Kertész Edina író, szerkesztő volt a Festum Varadinum előrendezvényeként szombaton délután a nagyváradi Illyés Gyula Könyvesboltban megtartott májusi Törzsasztal-beszélgetés meghívottja.

A megjelenteket Szűcs László, a Várad irodalmi és kulturális folyóirat főszerkesztője köszöntötte, figyelmükbe ajánlva a lap legfrissebb számát, és Molnár Krisztina Rita kedden 18.30 órától kezdődő könyvbemutatóját.

Nem gyermekkönyveken nevelkedett, mondta Kertész Edina, aki nagymamája kifejezett tiltása ellenére 12 évesen Emile Zola Nana című regényét olvasta. „Amit a világról tudni lehetett, benne volt a könyvekben” – fogalmazott az író, aki elmondta, édesapja „lázadásból” lett esztergályos, így neki az volt a lázadás, hogy tovább tanult. Pesterzsébeten, kertes házban „nőttünk, mint a gyom” – fogalmazott Kertész Edina, aki azt is felidézte: gyermekként a szőnyegen hasalt és meséket ír arról, hogyan pusztul el a civilizáció. Szülei nem voltak „helikopter-szülők” – azaz az a szülőtípus, aki kora felnőttkorig vagy még tovább is ott köröz a gyermeke körül és irányítani próbálja annak sorsát. 

Az írás felé mégis később fordul, miután számára sorsfordító ismeretséget és barátságot köt Horváth Mónika illusztrátorral, aki egy képével az Aranyvackor-pályázatra készült, az ő képéhez írott szövegből lett az első könyv. Szigethy Katalin, a Naphegy Kiadó vezetője kereste meg, így Kertész Edina nemcsak szerzője, hanem szerkesztője is a kiadónak. Ennek kapcsán szó esett arról is, hogy nehéz-e egy kéziratot visszautasítani, hiszen a gyermekkönyvek szerzői talán még az úgynevezett felnőttirodalmat íróknál is érzékenyebbek, és arról is, hogy elválasztható-e a gyermek- és felnőtt irodalom, hiszen a meséket annak idején például együtt hallgatták kicsit és nagyok.  „A történeteket univerzálisak” – fogalmazott Kertész Edina, szerinte a különbség ott van, hogy a gyermekeket és a felnőtteket más dolgok érdeklik. 

„A mai Magyarországon a nőkkel kapcsolatos sztereotípiák betonkeménységűek. Nem hallunk például vicceket szőke férfiakról, és azon sem szoktunk gúnyolódni, milyen ügyetlenek a férfiak a parkolásban. És az sem gyakori, hogy egy férfi kinézete közügy lenne, míg a nőknél ez mindennapos. A múltkor például a villamoson utaztam, amikor egy fiatal lányhoz odalépett egy férfi, és a kezébe fogta a lány egy hajtincsét. A lány meg sem mert mukkanni, ahogy az utastársak sem” – idézett Kőrössi P. József Kertész Edina egyik interjújából, majd arra tért á a beszélgetés, van-e „női” és férfi” irodalom. „A szövegben nem kell, hogy legyen női vagy férfi irodalom, ha egy szöveg működik, mindegy ki írta” – fogalmazott Kertész Edina, aki nem választaná szét ilyen kategóriákra az irodalmat. „Érdekes lenne egy szöveget odaadni egy olvasónak úgy, hogy az nem tudja, férfi vagy nő írta” – tette hozzá.

Gyermekeknek szóló könyvei kapcsán azt is elmondta, hogy őt nem fiai születése fordította a gyermekirodalom felé, sokkal inkább az a bizonyos sorsfordító találkozás. Gyermekeinek alakját sem írja bele történeteibe, ellenben az ötleteiket „ellopja” így került bele történeteibe például  a „rakétahátizsák” vagy a fejújító”.

Az est végén a Kossuth, Noran Libro és a Naphegy kiadó újdonságait mutatta be rövidebb Kőrössi P. József, a kötetek a Festum Varadinum ideje alatt is kaphatók az Illyés-könyvesboltban.