Agresszió? Hogyan tovább? – a Pufi Színház a pantomimot és a beszélgetést ajánlja
Theatre in therapy, azaz színházi nevelési előadást készített felnőtteknek nemrégiben a tusnádi Pufi Színház. Mivel a MimeCoverBass bemutatója óta két tüntető aktivista ellen is nyilvános erőszak történt, az alkotók az újabb, csíkszeredai előadáshoz arra készülnek, hogy a közönséggel közösen áttekintsék a jelenséget.
Beszélgetéssel egybekötött előadásával hívja fel a figyelmet az erőszak elleni állásfoglalás fontosságára a Pufi Színház, és a MimeBassCover címet viselő produkció annak vizsgálatát tűzte ki célul, hogyan lehet beszélni erőszakról, bántalmazásról, visszaélésekről, annak ellenére, hogy mély némaság övezi a jelenséget.
Az önerőből létrehozott előadáshoz a Pufi karakterét kitaláló-megformáló Bajka-Barabás Réka személyesen szembesült a sokkoló ténnyel, hogy az agresszió mekkora mértéket öltött a különböző élethelyzetekben, és nem utolsósorban a tantermekben. A súlyos probléma tudatosítását fölvállalva egy interaktív pantomimelőadást állított össze, melyet beszélgetés követ, ahol a nézőközönség is hangot kap. A beszélgetést két pszichológus szakember vezeti – segítségnyújtó információkkal készülnek.
A színházi nevelést mintegy két éve programszerűen előadásaiba bevezető Bajka-Barabás Réka színművész annyira hangsúlyosnak érezte a jelenség társadalmi tematizálásának szükségességét, hogy a MimeBassCover premierjét is eleve Kolozsvárra tervezte. Az alkotók itt a színházalapító mellett Barabás Tamás zenész, a Pufi Színház zeneszerzője, László Éva pszichológus, a BBTE adjunktusa, az Artemis Egyesület alapítótagja (aki 1999-től dolgozik az áldozatsegítés területén) és Mihaela Săsărman színházi nevelési szakember, a Transcena Egyesület elnöke- utóbbi erőszaktevőknek és szexuális agresszoroknak vezet a börtönökben változást elősegítő programokat.
A bemutató óta továbbra is figyelemmel kísérjük a bántalmazási megnyilvánulásokat. Az agresszió vizsgálata szempontjából, sajnos, egyre több élő példánk van. Számos, csendben elszenvedett bántalmazási esetről még csak nem is tudunk, ugyanakkor két, óriási sajtóvisszhangot kapott eset kapcsán ( Kolozsváron és Tusnádfürdőn bántalmaztak egy aktivistát és egy protestálót) sem célravezető közömbösnek maradni.
Augusztus 6-án, a Csíkszeredai Polgármesteri Hivatallal együttműködve, a Flying Freedom Festival 3 keretében lesz a következő előadás. Ezúttal a szakemberek: Silló Erika-Erzsébet pszichológus, és az erőszak kezelése témában mintegy két éve képzéseket tartó, gyergyószentmiklósi Borsos Annamária lesznek.
Nem lehet kikerülni
„Mindannyian hajlamosak vagyunk erőszakra, attól a pillanattól kezdve, hogy egy nálunk gyengébbel találkozunk. Csupán neveltetésünk kérdése, hogy agresszorokká válunk-e” – áll a Pufi Színház MimeBassCover premierjéhez készült ismertetőben.
Pantomim, zene, interakció a nézőkkel, végül a beszélgetés szakemberekkel, akik fel tudnak világosítani, komoly támpontokat adni áldozatoknak és agresszoroknak – vázolta megkeresésünkre Bajka-Barabás Réka az előadás mibenlétét.
„Amíg az első előadás létrejöttében egy kolozsvári színésznő bántalmazási esete játszott nagy szerepet, komoly önvizsgálatra késztetett női létemre, hivatásomra való tekintettel, mára már teljesen nyilvánvaló, hogy az erőszak nem válogat, és bárki áldozatul eshet. És a konkrét személyekre, áldozatokra való ujjmutogatás nem célszerű” – mondta.
Arra a kérdésre, hogy a fent említett két eset mennyire épül be a következő előadásba: „Nem lehet kikerülni, annak semmi értelme nem lenne” – felelte a színművész. Mint jelezte, a színházi nevelésnek az a lényege, hogy az aktuális, húsba vágó esetekre hangolódjon, lévén a segítségnyújtás kulcsa is a tudatosításban rejlik.
„Ahhoz tartjuk magunkat, hogy nem érintjük az incidensek politikai környezetét és a személyi jogokon sem tisztünk átlépni, csupán körüljárjuk az agresszió működését a beszélgetés keretében, a példák jegyében”– bocsátotta elő Bajka-Barabás Réka.
Mint azt a színművész a Maszolnak elmondta: az előadás dramaturgiája is eleve úgy alakult ki, hogy nagyon sok személyes történetet meghallgatott, de, mint mondta, kutakodás nélkül is megnyíltak emberek. Ez nem véletlen, mert Pufiként a saját színházi nevelési programjával folyamatosan tapasztalja, hogy a karakter kapukat nyit meg a gyerekek körében, miután őszintén játszanak együtt. Mint mondta, volt rá példa, hogy egy kislány előadás után azzal kereste fel, hogy osztálytársnőivel együtt őket molesztálja egy tanár – sokkolóan hatott rá, és azóta szakmai együttműködésekben keresi a segítségnyújtás lehetőségeit.
A közösség teremt
Amikor 2015-ben elkezdte a színházi nevelési programokat, akkor nem az erőszak témában gondolkodott, hanem motivációkat szeretett volna nyújtani a kamaszoknak a tanuláshoz, az egymás közti konfliktusaik megoldásához. A színházi élmények által mentalitásbeli változást szeretne előhozni és megtartani a gyerekekben.
A program szerves része, hogy az előadások után közös játékra, feldolgozó beszélgetésre, központi téma megvizsgálására kerül sor. Most, hogy a felnőttek a célcsoport, szeretné külön felhívni a figyelmet arra, hogy rajtunk múlnak a dolgok, és ami a legfontosabb: a gyerekek jövője. Mint mondja, ha olyan világot tudunk teremteni nekik, ahol őszintén fel tudják vállalni érzéseiket, álmaikat, gondolataikat, akkor nem kellene előadás után börtönökről beszélnünk vagy szexuális agresszióról.
„Nagyon komoly bajok vannak: nem figyelünk gyerekekre, elmegyünk helyzetek mellett, nem fogjuk meg egymás kezét. A színház egy olyan platform, amiből egy nagyon szép dolog tud kinőni” – mondta Bajka-Barabás Réka.
Beszélgetésünk végén Mihaela Săsărmant idézte, aki szintén hisz a színházi nevelés által elérhető változásban, és aki szerint az agressziónak kulturális meggyőződés van a gyökereinél, ezen pedig maga a közösség változtathat – ezeknek az információknak pedig el kell jutniuk mindenkihez. Mert, a szakember szerint nagyon könnyen váltakozhat, helyzettől függően, ki az áldozat, ki a bántalmazó, ezért meg kell tanulnunk erőszakmentes világot kialakítanunk magunknak és közösségünknek.