Török Ferenc „fekete balladája”, az 1945 azon kevés kelet-európai film közé tartozik, amely a holokauszt kapcsán a társadalom felelősségét boncolgatja. A romániai díszbemutató-körútját járó filmet Kolozsvárra a rendező, és Szántó T. Gábor forgatókönyvíró is elkísérte. Mint kiderült, a két évvel korábban elkészült Saul fia „sokat hozott” a filmnek, az 1945-öt pedig Hollandiától Szlovéniáig sokan magukénak érzik.

Egy északkelet-magyarországi falu állomására két idegen érkezik a második világháború utolsó évének nyarán. Apa és fia westernhősként forgatják fel a kis közösség életét, a történetben pillanatra sem hagy alább a feszültség. Annál is inkább, mert a két zsidó férfi nem jön üres kézzel, ládákat hoznak, a szállítólevél szerint illatszerekkel. A faluban pedig már lehet kapni illatszert: egy elhurcolt zsidó család boltjában, amelyet a falu jegyzője épp most adna át házasulandó fiának „hozományul”… A bűntudat mechanizmusai működésbe lendülnek, különböző reakciók egész sorát látjuk a filmben.A western-párhuzam, mint a beszélgetésen megtudtuk, már akkor felmerült a rendezőben, amikor 2004-ben olvasta Szántó T. Gábor Hazatérés című, szerinte képileg erős novelláját. Ebből született később a forgatókönyv, majd 12 évnyi előkészítés, többszörös pénzszerzési próbálkozás után a film is, amelyet 2017 februárjában a Berlinálén mutattak be, azóta 13 nemzetközi fesztiválon díjazták.

A kelet-európai filmművészetben egyébként kevés olyan alkotás készült, amely a többségi társadalom felelősségével, bűntudatával, önvizsgálatával foglalkozna. A magyar filmművészet büszke lehet arra, hogy az egyik ilyen szembesítő film már 1966-ban elkészült: ez a Hideg Napok. Az erdélyi származású Kovács András az 1942-es újvidéki etnikai tisztogatást dolgozta fel, három katona várja a börtönben az esettel kapcsolatos ítéletét, közben pedig számukra is új megvilágításba kerülnek az események. (Apró érdekesség, hogy a Hideg napokban Szabó tizedest Szirtes Ádám játssza, az 1945-ben pedig lánya, Szirtes Ági a számító gazdasszonyt alakítja).A kelet-európai történelmi kibeszélés frissebb, 2013-as példája a szintén fekete-fehér lengyel Ida, amely a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar-díjat is elnyerte. Paweł Pawlikowski filmje 1962-ben játszódik, főszereplője egy apácának készülő árva lány, aki megtudja, hogy elhurcolt zsidók voltak a szülei. Radu Jude kísérleti dokumentumfilmje, a Halott ország sloboziai átlagpolgárok arcait helyezi egy zsidó orvos pogromokról szóló beszámolói és a korabeli nacionalista propagandafilmek mellé, és ezzel szintén a társadalom felelősségére kérdez rá.

Török Ferenc (Moszkva tér, Szezon, Isztambul) nem csak témában, hanem stílusban is teljesen eltér korábbi munkásságától: ez a rendező első kosztümös filmje. A drámai hatású fekete-fehér képi világ mellett azért döntöttek, mert a ’40-es-’50-es évekről többnyire fekete-fehér képi emlékeink vannak: ez jellemezte a kor fényképeit, filmjeit, filmhíradóit, hangzott el a kolozsvári díszbemutatón.Nem mellékes az sem, hogy a film operatőre az Emmy-díjas Ragályi Elemér, aki 1945-ben 5-6 éves volt és falun élt, így saját emlékeiből sokat hozzátett a helyszín atmoszférájának megteremtéséhez. Az ablakon, kerítésen át leskelődő gyermek perspektívája gyakran érvényesül a filmben, szerencsés módon, ugyanis ez Szántó T. Gábor írásaihoz is közel áll. Az író tucatnyi közönségtalálkozó után, Kolozsváron döbbent rá, hogy az őt mindig is foglalkoztató kisebbségi perspektíva mennyire megegyezik a „világ legnépesebb kisebbségének”, a gyerekeknek a szemszögével, ami a szereplők szintjén is megjelenik a filmben. Nem csak a két zsidó áll szemben a falu többségével, hanem a gyerekek is megkérdőjelezik a szüleiket, lázadnak a döntéseik ellen.

