Az utolsó marosvásárhelyi boszorkányégetésre emlékeztek

Bori, a két éve újságpapírból készült boszorkány – Hunyadi Mária textilművész munkája, amelyet az akkori eseményen sajnált elégetni – az idén máglyára vettetett.

A tavaly elmaradt a textil- és kerámiaművészek őszi rendezvénye, amelyet idén szombat délután tartottak meg. Marosvásárhelyen a Bolyai utca 5 szám alatti épület udvarán gyűltek össze textilesek, illetve néhány keramikus és szobrász, hogy kiállítást hozzanak létre az épület emeleti galériáján, és, hogy az utolsó marosvásárhelyi boszorkányégetésre emlékezzenek.

Bandi Katalin, Mana Bucur, Forró Ágnes, Gergely Erika, Hunyadi Mária, Nagy Dalma, Molnár Krisztina, Kozma Rozália, Nagy Zsuzsa, Puskai Sarolta, Csíky Szabó Ágnes és sokan mások gyűltek össze az egyemeletes épület udvarán, amely ma már a képzőművészek műtermeinek ad helyet, egykor pedig – a 18. századtól a 20. századig – vármegyeházaként működött.

Maria Gliga az udvar közepére szénából és papírból készült munkát állított ki, amelyet a megnyitó után Mana Bucur, a Romániai Képzőművészeti Szövetség Maros megyei elnöke gyújtott meg. A stilizált boszorkány hamar elégett, azt követte Bori, aki már két éve megmenekült. A társaság egy része most is ragaszkodott volna hozzá, de Hunyadi Mária eldöntötte: most már mehet a tűzbe, hiszen annak készült eredetileg is. A reklámújságból és napilapokból készült színes öltözékű boszorkány is percek alatt hamuvá vált.

Az emeleti galériára a textilművészek alkotásait függesztették ki, szőnyegek, zászlók, függönyök kaptak helyet egymás mellett, színesek, fehérek, fekete-fehérek. Bandi Katalin érdeklődésünkre elmondta, annyira stabil ideát közvetítenek azok a zászlók, amelyeket kihelyezett – Erdély-, illetve a Céh zászlaja –, hogy soha nem tagadja meg azokat, bármilyen helyzetben, akármikor használja azokat.

A résztvevőket Nagy Dalma hívta össze – hangzott el a megnyitón; az uzsonnáról, majd a gulyásról közösen gondoskodtak a jelenlevők. 

Kimaradt?