Ő felkutatta a csángók népdalkincsét, de a kultúrájuk megtartásában ma is van tennivalónk – így összegezhető a 25 éve elhunyt Domokos Pál Péter tiszteletére, a magyar kultúra napja rendezvénysorozat keretében Csíkszeredában szervezett emlékest.

Domokos Pál Péter néprajzkutató és Széchenyi-díjas zenetörténész munkássága és szellemi hagyatéka iránt fejezték ki tiszteletüket az egybegyűltek a Kájoni János Megyei Könyvtár magyar kultúra napjához kapcsolódó csíkszeredai rendezvényén, Magyarországról érkezett előadó, Halász Péter néprajzkutató jelenlétében. A hétfő esti eseményre könyv- és fotókiállítással is készült az intézmény, valamint a kutató életművéről szóló dokumentumfilmet is vetítettek.Az est házigazdája, Kelemen Katalin, fölhívta a figyelmet arra, hogy Szabó T. Attila nyomán „a csángók vándorapostolának” is nevezik a Csíksomlyó mellett született Domokos Pál Pétert, és februárban lesz halálának 25. éves évfordulója. A könyvtár osztályvezetője jelezte: többek között az 1000 Székely Leány Találkozója elindításában volt szerepe, emellett a moldvai magyar vokális és hangszeres népzene-, a szellemi és tárgyi néprajz-, a népi vallásosság-, a társadalmi néprajz területein egyaránt jelentőset alkotott. Az esten az ő tiszteletére csendültek fel moldvai csángó népdalok Timár Karina moldvai csángó diáklány előadásában.

Előadásában Halász Péter néprajzkutató emlékeztetett, hogy Domokos Pál Péter szegény székely család legkisebb gyerekeként született Somlyó mellett, de „lélekben gazdag” családban, ahol édesanyja dalain nevelkedett. Mint mondta, munkásságát túlzás nélkül úgy nevezhetjük: „a magyar művelődéstörténet fehér foltjainak kiszínesedésére törekedett, méghozzá tudatosan.”

Domokos Pál Péter népdalgyűjtő emlékét ma Gyergyó-vidéken is ápolják, például Gyergyószentmiklóson már több évtizede női kar viseli nevét. Ám a csángóság iránti érdeklődése úgy alakult ki, hogy olvasta Bartók Béla magyar népdalról szóló könyvét, amelynek a 8. oldalán az volt leírva, hogy "már minden magyar népcsoportnak ismerjük a népzenéjét, kivéve a Bákó körüli csángókét". Mivel akkor ő épp állástalan volt - mert a Magyarországon szerzett diplomáját nem honosították -, elment, hogy összegyűjtse ezeket. „Fölvállalta a csángók sorsát és képviseletét” – mondta a magyarországi szakember, akinek pedig Domokos Ádám, a kutató fia volt közeli barátja, és így személyes elkötelezettséget is érez a csángókutatás- és csángók iránt.Domokos Pál Pétert idézve így összegezte a kutató életművét: "Életem fő célja az volt, hogy a magyar műveltség hiátusait pótoljam. " Mint az előadásból kiderült, számára az egyik legfontosabb teendő a moldvai magyarság tragikus életének története és elemzése volt, gyűjtéseit pedig főként nyugdíjaztatása után összegezte.

„A csángók magukra vannak hagyva”

Halász Péter, aki legutóbb 2016 októberében beszélt Csíkszeredában a csángók ügyéről ugyancsak a megyei könyvtár egyik rendezvényén, továbbra is fenntartja akkori tudósításunkban jelzett véleményét: szerinte „a csángók magukra vannak hagyva”. A kutató szerint nem valószínű, hogy a moldvai csángók huzamosan fenn tudnák tartani a kultúrájukat.

Meglátása szerint a számukra biztosított fakultatív magyar oktatás kevés, és nem örökítheti át a hagyományokat is, értékeiket. A kutató szerint más szinten, élő közösségi kapcsolatokat kellene ápolni velük - például a csángókkal foglalkozó rendezvényeken a továbbtanuló csángó gyerekek családját, szüleit is meg kellene hívni, és székely családoknál elszállásolva őket éreztetni velük, hogy számítanak a magyarságnak.