Silódy Fruzsina Inner places (Belső terek) című kiállítása nyílik meg a csíkszeredai Új Kriterion Galériában augusztus 3-án, 18 órától.

Siklódy Fruzsina mesteris hallgató a Kolozsvári Képzőművészeti és Formatervezési Egyetem grafika szakán. Az elmúlt években a grafika több ágán is kísérletezett, ezek közül szívesen foglalkozott különböző sokszorosítási technikákkal, illetve digitális grafikával és illusztrációkészítéssel.

A diplomamunkája, amely a kiállítás anyagának nagy részét képezte, különböző reflexiókra alkalmas tereket ábrázol, melyeket technikailag linómetszetek és digitális grafikák formájában készített el. Az alkotások központi témája az ember által létrehozott terek és funkcióik, illetve a térben elhelyezkedő tárgyak és azok jelentései.

Az Új Kriterion Galériában bemutatott sorozata a 7. Székelyföldi Grafikai Biennálé felhívására készült, egy krízishelyzetre várt választ, és a világjárvány által generált „új normalitást” kérdőjelezte meg. Siklódy Fruzsina belső terei akaratlanul is eszünkbe juttatják az elzártság éveinek magányát, szomorúságát, önmagunkba való fordulásra való késztetését. Arra reflektálnak, hogy az ember hogyan lakja be saját tereit, rendezi be környezeteit. Bár a munkáknak nincs antropomorf szereplője, az ember hiánya mégis belakja a tereket, leállítja az időt, egyfajta metafizikai hangulatot kölcsönözve a grafikáknak.

A Belső terek sorozat olyan fiktív tereket ábrázol, amelyekben a hétköznapokban ismert helyszínek, különböző életterek, utcarészletek, külső és belső, hétköznapi és szakrális helyszínek olvadnak össze. A munkákon látható elemek, bútorrészletek mindannyiunk számára ismertek, viszont a kompozíció, a perspektíva merész felborítása, torzítása egy onirikus világot tár a néző elé. Akárcsak egy álom, amely foszlányokban bukik elő az emlékezetünkben, és amelynek csak a hangulata az, ami marad és rányomja bélyegét a reggelre, oly módon bukkannak fel új kontextusban Siklódy Fruzsina hétköznapi tárgyai, egy szürreális világba kalauzolva a nézőt.

A tárgyak a személyes tapasztalatok, a hozzájuk fűződő érzések és emlékek által válnak ki a hétköznapiságukból és lesznek fontosak az ember számára. A saját emlékek díszletekként rendeződnek újra a grafikákon, és így alakulnak az emlékezet színházává, ahol a valóságban tapasztalt képek és impulzusok kerülnek színre. Az emlékezet pontatlansága, az egyéni tapasztalat mélyen személyes és egyedi hangulatképei ezek. A múlt emlékei, örömei és csüggedései, a jövő reményei csillannak meg a némán várakozó tárgyakban, bújnak ki az elmozduló falak mögül, húzódnak meg a padlócsempe gyönyörű geometriájában. Valós és valótlan emlékek és érzések suhannak a falak között, döntenek le egy széket, billentenek meg egy sötétítődarabot, fordítják ki önmagából a szoba tengelyét, majd hajlítják vissza egy könyörtelen valótlanszerűségbe.

Siklódy Fruzsina munkái a vizuális nyelv segítségével mondják el az elhagyott terek emlékeit, vágyait és reményeit, mert aki ismeri a metafizikus ábécé jeleit, tudja, milyen örömök és fájdalmak vannak bezárva egy szoba vagy egy doboz belsejébe.