Szeptember 25-én egy különleges kiállítást nyitottak meg a budapesti Szépművészeti Múzeumban. Elsősorban azért különleges, mert a magyar közönség első alkalommal láthatja az angol romantika egyik legjelentősebb művészének, William Blake-nek a műveit, de a tárlat koncepciója is rendkívül érdekes, mivel ennek a maga nemében egyedülálló életpályának a művészet különböző területein létrejött alkotásait egy átfogó kontextus keretében igyekszik bemutatni. A műalkotások túlnyomórészt a brit Tate Galéria gyűjteményéből érkeztek Budapestre és megtalálhatók közöttük a művész legjelentősebb grafikái, könyvillusztrációi, festményei és akvarelljei, de ugyanakkor fontos hangsúly tevődik Blake költészetére is, ami szintén fontos összetevője ennek a különleges életműnek.

„William Blake a brit romantika egyik legismertebb művésze, kivételesen eredeti művészete és költészete ma is ihlető hatású. Ezekben az évtizedekben számos brit alkotót foglalkoztattak az érzelmek és az irracionalitás, sokan választottak erősen szubjektív témákat és kutattak a spirituális megújulás után. Blake-hez hasonlóan ők is egy felbolydult világra reagáltak. A Nagy-Britanniában megjelenő romantikus stílus kialakulásában jelentősen közrejátszott az amerikai függetlenségi háborúban elszenvedett megszégyenítő vereség, az 1790-es években zajló francia forradalom világrengető hatása, a Franciaországgal vívott hosszú háború nehézségei, az otthoni politikai és társadalmi forrongás, valamint a technikai és ipari fejlődés gyors irama. Blake és kortársai művészete e kor szellemét idézi elénk” – olvasható a tárlat bevezető leírásában, rögtön az első kiállítóteremben. Ezen felül William Blake kapcsán számos olyan – ha úgy tetszik, sztereotípiák – tulajdonság hozható fel, amelyeket ma is a meg nem értett zseni, a különc művész alakjával asszociálunk, ezek pedig hangsúlyosan megjelennek a tárlaton is.

Az 1757-ben született Blake az angol romantika egyik legjelentősebb alakja, viszont azt tudni kell róla, hogy életében távolról sem kapta meg azt az elismerést, amely megillette volna, és amellyel az utókor percepciójának kontextusában övezi munkásságát. Mondhatni, tipikus művészsors, hisz szép számmal találunk ilyenre példát az egyetemes, de akár a magyar művészettörténetben is. Amit még fontos kiemelni vele kapcsolatban, hogy nem csak a szó szoros értelmében vett művészet területén volt igazi úttörő, hanem a különböző nyomat- és festészeti technikák megújításának terén is maradandót alkotott. Blake Londonban ugyanis rézmetszőként kereste kenyerét, és mint ilyen, rengeteget kísérletezett annak érdekében, hogy művészi önkifejezése minél tökéletesebb formában kerüljön közönsége elé. Amely közönség egyáltalán nem volt nagyszámú, mi több, kortársai körében sokan nemes egyszerűséggel őrültnek tartották, épp az által megjelenített témák okán, amelyek meglehetősen szokatlanok voltak az illető korban. Ehhez valószínűleg az is hozzájárult, hogy saját bevallása szerint profétaként definiálta önmagát, „aki művészetével és költészetével hidat épít a spirituális és a kézzelfogható világ között. Blake művei sok esetben merítettek radikális politikai nézeteiből, mély vallásos hitéből és személyes küzdelmeiből. Hosszú ideig dédelgetett ambíciója azonban, hogy országos jelentőségű művésznek ismerjék el, nem teljesedett be.”

A Menny és Pokol házassága cím is nagyon eltalált, hisz William Blake és kortársai művészetére igencsak jellemzők a természetfeletti regiszteréből kiragadott témák, ahogyan egyszerre van jelen a szent és a profán, valamint a bibliai történetek – különösképp az apokaliptikus víziók – ábrázolása is hangsúlyosan megragadható. A tárlat különböző tematikák köré szerveződik, amelyek a vonatkozó fejezetcímekkel átfogó betekintést nyújtanak ebbe a komplex életműbe, ugyanakkor reflektálnak a korabeli történelmi folyamatokra, amelyek befolyásolták Blake műveinek létrejöttét, valamint olyan pályatársak alkotásai is megtekinthetők, mint Henry Fuseli (Heinrich Füssli), J. M. W. Turner, John Hamilton Mortimer vagy Benjamin West. Kiindulópontként az első szekció a Költő festő címet viseli, mert Blake képzőművészeti tevékenysége elválaszthatatlan irodalmi munkásságától. A művész már gyerekkorában írt verseket, amelyekhez rajzokat is készített, majd tehetségét tovább fejlesztette a Westminster-apátságban, ahol gótikus sírköveket másolt, innen is eredeztethető kapcsolata a gótikával. Nem mellékesen, Blake a gótikát tekintette az időtlen és eszményi művészet megtestesülésének, ennek megfelelően későbbi munkásságában központi szerepet játszanak a gótikus elemek és motívumok. Természetesen A gótika című szekció kiemelten foglalkozik az erre vonatkozó alkotások bemutatásával. Az angol romantikus művészek előszeretettel fordultak a múlt felé, aminek egyik magyarázata a 18-19. század fordulópontjára jellemző zűrzavaros politikai helyzet, valamint a Franciaországgal folytatott hosszas háborúk következtében bizonytalanság uralkodott Angliában, a múlt dicsőséges pillanatainak (újra)felfedezése a művészet révén kézenfekvő megoldásnak bizonyult a megtépázott nemzeti büszkeség helyreállítására. Fontos kiemelni, hogy Angliában erre az időszakra tehető Shakespeare újrafelfedezése, amihez maga William Blake is hozzájárult olyan értelemben, hogy számos illusztrációt készített a híres drámaíró színműveihez. Ezek közül egyebek mellett Lear király és Macbeth a Szépművészetiben is látható, akárcsak az egyik legritkábban kölcsönzött és leghíresebb Blake-alkotás, a Newton teste is, amelynek külön szekciót dedikáltak a kurátorok. A sátán és az alvilág, a Fantasztikus teremtmények további fejezetcímek, amelyekből kiderül, hogy miként ábrázolták a korabeli művészek a bibliai apokalipszist, amelyről az illető korra jellemző állapotokból kifolyólag meg voltak győződve, hogy hamarosan bekövetkezik, de a látogatók abba is betekintést nyernek, hogy milyen koncepció mentén képzelte el William Blake a Pokol különböző bugyrait, különös tekintettel arra, hogy a művész élete utolsó éveit, 1817-ben bekövetkezett haláláig, Dante poklának illusztrálásával töltötte.

Különleges élményben részesül az, aki a Menny és Pokol házassága című kiállítás megtekintése mellett dönt, annál is inkább, hogy az egyetemes művelődéstörténet egyik legizgalmasabb korszakára reflektáló átfogó tárlat ritkán látható térségünkben. William Blake művészete pedig önmagában különleges, amelyről méltatlanul kevés szó esik, pedig, ha alaposabb vizsgálatnak vetjük alá, kiderül, hogy hatása napjainkban is számos területen megragadható. A kiállítás kurátorai a Tate Galéria részéről Alice Insley, valamint Regős Csilla, a Szépművészeti Múzeum munkatársa, a tárlat pedig 2026. január 11-ig látogatható. A hosszas sorban állást elkerülendő érdemes online időpontot foglalni a Szépművészeti Múzeum honlapján.