Legendás történettel csalogatja augusztusra látogatóit a 460 éves város, Csíkszereda és a Csíki Székely Múzeum. Az elveszettnek hitt, több mint száz év után közel 100 töredékben előkerült vármegyecímert restaurálták, és máris helyére került az építés alatt levő kiállításon. Videofelvételt is hoztunk az elhelyezéséről.

Újabb, rendkívüli újdonsággal szolgál a készülő, csíkszeredai várostörténeti kiállítás. Amint azt megírtuk, a város 460 éves jubileumára, nyárára tervezik megnyitni az ünnepsorozat csúcslátványosságaként a várostörténeti kiállítást. Ennek első darabja a napokban a helyére került, és nem csekélyebb tárgyról van szó, mint a száz éve elveszettnek hitt, 2012-ben véletlenszerűen felfedezett, és mintegy 100 darabból restaurált csíkszeredai vármegyecímerről. A momentum kapcsán kedden, sajtótájékoztatón ecsetelte a kiállítás és a címer történetét Gyarmati Zsolt múzeumigazgató.

Mint részletezte: feszes költségvetési évünk miatt a kiállításépítést a múzeum a szakmában szokatlan módon, önerőből végzi, ami azt jelenti, hogy a gipszkartonozás-vasazástól a hegesztésig  mindent a karcsúsítás-átszervezés után megmaradt alkalmazottakkal. Ez azért érdekes, mert legutóbb ilyen 2011-'12-ben történt, amikor a vártörténeti kiállítást megépítették, ám az jóval kisebb felület volt. A többi kiállítást azonban jobbára csak fölinstallálják: fölteszik a képeket a falra, elhelyezik egy-egy kiállítás elemeit.

Kuriózumokra számíthatunk

A várostörténeti kiállítás műfaja Romániában nem nagyon divatos: lehet, hogy egy téma, vagy vár igen, de az ország magyar vonatkozású múzeumaiban egyáltalán nincs példa rá, hogy egy egész város történetét fölépítsék – magyarázta Gyarmati Zsolt, hozzátéve, hogy a román intézményeknél se nagyon látta ezt, Erdélyben semmiképpen. Főleg alapkutatások révén: levéltári, könyvtári, régészeti és más, saját kutatásokra  alapozva készítték elő. Ekkora nagy felületen – 500 négyzetméter és 7 terem: ez példaértékű. – mutatott rá az igazgató.

„Mi tartott ilyen sokáig? Az, hogy hiányoztak a város történetét illető alapkutatások. Nem voltak előzetes kutatások, régészeti ásatások, kevés és hiányos volt a levéltári adat. Szakmai és sajátos módszerekkel felkutattuk, és az elhelyezésben igyekszünk alkalmazkodni a 21. századi elvárásokhoz. Utána már lehet lazábban művészkedni és látványossá tenni az anyagot, de az alapkutatásokat nem lehet megkerülni, mert akkor átsiklunk Hoollywoodba” – fogalmazott a sajtótájékotatón Gyarmati.

A tárgyaknak a beszerzése is időigényes volt, ugyanis a Csíki Székely Múzeumnak éppen a történelmi gyűjteménye volt a leggyengébb. Az elmúlt 5 évben többször hirdettek tárgygyűjtést, ha ez nem volt elég, akkor kimentek az öregekhez: közel 100 lakásban járt az igazgató maga is, pincében-padláson a kollégáival együtt, amíg „a maradékot” begyűjtötte. „Lehet, hogy az én elődeimnek a '90-es években kellett volna ezt elvégezniük. Nem hozok fel semmit ellenük, csak jelzem, hogy akkor lett volna ennek nagyobb hozadéka” – jegyezte meg a múzeumvezető.

Nagyon sok interjút készítettek, az oral history, szájhagyomány módszerét alkalmazva, nagyon sok fényképet digitalizáltak, filmeket készítettek. Most érkeztek „a finisbe”: az eddig felhalmozott tárgyanyagot és tudást a korábbi években kialakított kiállítási koncepció mentén kezdik gyakorlatba ültetni.

A múzeum hét termében is végigvezette az igazgató a sajtó képviselőit. Megmutatta, hogy az Árpádházi-időktól kezve a Ceaușescu-éra végéig terjedő időutazásban milyen különlegességek lesznek: bepillanthatunk például sörfőzdébe, patikába vagy mészárszékbe is, de az 1989 előtti csíkszeredai panellakások egyikének ablakain is be-bekukucskálhatunk majd – miközben a „Kondukátor” hatalmas, 2 x 2 méteres fényképe tekint le majd ránk.

A vármegyecímer csodálatos históriája

Elhoztuk Gyarmati Zsolt igazgató videofelvételét a címer múzeumba helyezésének pillanatáról. Mint elmesélte, a negyedtonnás, kézdivásárhelyi cég és holdudvara által rekonstruált terrakotta címernek előbb vasketrecet kellett tervezniük, és megtervezniük a törtésmentes fölszállítását. Ez így zajlott:

A várostörténeti kiállítás ékköve lesz tehát a mintegy 100 darabkából restaurált vármegyecímer, mely saját legendáját is minden ízében fölmutatja majd a kiállítás: fényképekben, werkfilmben, rekonstrukcióban egyaránt.

Történetéről ez tudható: már javában zajlott az új vármegyeszékhely építése, az új Megyeház tervének elkészítésével, az építkezés előkészítésével és a kiadási költségek kiszámításával az építtető bizottság Hám Ignác kir. mérnököt bízta meg. 1887 tavaszán napirendre került a vármegyecímer ügye is. A terrakottából készült címert az épület központi részét lezáró koronázópárkány által tartott attikára helyezték, és a 20. század elején még teljes pompájában koronázta az egykori vármegyeháza, a mai polgármesteri hivatal főhomlokzatát. De a vármegyeszékhely 1912–13 között zajló épületbővítésekor végül eltávolították a homlokzatról. 

Az vármegyeház bővítési munkálataival egyidőben zajlott a városi park kialakítása, így a leemelt címert egyéb hulladékkal együtt az egykori mocsaras terület feltöltéséhez használták – derült ki. 

2012-ben a városi parkban végzett közművesítési munkálatok során érdekes terrakotta darabok kerültek a felszínére. A régészek és művészettörténészek szeme alatt kibontakozó részletek egy valamikori címerre és azt övező díszítőelemek maradványaira utaltak. A címeren a Holdon álló Mária, karján a Kisjézussal, a címerpajzs jobb felső részén a Nap, alatta hegyeken álló házak, a bal oldalon pedig fenyveserdő rajzolódott ki. A koronás címert két fekvő alak, valószínűleg Ádám és Éva tartotta, ugyanis előkerültek az alakokhoz tartozó különböző testrész- és ruházati töredékek is. A címer hátlapján pedig az 1897-es évszám és több bekarcolt személynév vált láthatóvá.