Abszolút hallás, koncertmaratonok és a világhírű Bogányi-zongora – a Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész pályája már első pillantásra sem szokványos. Neve egyet jelent a határok feszegetésével: legyen szó többnapos koncertsorozatokról, kotta nélkül előadott mesterművekről, vagy arról az újszerű hangszerről, amely az ő elképzelései nyomán született meg, és mára valódi világszenzációvá vált.

„Zenészcsaládba születtem” – mondja a Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas művész. A zongora már egészen kicsi korától vonzotta: két-három évesen ütögette a billentyűket, keresgélte a hangokat, majd nem sokkal később hivatalosan is megkezdte tanulmányait.

„Azt is mondhatnám, hogy erre születtem” – fogalmaz. Mint mondja, nulla éves korától – sőt, „mínusz kilenc hónapos koromtól” – zene vette körül. „Akkor ez nem tűnt különlegesnek, mert természetes volt, hogy a klasszikus zene az alap. Ma már viszont különlegesnek érzem, hogy megadatott: tudom, mi a különbség jó és rossz zene között.”

A zongorázás így a lehető legtermészetesebb módon vált élete részévé. Szülei hamar felismerték: abszolút hallása van, hallás után rendkívül gyorsan tanulta meg a darabokat. „Egyértelmű volt számukra, hogy egészen különleges adottságaim vannak, amelyeket elsősorban a zongorán lehet kibontakoztatni. Így az is egyértelművé vált, hogy zongoraművész leszek. Már nagyon kisgyermek koromban is sok nehéz darabot tanultam meg, rendkívül gyorsan.”

Arra a kérdésre, hogy ilyen adottságok mellett lehet-e „gyereknek lenni”, mosolyogva válaszolt: „Talán akkor nem nagyon éreztem. Tudtam, hogy rendkívül különc vagyok. Ugyanakkor igyekeztem a hétköznapokban átlagos gyereknek lenni – több-kevesebb sikerrel. Inkább kevesebbel.”

„A közönségért játszom, nem magamért”

Előadóművészi ars poeticájának középpontjában a közönség áll. Meggyőződése, hogy egy koncert akkor válik valódi élménnyé, ha erős kapcsolat jön létre a zeneszerző, az előadó és a hallgatóság között.

„Éppen most van egy 16 koncertből álló turném, magyarországi és környező országbeli – főként magyar lakta – településeken. Játszom 1500–1600 embernek, de akár 150-nek is. Nemrég a Művészetek Palotájában volt teltházas koncertem 1500 ember előtt, előtte két nappal pedig Balassagyarmaton körülbelül százfős közönségnek.”

Számára azonban nem a helyszín presztízse a döntő. „Nem az a fontos, hogy milyen híres koncertteremben játszom, hanem az emberek. Nekik játszom, nem magamért. Ez az egyik legfontosabb kérdés az én művészetemben. Régebben ösztönösen, ma már tudatosan gondolom így: nem én vagyok a fontos, én csak közvetítek. A lényeg azok, akikhez a zenét eljuttatom – vagyis a közönség.”

Repertoárján több mint harminc zongoraverseny és a zongorairodalom jelentős része szerepel. Pályájának egyik csúcspontja a 2010-es Chopin-év volt, amikor két nap alatt kotta nélkül eljátszotta Chopin összes szólózongorára írt művét.

Zeneszerzőként és alkotóként is bemutatkozik

Legutóbbi nagy sikere zeneszerzőként egy szimfonikus mű, amelynek ősbemutatóját idén január 4-én tartották Budapesten. A Szent Filoména legendájára épülő, hét tételes kompozícióról úgy beszél, mint egyik legkedvesebb alkotásáról.

„Nem hallgathatatlan zajokat írok. A hagyományos alapokra építek, de új színeket hozok be, teljesen közérthető módon. Nem magamat akarom megmutatni, hanem közölni valamit a közönséggel” – mondja.

Jelenleg egy új művön dolgozik. Ennek ősbemutatójára a Marosvásárhelyi Állami Filharmóniával közösen, egy novemberre tervezett budapesti hangversenyen kerül sor.

Világszenzáció: a Bogányi-zongora

Mivel egész életét a zongorajáték határozza meg, magát a hangszert is újragondolta. Mint mondja, a klasszikus zongora – minden erénye ellenére – nem tekinthető végső megoldásnak.

„Soha nem voltak tökéletesek. Megvan a hagyományos hangszerek helye, szükség is van rájuk, de nem jelentik a fejlődés végét. A mai hangszerek anyaghasználata messze nem olyan, mint 150 évvel ezelőtt. Zenészként ezt hallom a hangzásban.”

Innen jött az ötlet, hogy modern anyagok – például karbonkompozit és üvegszál – bevonásával fejlesszék tovább a hangszert. „Ez világszenzáció. Bárhol játszom rajta” – mondja. A közönség fogadtatása szinte kivétel nélkül pozitív, a szakmai reakciók viszont – természetüknél fogva – megosztottak.

„Voltak, akik örültek az innovációnak, és voltak, akik nem annak, hogy valaki mást is mer csinálni.”

A Bogányi-zongora kis manufaktúrában készül, nem sorozatgyártásban, és eddig huszonöt országba jutott el Amerikától Afrikán és Európán át egészen a Távol-Keletig – mondta Bogányi Gergely.