járni, elég telefonhívést megtenni, eleget gratulálni, helyezkedni”, ezért „alkatánál fogva” nem lesz belőle Magyarországon filmrendező, annál is inkább, hogy a diákönkormányzat megalakításával a „szakma minimum felét” magára haragította. Így aztán a film helyett a korábban is kedvelt íráshoz pártolt át, ami „pénztelen, társtalan dolog”, nem kellenek hozzá külső eszközök.  

Röhrig Géza bázisa jelenleg New York, ahová közel két évtizede költözött az első házasságából származó gyerekei miatt. Bár korábban is játszott filmben – 1989-ben ő alakította József Attilát egy tévésorozatban – a filmhez színészként évekkel később, Nemes Jeles Lászlónak köszönhetően talált vissza, aki szereplőválogatásra hívta a Saul fiára készülve. Mivel a lámpaláz számára ismeretlen fogalom, és mert tetszett a koncepció, elfogadta az eredetileg nem is főszerepre szóló felkérést. Erről a folyamatról a Maszolnak korábban adott interjúban is mesélt. A BBTE Film és Média Napjainak közönsége most inkább az Oscar-díjas film utáni időszakról hallhatott, azóta ugyanis Röhrig Géza több filmben, világsztárok mellett játszott kisebb és nagyobb, de mindig a zsidó kultúrához köthető szerepeket. Mint mondta, fél attól, hogy megragad egy típusszerepnél, ugyanakkor csak olyan szerepet vállal el, amihez megvan a kellő háttérismerete.

Arra a kérdésre, hogy milyen szempontok szerint választ filmszerepet, Röhrig Géza elmondta, azt, hogy mire kérik fel, meghatározza az akcentusa, illetve „kelet-európai, mediterrán arcberendezése”. Mivel nem néz filmeket – már filmszakos főiskolás hallgatóként sem volt hajlandó megnézni a kötelezőket, mert nem akarta, hogy látásmódját befolyásolják, mesélte –, a rendezőkről semmit sem tud, elsősorban a forgatókönyvek alapján dönt, és csak ezután tájékozódik az őt felkérő alkotó korábbi munkáiról. Ennek ellenére, mint fogalmazott, olyan rendezők közelébe került, akiknek a forgatásán a lámpát is szívesen tartotta volna. Ilyen például Terrence Malick, akinek The Way of the Wind című filmjében Jézust alakítja, de az csak a moziban fog kiderülni, amikor 2022-ben a filmet bemutatják, hogy ez főszerep-e vagy inkább Péter karaktere kerül majd előtérbe, mesélte Röhrig Géza. Az amerikai rendező ugyanis híres arról, hogy forgatás közben sokat rögtönöz, a három órás filmhez több száz óra anyagot vettek fel. A szerep azért is különleges a filmszínész számára, mert ortodox zsidóként és bibliaoktatóként régóta foglalkoztatja a vallás, de maga Jézus is. „Szánom-bánom azt az elidegenedést, ami Jézus és a zsidóság között végbement, hogy csomó mindent az ő rovására írtak, ahelyett, hogy az egyház rovására írtak volna” – mondta.

Mivel a beszélgetést hangmérnöknek, vágónak és operatőrnek készülő diákok hallgatták, Zágoni Balázs arról is faggatta Röhrig Gézát, hogy az utóbbi évek forgatásain színészként mit tapasztalt a stáb ezen szereplőivel kapcsolatban. Talán az operatőr szerepéhez fűződő válasz volt a legérdekesebb. Röhrig találkozott például olyan rendezővel, aki nem nézte jó szemmel, ha a színész és az operatőr között túl személyes viszony alakult ki a forgatáson. Különleges eset volt a Saul fia: „táncban álltam az operatőrrel, másfél méternél soha nem voltam tőle távolabb, és gyakran, miközben kézből filmezett, a bal kezével engem kicsit közelebb húzott, távolabb lökött, ennél intimebb alkotói viszonyban egy operatőrrel színész már nem is nagyon lehet” – mesélt az Erdély Mátyás operatőrrel megtapasztalt munkáról. Másrészt Röhrig meglátásában az operatőr gyakran „anyai szerepet” tölt be az elkerülhetetlenül „zsarnok”, „ideges” (férfi)rendező mellett, amikor akár egy apró, kamera mögül mutatott gesztussal, kacsintással oldja a színész felé is áramló feszültséget. „Fájóan kevés a női operatőr, akik ezt valószínűleg még jobban tudnák csinálni” – jegyezte meg Röhrig.   

Az alkotó azt is elárulta, hogy jelenleg regényen dolgozik, a következő forgatása pedig Szaúd-Arábiában lesz, amit már csak a nyugati civilizáción kívüli helyszín miatt is nagyon vár. Szóba került Erdély is, ahol Röhrig Géza 14 évesen járt először, amikor egy erdélyi származású osztálytársa elvitte Székelyföldre. Itt, mint felidézte, vendégszeretet, hihetetlen tájak, ízek, színek, és az otthonosság élménye fogadta, úgy, hogy azelőtt nem találkozott azzal a „határozott, romantikus Erdély-képpel”, amely rendszerint a magyarországiak fejében él. A kamaszkori nyár után minden évben visszatért, és még mindig nem adta fel azt a vágyát, hogy itt éljen, mondta el Röhrig Géza.

Az online Film és Média Napok szombaton is folytatódik, a következő, nagyközönségnek is nyitott, Facebookon elérhető ingyenes program szerint:
15:00 – 15:50 Ezt majd ugye megvágjátok?- beszélgetés a reklámfilmes munkaerőpiac elvárásairól. Meghívott: Márkus András Moderátor: Csibi László
16:00 – 16:50 Négy fal között a televíziós sorozatokban. Előadó: Keszeg Anna
17:00 – 17:50 Díjátadás: a Showreel-szemle és a középiskolásoknak szervezett fotóverseny eredményhirdetése
18:00 – 19:00 Személyes filmkészítés: Beszélgetés Reisz Gábor filmrendezővel. Moderátor: Bátori Anna  

16/9 vagy 1920x1080
CSAK SAJÁT

Kapcsolódók

Kimaradt?