Nemes Gyula, Marosvásárhely környező falvainak ismerője, történelmük kutatója újabb falumonográfiát tett le az olvasók asztalára: ezúttal Csíkfalva község és a hozzá tartozó falvak történelmét foglalta kötetbe, azt mutatták be a marosvásárhelyi unitárius templomban a vasárnapi istentisztelet után.

Sok nyárádmenti származású unitárius él Marosvásárhelyen, akik a Bolyai-téri egyházközség tagjai és akik nagy érdeklődéssel hallgatták Nemes Gyula vetítettképes könyvismertetőjét.

A felső-nyárádmenti falvak: Vadad, Nyárádszentmárton, Jobbágyfalva és Búzaháza, valamint a községközpont Csíkfalva érdekes a kutató történész, de az ottlakók, vagy az onnan elszármazottak számára is. Településük régmúltjáról, szokásairól, természeti- és földrajzi sajátosságairól, történelmi megnevezéseiről, utcáiról, régi házairól, templomairól, gazdasági helyzetéről, iskoláiról, a háborúk hozta változásokról gyűjtötte össze több éves kutatómunka során a létező adatokat, levéltári iratokat, fényképeket, naplójegyzeteket, újságcikkeket, feljegyzéseket, jegyzőkönyveket, de beszélgetett, interjúkat készített idős emberekkel, második világháborús veteránokkal, leszármazottakkal, családi emlékeket őrző falubeliekkel.

A monográfia 15 nagy fejezetre osztva taglalja a természeti adottságokat, a falvak történelmi megnevezéseit, az utcák lajstromát, a mai, illetve az egykori – összedőlt, leégett, vagy lebontott – templomok történetét, a felekezeti és állami iskolákat, a különböző szövetkezetek megalakulását és szétbomlását, államosítást és kollektivizálást, népszokásokat, ünnep- és hétköznapokat, kitérve a hitéletre is, vagy akár arra, hogy miként főzték a szilvaízet, hogyan vágtak telente disznót.

Nagy segítségére volt a történésznek a néhai Simó Attila unitárius lelkész hagyatéka, aki 1946-tól 1981-ig szolgált Nyárádszentmártonban, és mindent feljegyzett, megőrizte az egyházi jegyzőkönyveket, a levelezéseket, rendszeresen fényképezett. A kötetben több mint 300 fekete-fehér fotó látható – zömét Simó Attila készítette – a község különböző létesítményeiről, házairól, templomairól, családokról, közösségekről, ünnepnapokról, népviseletről.

Ahogy az egykori lelkipásztor leánya, Simó Csilla érdeklődésünkre elmondta, édesapja „igazi falusi pap volt”, aki mindig az emberekért fáradozott. Óriási hagyaték maradt utána, ami a falumonográfusoknak, a néprajzkutatóknak, az egyház-történészeknek nagy érték, hiszen minden adatot feljegyzett, ami a szolgálata idejében a községben történt, levelezett az elszármazottakkal, ha haláleset történt valamelyik családban, vigasztaló levelet küldött, születések, keresztelők, házasságkötések, elhalálozások pontos időpontjait rögzítette, illetve fontos emberekkel, például Márton Áron püspökkel való személyes találkozását is feljegyezte.

A monográfia öt település története dióhéjban – méltatta a kötetet Nagy László marosvásárhelyi unitárius lelkipásztor a könyvbemutató alkalmával.