Kodály Zoltán halálának 50. évfordulójára Kodály Zoltán Psalmus Hungaricus, valamint a Tolcsvay-testvérek Magyar mise című szerzeményét fenséges kóruskísérettel hallhatta szombat este Csíkszereda főterén a nagyszámú közönség. Egészen rendkívüi koncert volt.

Szinte folyamatosan borzongott a gyönyörűségtől szombat este az a számos településről Csíkszeredába verbuválódott hallgatóság, amely kíváncsi volt a beharangozóból is különlegességnek sejtett Kodály-hangversenyre, melyet erdélyi kórusok és a Budapesti Akadémiai Kórustársaság összefogása eredményeként az idei Székelyföldi Kórustalálkozó kínált.

A kellemes, esti napsütésben gyülekezők kíváncsian várták a kezdést, sokan törökülésben telepedve a Szabadság-tér placcán, idősebbek a padokon vagy a közeli épületek előtti pázsiton foglalva helyet. Ahogy szúrópróbaszerűen rákérdeztünk a közönségben, ki honnan érkezett, mondhatjuk, hogy minden egyes hazai, egyházi kórus éneklő kisközösségeit Csíkszeredába vonzotta a kóruscsaládi kötődés – a „civil” hallgatóság mellett.

A fellépőket a házigazda helyi önkormányzat nevében Füleki Zoltán alpolgármester köszöntötte, úgy fogalmazva, „erős az a nemzet, amelynek ilyen művészei vannak, és amely az általuk felmutatott kincseket ápolni tudja, szeretni tudja, ragaszkodni tud hozzájuk.” Az alpolgármester továbbá jelezte, hogy mostanság egyre gyakrabban hallja, amint „magyar kiválóságokat más nemzetek sajátítanak ki”, legutóbb azt hallotta, hogy a szlovákok Liszt Ferencre mondják, hogy szlovák volt, de - tette hozzá - Mátyás királyra is mondják, hogy román volt.

 „Én azt mondom, hogy akik itt vannak a színpadon, mind drága magyar emberek, és sajátítsuk ki mi, székely magyar emberek, tapsoljuk meg őket!” – mondta az elöljáró.

Átadván a szót Hollerung Gábor Liszt Ferenc-díjas Érdemes művésznek, az egyesített kórust kísérő Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus zenekar karmesterének, az alpolgármester Orosz-Pál József karnagynak, a koncert erdélyi megbízott szervezőjének, valamint a föllépő kórusok vezetőinek köszönte meg azt a munkát, amelynek eredményeként a létrejött koncerttel méltóképpen emlékezhetnek Kodály Zoltánra Csíkszereda főterén.

Testvériségben a lehetetlent

Megilletődve vette át a szót, és köszöntötte a csíkiakat Hollerung Gábor. Mint fogalmazott, a csíkiak egy olyan hangversenyt hallanak a Székelyföldi Kórustalálkozó estjén, amelyben nagyon sok ember szíve és ideje és szeretete van. Mint összefoglalta: Székelyudvarhelyen gyűltek össze júliusban az énekkarokkal, a Székelyföldi Kórustalálkozó résztvevőivel, és megtanulták Kodály Pasalmus Hungarikusát - egy olyan darabot, amely, megfogalmazásában, nagyon nehéz, ezért amatőr kórusok nem is nagyon tudják elénekelni.

„De, ahogyan alpolgármester úr is mondta: erős az a nemzet, amely ha összefog, képes olyan dolgokra, amelyekre adott esetben nem is lenne képes. Nos, ezt a nehéz darabot csodálatosan fogják énekelni Székelyföld kórusai, kiegészülve Kolozsvártól- Bukarestig magyar ajkú énekesekkel. És persze, mi, a Budapesti Kórustársaság is nagy örömmel jöttünk el, együtt énekelni a székelyföldi testvéreinkkel. Egy olyan produkciót hallanak, amely sok-sok ember összefogásával jött létre” – mondta.

