Idén tizenkilencedik alkalommal szervezték meg a Perkő gyermek- és ifjúsági néptánctalálkozót Kézdiszentléleken. A rendezvény mára a háromszéki és erdélyi magyar közösségi élet egyik jelentős eseményévé vált, amely nem csupán a néptáncról és bemutatkozásról szól, hanem egy egyedülálló, közösségépítő találkozási pontként is működik. Szombaton a Perkő völgyét benépesítette a közel ezer fellépő gyermek és fiatal, valamint a szülők, kísérők és érdeklődők sokasága, akik Erdély öt megyéjéből érkeztek Háromszékre.

A 19. Perkő gyermek- és ifjúsági néptánctalálkozón mintegy negyven tánccsoport vett részt – voltak köztük kezdők, tapasztaltabbak, és olyan kiscsoportok is, ahol a fellépők életkora alig haladta meg a négy évet. A programot az Udvarhely Néptáncműhely Aranyszőrű bárány című produkciója színesítette, emellett kézműves foglalkozások, gasztronómiai kínálat és informális közösségi programok is helyet kaptak a rendezvényen.

A megnyitón Imreh-Marton István-Attila, a Kovászna Megyei Művelődési Központ igazgatója hangsúlyozta: a Perkő találkozó mára olyan rendezvénnyé vált, amely „idősebb, mint a ma fellépők nagy többsége”, és ez önmagában is mutatja a közösségi igényt a hagyományápolásra és a személyes találkozásra.

„Ahogy telnek az évek, egyre nagyobb kihívás megszólítani a fiatalokat – a modern világban rengeteg az alternatíva: telefon, kütyü, családi programok, más rendezvények. Érezzük mi is, szervezők, hogy nehezebb összehívni az együtteseket, de pontosan ezért a legnagyobb köszönet azoknak jár, akik itt vannak, és évről évre eljönnek” – fogalmazott az igazgató.

A Perkőn zajló néptánctalálkozó sajátos, egész napos jellegével tűnik ki más hasonló események közül. Míg sok városi rendezvényen a csoportok csak fellépésük idejére tartózkodnak a helyszínen, itt a közös időtöltés, egymás megismerése legalább akkora szerepet kap, mint a színpadi produkciók.

„A legtöbb helyen a néptánctalálkozó annyit jelent: autóbuszról le, színpadra fel, majd vissza a buszra, és megy mindenki haza. A Perkőn ez másképp van. A mi szándékunk az volt, hogy a tánccsoportok reggeltől estig itt maradjanak. Ez a találkozó erről szól – barátkozásról, ismerkedésről, közösségi élményekről” – hangsúlyozta Imreh István.

A főszervező arra kérte a fiatalokat, hogy a műsoron kívüli időt is használják ki: beszélgessenek, vegyenek részt a kézműves programokon, ismerkedjenek egymással. Hangsúlyozta: jelen vannak csángó gyermekek, szórványmegyékből és tömbmagyar térségekből érkező csoportok is, így a találkozó lehetőséget nyújt arra, hogy különböző nyelvi, kulturális hátterű fiatalok is kapcsolatba kerüljenek.

„Higgyétek el, idővel, amikor majd annyi idősek lesztek, mint a tanáraitok vagy én, akkor rájöttök, hogy ezek a kapcsolatok, ezek a barátságok a legértékesebbek. És lehet, hogy pont itt, ezen a napon, ezen a hegyen születik majd meg egy életre szóló ismeretség” – mondta a szervezők nevében.

A jelenlévőket Pál Ferenc kézdiszentléleki plébános is köszöntötte, áldást mondott a rendezvényre, és jókedvet, örömteli együttlétet kívánt minden résztvevőnek. „Azt mondják, akinek jó kedve van, az énekel, akinek még jobb, az táncol. Emberi a munka, isteni az áldás. Ha az áldás rajta van a munkánkon, az emeli a jókedvet” – fogalmazott.

A rendezvény lebonyolítását a Kovászna Megyei Tanács és a Művelődési Központ koordinálta, partnerségben a kézdiszentléleki önkormányzattal és az Angustia Leader Egyesülettel. A kiemelt támogatók között szerepelt a Communitas Alapítvány is.

A szervezők szerint a jövő évi, huszadik találkozóra különösen készülnek majd. A cél nem csupán a jubileumi alkalom méltó megünneplése, hanem az is, hogy az esemény hosszú távon megőrizze közösségi és kulturális értékeit – egy olyan világban is, ahol a személyes találkozások egyre inkább háttérbe szorulnak.