Egyre nagyobb népszerűségnek örvend a Tarisznyás Márton Múzeum által létrehozott Gyergyói Digitális Archívum. A platformon a Gyergyói-medencéhez valamilyen formában kapcsolódó, régi fotókat gyűjtik, amely ezáltal nem csupán egy kutatható adatbázist biztosít a szakértőknek, hanem a térség történetét is elmeséli minden érdeklődőnek.

A Gyergyói Digitális Archívum egy közösségi programként indult: a Tarisznyás Márton Múzeum munkatársai azt tűzték ki célul, hogy a Gyergyói-medencéhez valamilyen formában kapcsolódó analóg fotókat digitalizálják, ezzel létrehozva egy helytörténeti szempontból értékes, kutatható adatbázist.

Ferencz Mátéfi Kriszta, a Tarisznyás Márton Múzeum művészettörténésze kérdésünkre elmondta: 2010 után egyre nagyobb igény mutatkozott a régi fotók különböző közösségimédia-oldalakon történő megosztására. Leginkább a Facebook vált ezeknek a kincseknek a színterévé, ezzel azonban az volt a gond, hogy nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem voltak visszakereshetők a képek. Rengeteg értékes dokumentum tűnt el, nem beszélve az ellenőrizhetetlen információkról, amelyeket hozzájuk csatoltak. Ennek a problémának a felismeréséből született meg az ötlet, miszerint jó volna létrehozni egy olyan platformot, amely hiteles helyet biztosít ezeknek a fotóknak, megfelelő datálással és információkkal ellátva.

A projekt idén már kilenc éves. A művészettörténész elmondása szerint egy nagyon hosszú munkafolyamat áll mögötte, hiszen évről-évre igyekeznek fejleszteni a rendszert, könnyíteni a fotók visszakeresését. Nagy lendületet 2021–2023 között kapott a kezdeményezés, amikor is a Magyar Géniusz Projekt keretén belül egy „storytelling” modullal is ki tudták egészíteni az oldalt, valamint telefonos applikáció formájában is elérhetővé vált, amelynek köszönhetően a fiatalabb generációt is sikerült szép számban bevonzani.

A Gyergyói Digitális Archívum jelenleg a Gyergyói-medencében élő vagy onnan elszármazott személyeknek a fotóit gyűjti. Ferencz Mátéfi Kriszta elmondása szerint minden értékes, aminek van bármilyen helytörténeti vonatkozása, így akár egy családi kép vagy egy elsőáldozó kislány fotója is. „Első ránézésre sokan talán csak egy sarokban álló gyereket látnak, nekünk azonban minden ilyen »hétköznapi« kép sokat elárul a korabeli öltözködésről, használati tárgyakról, vagy csak az évtizedekkel ezelőtt élő gyergyóiakról” – fejtette ki a művészettörténész.

Kérdésünkre, hogy a mesterséges intelligencia korában miként lehet megbizonyosodni arról, hogy a bármely felhasználó által feltöltött képek és hozzájuk csatolt információk hitelesek, Ferencz Mátéfi Kriszta elmondta: minden esetben megpróbálnak utánajárni a képek eredetének. Ha bármi egy kicsit is gyanúsnak tűnik, felkeresik akár a családot is. A helytörténészek emellett nagyon jól ismerik a környéket és annak múltját, így feltűnik, ha egy láncszem kilóg a sorból, ahogy az is, ha épp egy hiányzóra bukkantak rá.

A Gyergyói Digitális Archívum esetében jelenleg két- és háromezer közötti képállományról beszélhetünk, ám a művészettörténész elmondta, hogy még mindig rengeteg a feldolgoznivaló. Mivel a Tarisznyás Márton Múzeum egy kicsi intézmény, és mindössze négy muzeológus dolgozik ott jelenleg, akiknek az adatfeldolgozáson kívül számos egyéb teendőjük is van, így nem megy egyik napról a másikra egy ekkora mennyiségű információhalmaznak a kielemzése. Azt azonban mindenképp érdemes kiemelni, hogy a projektnek megfizethetetlen hozadéka, hogy az emberek megnyíltak. Ferencz Mátéfi Kriszta elmondása szerin egyre nagyobb igény mutatkozik a családi képek közkinccsé tételére. Az időseknek, akik nem mozognak otthonosan a digitális világban, a fiatalok segítenek feltölteni a fotókat. A gyergyóiak szívesen osztják meg a történeteiket, ezáltal rengeteg értékes anyaggal és információval bővítik a múzeumot.

A művészettörténész egy kiemelt estet is megosztott velünk: egy civil szervezeten keresztül került hozzájuk Szilágyi József fotóalbuma, amelyre egy kazánház mellett bukkantak rá. A gyűjteményben a ’40-es évek pillanatai vannak rögzítve: háborús jelenetek, katonai bevonulások és számos egyéb helytörténeti szempontból izgalmas kincs.

Szintén nagy öröm az ötletgazdák számára, hogy még élnek olyan emberek a Gyergyói-medencében, akiket személyes emlékek fűznek egy-egy régi fotón szereplő személyekhez, helyszínekhez vagy tárgyakhoz. Sokan felismerték például az egyik képen szereplő autót, és elmesélték, hogy merre jártak vele kirándulni. Minden ilyen apró részlet, egy nagy egész része, egy olyan történeté, amelyet érdemes napvilágra hozni.