A karmester a hallgatóságnak bevallotta, neki különösen nagy megilletődés itt lennie, lévén ő maga is „többségében székely”: édesanyja Székelymosonról származik, nagyszülei Csíkszentmártonból. „Nagy élmény találkoznom őseim világával és látni önöket, akik ennyi erővel ápolják a magyar kultúrát, a magyar nemzeti létet, a magyar identitást – és nagyon sok tanulnivalónk van önöktől. Ezért különösen nagy öröm számomra átnyújtani önöknek ezt a mai estét: Kodály Psalmus Hungaricusát, amely a magyar nemzet egyik legnagyobb és legmegrázóbb hitvallása, és emellett a Tolcsvay László fantasztikus Magyar miséjét, amelyet sokan ismernek, és amely igazi fölszabadító darab lesz Kodály elmondhatatlan mélységű és erejű darabja után.”

Mielőtt fölcsendült Kodály műve, a karmester a Pintér Dömötör basszus szólistát kérte fel, hogy mondja el a mű szövegét – Kecskeméti Vég Mihály, XVI. századi protestáns énekszerző Psalmus Hungaricusát - , és ezáltal sikerült is a szándék, hogy megteremtődjék a hangulat, amelyben Kodály ezt a művet írta.

A Psalmus Hungaricus a különleges kórus-harmóniákkal csendült föl. S noha a színpad mélyén, a szimfonikus zenekar térigénye mögött fölsorakozó kórustagokat nehezen láthattuk, a rendkívüli hangzás busásan kárpótolt mindenért. A szervezők gondoskodtak arról, hogy a tér közepén fölállított állványra is hangszórót rögzítsenek, így a látványról lemondók is kellemes hangminőségben örülhettek a zenei ajándéknak.

Sáfár Mónikát Tolcsvay László 2009-es Magyar Mise koncertfilmjéből is fölismerhettük – hangja ezúttal is egyik örömforrása volt a Tolcsvay rock oratóriumnak.

Pintér Dömötör fiatal, szombathelyi születésű szólista művész borzongató basszusa a mi érzékelésünkben az est egyik alaphangját ütötte le – minden értelemben. 

Szinte lehetetlen elhinni, róla, hogy ezzel az orgánummal előbb a Műszaki Egyetem Algebra Tanszékén doktorált, és a matematika tanulmányai mellett járt az ELTE Bartók Béla Énekkarba – bevallása szerint itt szerette meg az éneklést. Gitározni is tanult - klasszikus technikát is és jazzt is -, majd hangképzést, s a Honvéd Férfikarban, majd a Nemzeti Énekkarban énekelt, e mellett jazz a capella együttesben is lehet szerencsénk hallgatni.

A koncert szintén kiemelkedő élményét a csíkszeredai produkcióra gitárral kiálló Dobos László szólója nyújtotta. A zenész, énekes, gitáros, zeneszerzőről olvasva megtudtuk: több alkalommal énekelt szólót Tolcsvay László Magyar Mise és Mária evangéliuma című műveiben, a szerzővel és Sáfár Mónikával együtt. Róla is kevesen gondolhattuk volna, hogy voltaképpen bölcsész, és autodidakta módon tanult meg gitározni - emellett a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium magánének tanszakán végzett, és első szólólemeze tavaly jelent meg, és általa megzenésített Kosztolányi-verseket tartalmaz. 

A csíkszeredai élményt vastapssal honorálta a hallgatóság, és megható volt az ölelkezések hosszú sorát is nézni, miután szeretetteli gesztussal a karvezetőket Hollerung Gábor előre hívta. Köszönettel telt szívvel raktároztuk el az est élményét, igazán bánhatja, aki elmulasztotta – hangszóróktól kissé torzító felvételeink (a közelebbről rögzítettek élvezhetetlenek lettek a torzítástól), állítjuk, csak halovány lenyomatai az élőben kapott ajándéknak.