Sebestyén Mihály a Látó színpadán
A 2013-as év első Irodalmi Színpadát tartotta szombaton este az Ariel Gyermek és Ifjúsági Színház új épületében a Látó, ahol Sebestyén Mihály íróval Demény Péter szerkesztő beszélgetett.
Kovács András Ferenc, a Látó főszerkesztője köszöntötte a szép számban összegyűlt közönséget, hangsúlyozva, hogy az irodalmi estet akár megnyitónak is lehet tekinteni, hiszen ezentúl az bábszínház-épületben szervezik a folyóirat Irodalmi Színpad elnevezésű rendezvényeit.
Sebestyén Mihállyal, a Látóban rendszeresen közlő íróval a beszélgetést személyes élményének megosztásával indította Demény Péter, felidézte, hogy honnan ered ez az ismeretség-barátság. A Babeş-Bolyai Tudományegyetemen találkozott először Sebestyénnel, aki tanára volt 1992-93-ban a könyvtárszakon. „Egy jó tanár attól jó, hogy személyessé teszi az információt. Ült a katedra mögött, mesélt, magyarázott, gesztikulált és grimaszkodott és közben úgy tanított, hogy észre sem vettük, hogy tanít" – emlékezett Demény.
Rövid élettörténet következett, majd annak tisztázása, hogy az író tulajdonképpen szakmailag minek is nevezi magát. A Romániai Magyar Irodalmi Lexikon 5/1-es kötetében ugyanis az olvasható, hogy Sebestyén Mihály művelődés-történész, elbeszélő. „Kolozsváron az Akadémiai Könyvtárban olvastam fel az első tudományos dolgozataimat, amelyekből aztán kikerekedett a művelődés-történet. Amikor mást nem nagyon lehetett csinálni, akkor egyfajta kripto-Erdélytörténettel foglalkoztam. A művelődéstörténet ugyanis egyfajta köztes történet volt, amely magába foglalta a kultúra-, a társadalom- és a politikatörténetet is" – magyarázta a meghívott.
A történész beszélt tanulmányairól, tanárairól, a Gaál Gábor körről, az Echinoxról, kutatói és szépírói tevékenységéről, az 1983-ban megjelent. Bethlen Gábor leveleit tartalmazó kötetéről, az 1990 utáni lehetőségekről és felkérésekről. A rendszerváltást követően rájött arra, hogy az embereket sokkal jobban izgatja az, ami a közelmúltban történt velük, ami a szűk környezetük múltjához tartozik. Város- és kisebbségtörténettel kezdett el foglalkozni, tudományos munkák, előadások következtek, amelyek a mai napig érdeklik a közönséget.
Sebestyén Mihály nem csupán a „vájtfülű" hallgatóságnak beszél szívesen Marosvásárhely, vagy Erdély történetéről, de a taxisofőröknek is elmagyarázza egy-egy utca régi nevét, épületek egykori rendeltetését. „Az emberek, így a taxisofőrök is, kezdenek figyelni arra a környezetre, amelyben élnek, de amely eddig megszokottnak, szürkének és unalmasnak tűnt, sikerül felkeltenem a figyelemüket az érdekességekre, sajátosságokra" – mondta.
Honnan ez a mesélő kedv? – kérdezte Demény Péter. A válasz egyszerű és magától értetődő: „mesélő családban nőttem fel, mindig meséltek arról, hogy mi történt velük, és a személyes történetek mélyebb betekintést nyújtottak a történelembe, egy közösség, egy város, egy ország, vagy akár egész Európa történetébe" – válaszolt Sebestyén, aki a tudományos munkák és a szépirodalom mellett kiadott egy vicces kötetet is Túlélő készlet címmel. Mint mondta, a humor szintén családi vonás, de egyfajta túlélő készlet is, hiszen szülei és más rokonai a humornak köszönhetően élték túl a megpróbáltatásaikat az auschwitzi priccsen, a munkatáborban, vagy a Duna-csatornánál.
Sebestyén Mihálynak 16 kötete jelent meg eddig, de elkészült már a következő, illetve folyamatosan készülnek a további tudományos és novelláskötetei.
Zárszóként arról beszélt, hogy értelmiséginek vallja magát, aki értelmiséginként is akar élni, viselkedni és gondolkodni, valamint hatni az emberekre az értelem által.