Négyállomásos erdélyi turnéra indult a magyar alternatív rock egyik legbefolyásosabb zenekara, a Kiscsillag. Kolozsvári koncertjük előtt az együttes egyik alapító tagjával, Leskovics Gáborral, művésznevén Lecsóval beszélgettünk az elmúlt húsz évükről, turnéélményekről és a jövőre megjelenő lemezükről is. 

– Mindig várjátok az itteni fellépéseket, a nyilatkozataitok alapján. Miért, miben más egy erdélyi körút? 

– Ennek két része van. Egyrészt nagyon szeretünk itt játszani, mert találkozunk olyan emberekkel, akikkel csak ritkán tehetjük, és szeretjük magukat a városokat és a környezetet, ahol utazgatunk az országon keresztül. Ez mind-mind nagyon klassz, és ezt nagyon bírjuk. De a legjobb abban, amikor turné van, hogy olyan ez nekünk, mint egy négynapos osztálykirándulás, ami nagyon jól összerázza a zenekart. Megbeszéljük egymás között, hogy ki mit hozzon. Az egyik USB hangszórót, a másik vizet, harmadik pálinkát. És igen, Erdélybe pálinkát. Persze, azért hozzuk, mert bármi előfordulhat. (nevet)

– Ha már osztálykirándulás, annak az egyik legvagányabb része, amikor a buszban vagytok. Nálatok hogy kell elképzelni az utazást?

– Nálunk úgy megy már évek óta, hogy két részre oszlunk. Van a busz, ami hozza a felszerelésünket, és azzal jön a stábnak az a része, aki nem a zenekar, mi pedig egy külön személyautóval jövünk. Egyrészt azért alakítottuk így, hogy mire mi odaérkezünk egy helyszínre, már a többiek össze tudják rakni a felszerelést. Másrészt tizenketten vagyunk, az ennyi férőhelyes buszt már nem lehet „rendes” jogosítvánnyal vezetni, úgyhogy így alakult ez ki. 

Most kivételesen három autóval jöttünk, mert Bandi (szerk. megj. Lovasi András) vett egy lakóautót magának, és akkor ezt ki akarta próbálni, és nem is egyedül van, szóval ketten próbálják ki. Ráadásul ma délután, ameddig a stábtagok jöttek bepakolni a színpadra, mi elmentünk a Tordai-hasadékhoz, sétáltunk egy nagyot. Számtalanszor voltam Erdélyben, de mindig csak az autóból néztem. Bandi már kétszer is volt, a lányaival bejárta az egészet, de én mindig csak távolról csodáltam, most viszont nekem is jó élmény volt, fel tud töltődni az ember az ilyenekkel.

– Úgy tudom, hogy a legutóbbi kolozsvári élményed nem volt túl kellemes, hiszen volt egy kis baleseted koncert közben.

– Én néha elveszítem az eszemet, és akkor ugyanez volt. Szoktam ugrálni a színpadon. De ha az ember felugrik, utána le is érkezik. Akkor valamiért nagyon vagánynak éreztem magam, felugrottam a gitárral, és utána gondoltam, hogy az még jobb, ha térddel esek. De felálltam, mintha mi sem történt volna, és tovább játszottam, bár akkor már éreztem, hogy ebből még baj lesz. A koncert végére a két lábam akkora volt, mint két görögdinnye. Szóval nem volt életem legjobb tapasztalata, de sztoriként fennmaradt, sőt néha vissza is köszön. A születésnapomon – az egyik rajongónk tudta, hogy jövünk Erdélybe, ezért – kaptam tőle térdvédőt, amit persze ma sem hoztam magammal. De most már ügyesen ugrok, most már tanultam az esetből.

– A turnén játszotok olyan dalokat, amik a következő nagylemezen lesznek. Mit lehet tudni erről az albumról? Ezt is március 8-án akarjátok kiadni, mint az előző kettőt?

– Igen, mivel az előző kettő akkor jelent meg, a nemzetközi nőnapon, ezért nagyon klassz lenne, ha tudnánk folytatni a hagyományt. Remélem, hogy sikerül addig befejeznünk. Vannak dalok, amik már teljesen készen vannak. Van egy csomó olyan, amin még most dolgozunk. Ha azt akarjuk, hogy márciusban megjelenjen, akkor azt nekünk januárban le kell adni. De én azt gondolom, hogy meg fogjuk csinálni, mert a határidő az egy nagyon jó múzsa, és tényleg úgy van, hogy ilyenkor mindenki „ráfekszik”, és mindenki félrerak minden mást. 