1945 három órába sűrítve

Miközben a film szinte valós idejű, három órányi történést mutat meg, a címe meglehetősen általános. Az alkotók tulajdonképpen az egymás mellett létező, sokféle történelmet szerették volna megmutatni, szerintük 1945 sokkal többet jelentett annál, hogy véget ért a második világháború. „Erős állítás ez a cím, nagyot markol, és azok a párhuzamosságok, amik be vannak mutatva a filmben, mind jelen voltak 1945-ben” – válaszolta a címre vonatkozó kérdésre Szántó T. Gábor.

„Nekem annyira mást tanítottak ’45-ről, mint amire rájöttem 30-40 évesen” – mutatott rá Török Ferenc a téma kibeszéletlenlenségére. „Ez a mi ’45-ünk, ahogy mi látjuk. Nagyon szubjektív, csakhogy 70 évig miért nem beszéltünk erről? És miért kellett nekem a felszabadulást ünnepelnem minden április 4-én? Jó, persze, vége lett a háborúnak, de nem csak annyi történt” – tette hozzá a rendező.

Ahogy a filmben is többféle reakciót, a bűntudat különböző szintjeit váltja ki a zsidók visszatérése, ugyanígy a társadalom cinkossága is árnyalt kérdés Szántó T. Gábor szerint. Úgy véli, az állam cinkossá tette a társadalmat, mert a zsidók vagyonát olyan kedvezményes árveréseken kínálták fel, hogy a szegényebb sorsúak ennek nem tudtak ellenállni, főleg, hogy a ’20-as-’30-as évek antiszemita hangulata megfelelően megalapozta a döntéseiket.

Holokausztfilmet forgatni a Saul fia után

A Saul fia közeli felvételeivel a holokausztfilmek sorában annyira markáns alkotás, hogy nehéznek tűnhet utána ebben a témában megszólalni. Török Ferenc elismerte, hogy igyekeztek nagyon más hangon megütni, ugyanakkor a Saul fia segített az 1945-nek. Nem annyira nemzetközi sikerével, mint azzal, hogy megtörte a jeget. „A generációmból először nyúlt hozzá valaki ehhez a témához, és tudtam, hogy ott is tízéves munka áll az egész mögött” – fogalmazott Török Ferenc. A két projektben közös a sűrítés is: míg Nemes Jeles László és csapat eldöntötte, hogy csak közeli képeket használ, az 1945 esetében három órára és egy falura szűkítették a történelmet. „Erről nem lehet másképp beszélni, csak ha sűrítesz és nagyon picire zárod azt a rést, amin közelítesz” – mondta a rendező.  

A Saul fiát egyébként az 1945 előzményfilmjeként is fel lehet fogni. Török Ferenc szerint „sokat hozott” az is, hogy olyan közönség nézi a filmjét, amelyik már látta Nemes Jelesék filmjét.Az 1945-öt péntektől tűzték műsorra a romániai mozik, a díszbemutatók közül a bukaresti van még hátra hétfő este nyolc órától a bukaresti Román Parasztmúzeumban, a vetítésen részt vesz Szántó T. Gábor is. Az eseményt Gőz László és Szemző Tibor mozikoncertje kíséri, illetve a film standfotósa, Szilágyi Lenke a forgatáson készült fényképeiből nyílik kiállítás.