Életről és halálról, félelemről és örömről szóló verseskötetet mutattak be csütörtökön a Bernády-házban. Egyed Emese Paian című kötetéről Láng Orsolyával beszélgetett.

A Lector kiadó vezetője, Gálfalvi Ágnes a beszélgetőtársakról elmondta: mindketten a kiadó “tündérkeresztanyái”, hiszen míg Láng Orsolyának köszönhető a kiadó arculata, Egyed Emese jó kéziratokkal szokta megörvendeztetni őket.Egyed Emese elmondása szerint fél a határidőktől, mivel nehéz megválni a szövegektől. Hogy mikor van egy szöveg kész, az szerinte nézőpont kérdése, hiszen egyrészt egyszercsak kerül egy befejező szó vagy mondat a végére, másrészt akkor van egy vers kész, amikor senki sem olvassa, amíg akad olvasója, addig nyitott szerkeszet – magyarázta.

A könyvben fontos szerepet kapnak az ajánlások, azok közül is gyakoriak a már elhunyt személyeknek címzett versek, ezért Láng arra volt kíváncsi, hogy mit jelent a költőnek a halál.

Egyed visszaemlékezése szerint a halál olyan dolog volt gyerekkorában, amitől rettegett, mégis gyakran beszélgetett róla. Ugyanakkor tisztában van vele, hogy már másképp gondolkodik róla: nem keresi az ilyen témákat, de az évek elteltével egyre többször kellett foglalkozzon vele, hiszen sok szerettét elveszítette.

Számára nagy segítség, ha sikerül ezekről az érzésekről írni. Olyan esetet is tudott felidézni, amikor beteg szeretteinek így üzent, mert nem merte meglátogatni.

Hozzátette: „az ajánlás igenis a vers része, hiszen szeretnénk annak átörökítenni, aki már lehet, hogy nincs vagy nem sokáig van köztünk.”

Láng Orsolya megjegyezte, nagyon szereti a Paian című könyvben, hogy sokféle megörökíteni való dologra hívja fel az olvasó figyelmét.

Többek között olvashatunk egy webkamerán keresztül megfigyelt sasról, amelynek Egyed a történetét is elmesélte: kollégája unszolására regisztrált a facebookra, ahol az első bejegyzésben, amit látott az egyik volt diákja szerepelt egy gyönyörű sassal. A téma megszállottjává vált, követte az Adél nevet viselő sas útját. Adél végül nem jutott el Dél-Afrikába, ennek történetét foglalta versbe.

A versben olvasható sorból („miféle feladó, aki tájékoztat, de elveszejt”) kiindulva Láng elmondta: szerinte Egyed verseiben pont fordítva van, hiszen nem tájékoztat általuk, de megtart.

Egyed szerint a vers – mint minden más művészet – nem más, mint egy kapcsolat, amely által rálelésélményünk lehet. Szerinte Méhes Sámuel „lélek lelket keres” mondatában minden benne van, hiszen végső soron nem a megfoghatóhoz ragaszkodik az ember.

„Aki olvas, az lelket keres, aki ír, az szintén. Így tudjuk megoldani a problémáinkat is: keresünk egy lelket, aki segíteni tud. Lehet, hogy a környezetünkben, lehet, hogy egy könyvben találunk rá, de kell egy jóvátehetetlen reménykedés, hogy rátalálunk”- tette hozzá Egyed Emese.