A lemez címét még nem tudjuk, de a témáját már igen: boomer diszkó. Már öreg bácsik vagyunk, boomerek, akiknek a lányuk mutatja meg, hogy az iPhone-on ezt meg azt hogy kell csinálni. És kitaláltuk, hogy ezek a bácsik, ezek most szórakozni akarnak. Voltak nagyon komoly lemezeink, voltak viccelődős lemezeink. Ezúttal megpróbálunk rámenni egy kicsit a táncra.

– Legújabb dalotok egy hónapja jelent meg, a címe Szeretnivalója. Nektek mi a szívetek szeretnivalója az elmúlt időszakban?

Van egy magánéleti rész és egy zenekari. Párhuzamosan olyan dolgok történtek a magánéletben mindenkinek közülünk, amiben vannak jó és rossz dolgok is, de azt hiszem, hogy most mindenkinek van szeretnivalója, ami szerintem nagyon fontos. És persze nekem ott a lányom, az anyukám is, nekem elsősorban ők jutnak eszembe a szóról. Zenekari szinten pedig szerintem most az tölt el a legnagyobb örömmel, hogy húszéves lesz jövőre a banda. Én ott voltam pár hét híján a legelejétől, és ez az egész viccnek indult, ilyen kis hülyéskedésnek a próbateremben. Álmomban nem gondoltam, gondoltuk, hogy ez majd egy valódi zenekar lesz, amelyik egyszer lesz húszéves is. 

Az első lemez környékén kezdtük magunkat komolyan venni, és onnantól kezdve már sokat dolgoztunk magunkon, a dalainkon. Az, hogy a zenekar el tud jutni húsz évig, és úgy tud eljutni, hogy amikor eljönnek egy erdélyi turnéra, akkor, mint a gyerekek várják azt, hogy együtt legyenek egy héten keresztül, az nagyon klassz. Itt mindenki várja, hogy az autóban mutogassunk egymásnak zenéket, akár saját dalokat is, de nemcsak. Van olyan köztünk, aki még nem volt Erdélyben soha, szóval neki meséltünk az eddigi élményekről, rengeteg sztori van. Hozzáteszem, hogy nem csak a zenekar, hanem a zenekar körül lévő emberek, a stáb is csupa olyan ember, akikkel bármikor elmegyünk kirándulni, ők is ugyanolyan fontosak, mint mi. Szeretnivaló emberekkel játszom, dolgozom együtt, és ennél nem kívánhat többet az ember. Ez egy isteni adomány. 

– Mikor várható a következő dal a lemezről?

– Októberben jön az új dal, aminek komoly a témája. Össze lesz kötve a gyerekek elleni abúzus napjával, hiszen a dal is ehhez kapcsolódik. Készült hozzá egy klip, azt most láttuk a zenekarral egy pár napja, és eszméletlenül jó lett. Bodó Viktor rendezte, és csak annyit tudok mondani, hogy én nagyon régen láttam már ilyet. Egy igazán jó klip a dalhoz legalább még annyi értéket hozzá tud tenni, és ez olyan. Nagyon várom, hogy erre mit fognak szólni az emberek, mert nagyon ritkán látok ennyire minőségi cuccot. 

– Szerinted mi az, ami semmit sem változott a zenekar alakulása óta, és mi az, ami akár 180 fokot fordult?

– Ahogy említettem, a legelején poénként kezeltük. Próbaszünetben elmentünk a kocsmába, és mondogattuk egymásnak a dalszöveg-sorokat. Közben jókat röhögtünk, mert nyilván mondtunk olyan sorokat is, amit nem lehetett beleírni, de a végére valahogy csak összeállt az a szöveg. Nem vettük komolyan, és ez a része biztos, hogy megváltozott. Ma már azt akarjuk, hogy a zenekar valahonnan valahova mindig tartson, és azt lehessen látni is. Ami viszont ugyanolyan maradt, hogy úgy vesszük magunkat komolyan, hogy közben meg nagyon sokat röhögünk. A hangulat szerintem nem változott. 

– Ha már jövőre lesz a nagy, kerek évforduló, az albumon kívül terveztek szülinapi partyt is?

Lesz egy nagy születésnapi koncert, azt már elmondhatom, hogy a Budapest Parkban. Utána pedig tervezünk az egész albummal egy országjáró turnét, és remélem, hogy majd ide is jövünk megint jövőre. A húszéves Kicsillagnak mindenképpen meg kell mutatnia itt is magát.