Csíkszeredában játssza egy hete az Incanto című mesejátékát a Figura Stúdió Színház. A gyergyószentmiklósi társulat februárban, Csiki Zsolt által színre vitt darabja - melyet a társulat egyik színésze írt -, rengeteg látványingerrel bombázta a kis nézőket. Ott voltunk.

Tomboló látvány kísérte zsonglőri nyelvhasználatot tálalt a csíkszeredai gyerekközönségnek a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió új, Incanto című mesejátéka. Az egyhetes csíkszeredai előadássorozat révén egy pörgő cselekményű, színpompás jelmezeket, speciális effektusokat is felvonultató előadást kaptak a kicsik, ahol egy pillanatig sem lankadhat a figyelem. A darab szerzője, Moşu Norbert-László  –  aki 2011-től a Figura társulatának tagja, s a darabban a Maurizio nevű cicát alakítja  –  mesedarabjában ugyanis nyelvjátékok és szellemességek garmadájával is pörgeti az előadás hangulatát.

Erre tevődik rá a Török Réka extravagáns jelmezeinek látványvilága, Szász Zsolt díszlettervező pedig mintha egy barlangfalba kövesedett, de élő sárkánnyal díszített boszorkánykonyhában tartana az előadás egész ideje alatt. S noha ez az egyetlen helyszíne a bonyodalmakban tobzódó cselekménynek, mintha az előadás rövid is lenne a rengeteg, működtetett ki- és bejárattal ellátott tér teljes fölfedezésére.

Az Incanto ez egyetlen helyszín ellenére is olyan hatással bírt, mint egy fölpörgetett, gyors vágásokkal dolgozó fantáziarajzfilm.

Az első színben Laborvári Belzebubbal (Faragó Zénó), egy szorítóban levő varázslóval és elkényeztetett vendégével, Maurizio cicával ismerkedünk meg. Színre lép Átkos „úr”, az Ördög szolgálatában álló végrehajtó, és emlékezteti az őrült tudóst: szilveszterig van ideje a világot és természetet megsemmisítő varázsital elkészítésére.

Ha el tudunk vonatkoztatni attól, hogy a simuló, piros bőrfrakk alatt valójában egyértelműen bájos hölgy, a férfiszerep kedvéért rekedtesen beszélő színésznő (Bartha Boróka) a Gonosz futára, még egy későbbi, furcsán ható elemet is fel kell dolgozni az előadás közben. Ez pedig a Vampiria varázslónő külső megjelenése, hajzata, lévén szakasztott olyan – fele fehér, fele fekete – parókában bukkan föl, mint a 101 Dalmát kiskutya rajzfilmből jól ismert Szörnyella. Ilyen déja vu mellett a Belzebub nagynénjét alakító Boros Máriának elég nehéz lehet egy saját, önálló karaktert létrehoznia a darab végéig, vagy egyenesen lehetetlen. Jelmeze neki is pompás, és talán a „karaktergyilkos” paróka nélkül is megtartaná a stílusos boszorka-imázst.

Időközben benépesül a kis színpad a bejelentett vagy hívatlan látogatóktól. Az Állatok Nagytanácsa által a két varázslóhoz küldött kémek – Maurizió, és a Máthé Annamária alakította Krákel varjú – kollegiálisan igyekszik titokban megakadályozni a természet elpusztítását.

Az előadás egyik fölpörgött pillanatában nem kevesebb, mint hét szereplő szambázik át különféle alakzatokban a lábakon táncoló varázsüst kandalló-nyílásán, és további három kijáraton át.

Pillanatig sincs üresjárat, és folyamatosan figyelni kell – a nézőtérre áradó füsteffektusok ködében is –, hogy éppen ki, kivel, minek álcázott ténykedésre készül.

Színre bukdácsol a cselekménybe teljesen véletlenül belecsöppenő ügyetlen tolvaj, a Róka (Tamás Boglár), s az erősítésnek meghívott Zombilla (Vajda Gyöngyvér), Belzebub volt iskolatársa. A pénzkötegeket okádó kondér körül pokoli a nyüzsgés: mindenki a maga önös, illetve nemes céljaiért vet be minden tőle telhetőt. A végkifejlethez végül Zombilla kotyogja ki a titkot: egyetlen percet kell ellopni az időből.

Innen már csak a fejét órában hordozó szereplőnek (Kolozsi Borsos Gábor) kell betáncolnia a színre - a világot mindenki meglepetésére megmentő Róka karmai közé. A színpadon a jó győzedelmeskedett a gonosz fölött, a nézőtéren pedig gyereksereg ünnepelhette Csíkban a trükkös, mókás kavarodásokban gazdag előadást.