Az Egy dadogás története című, Déry Tibor-díjjal kitüntetett regényével Vida Gábor marosvásárhelyi írót látta vendégül a magyar kultúra napján a csíkszeredai Kájoni János Megyei Könyvtár. Az érdekes est végén hosszasan dedikált a szerző.

Idén már nem lehetett Csíkszeredában megvásárolni Vida Gábor Egy dadogás története című regényét, és mindenütt azt a választ kaptuk, „már nagyon sokan keresik”. Ezért nem is volt meglepő, hogy a magyar kultúra napi, egymást érő kulturális események ellenére közel nyolcvanas hallgatóság fogadta a Kájoni János Megyei Könytárban a szerzőt a Hargita Megye Tanácsa és Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa által szervezett Hon a hazában rendezvénysorozat keretében szervezett irodalmi esten.Házigazdaként Kelemen Katalin köszöntötte a vendéget és a hallgatóságot, majd az Egy dadogás története címmel tavaly megjelent nagysikerű regényéről Lövétei Lázár László költő, a Székelyföld folyóirat főszerkesztője beszélgetett a szerzővel. Az érdeklődők közül sokan olvasták már a regényt, derült ki a találkozón. A tavaly Déry Tibor-díjjal kitüntetett Vida Gábor kendőzetlen őszintességgel válaszolt a feltett kérdésekre. Az est vezérfonala, akárcsak a marosvásárhelyi bemutatón, a szerző által „regénybe írt” rendkívüli őszinteség volt.Aki nem ismerné a könyv cselekményét: az Egy dadogás története valóban az író saját dadogásának történetéről szól. A budapesti Magvető kiadónál tavaly megjelent kötet írói életrajz, a kiadó ajánlója szerint a kisjenői gyermekkortól a kolozsvári egyetemi évekig tartó történet, a felnőtté válás regénye: kíméletlen feltárulkozás, vallomás a családról és szülőföldről, amelyből egy szubjektív 20. századi Erdély-történet bontakozik ki.

„A magyar irodalomban nem én voltam az első, aki az őszinteség falát áttörte” – fogalmazott Vida Gábor erről – „Esterházy, Nádas vagy Forgách Ferenc, többek között, megtette ezt előttem. A falat akkor törtem át, amikor a pszichológusnál először meséltem el, és szembenéztem a saját problémáimmal" – taglalta. Vida Gábor beszélt a hallgatóságnak arról is, amiről a regényben őszinte feltárulkozással ír: családja több generációt érintő, súlyos, ki nem mondott, tabukként kezelt problémáiról. Arról is beszélt, hogyan sikerült leküzdenie dadogását. Gyermekkorában anyai nagyszülei nevelték öt évig, dadogása három éves kora közül kezdődött, és kizárólag anyanyelvéhez kötődik, francia vagy román nyelven például sohasem dadogott. „Vida Gábor története a mi saját erdélyi történetünk, minden erdélyi családban vannak ilyen közös történetek” – hangzott el a közönségtalálkozón.„Nem arra emlékezünk, ahogy ott voltunk egy helyezetben, hanem arra, ahogy elmesélték nekünk, és idővel ez a kettő összecsúszik" - jegyezte meg Vida azzal kapcsolatban, hogy a regényben leírt történetek mennyire igazak, vagy sem.

Lövétei Lázár László jelezte, hogy a Székelyföld folyóirat idei, februári számában két szerzőtől is jelenik meg recenzió Vida önéletrajzi könyvéről. A találkozó végén sokan dedikáltatták az év végéig megvásárolt köteteiket, vagy régebbi Vida-regényeiket a szerzővel.