Magyar klasszikus drámát, Örkény István Tóték című tragikomédiáját rendezi Sorin Militaru a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatánál.

Amint azt a bemutatót megelőző sajtótájékoztatón Bessenyei Gedő István, a társulat művészeti igazgatója elmondta, ennek az Örkény-klasszikusnak idődről-időre fel kell bukkannia egy kőszínház repertoárján. Szatmáron egyébként legutóbb ezt a darabot éppen 22 éve, 1994 áprilisában mutatták be.

„A mostani előadásnak az is különlegessége, hogy két eltérő színházi hagyományt, a magyart és a románt ötvözi, ugyanis a román látványközpontúbb, míg a magyar textuálisabb, előszeretettel helyezi a szöveget az előtérbe. Ez a kapcsolódás most is, mint eddig mindig, egy igen termékeny próbafolyamatot és egy különleges hangulatú előadást eredményezett” – emelte ki Bessenyei, aki egyébként az előadás dramaturgiai munkáit is magára vállalta.

Sorin Militaru rendező kifejezte köszönetét a színészeknek és a stábtagoknak az elvégzett munkáért. „Nagyon szívesen dolgozok ezzel a társulattal, ezzel a csapattal, hiszen nagyon tehetséges színészekről van szó. Az előadásról talán annyit bocsátanék előre, hogy egy igen komoly darabot vittünk színre, amely szövegéből szinte semmit sem lehetett kivágni, mert amint megpróbáltunk kihagyni valamit, azonnal éreztük a hiányát. Nagyon jól megírt szöveg, érdemes foglalkozni vele” – tette hozzá a művész.

A szatmárnémeti Harag György Társulat Tóték-bemutatójára kivételesen péntek helyett szombaton, 2016. március 5-én, 19 órától kerül sor a Szakszervezetek Művelődési Házában, ugyanis a megszokott pénteki nap a kultúrház zsúfolt időbeosztása miatt foglalt.

Tóték, az erdők övezte, békés otthonukba kényszervakációra fogadják a II. világháború keleti frontján szolgáló fiuk felettesét. Az őrnagy harcoktól megviselt idegrendszere nem csak őt magát, hanem a családot is próbára teszi. Az őrnagy személyében maga a hatalom toppan be életükbe. Az őrnagy, aki élet és halál ura a fronton, akitől a legfontosabb dolog, egyetlen fiuk túlélése függ, mint egy ős-pogány istenség, a háború szelleme, települ rá Tóték elméjére, és felforgatja az egész közösség mindennapjait. Félik és hódolnak neki, szenvedéseik közben is szeretni igyekeznek, hiszen rajta kívül nincsen is más remény. A legabszurdabb kéréseinek is engedelmeskednek, körülrajongják és kiszolgálják, életük egy folyamatos, abszurd imádság hozzá, egy végtelenül és feltétel nélkül szeretett gyermekért. De meddig tarthat ez a látszólag végeláthatatlan könyörgés? Hányszor alázható meg az ember? Örkény Camus-től vett hasonlatával élve azt is kérdezhetnénk: hányszor bírhatja rá magát Sziszüphosz, hogy az istenek ítéletét betartva a mindig visszaguruló sziklát, minden erejét latba vetve újra és újra felgörgesse a hegy tetejére? Fellázad-e, és ha igen, lázadása nem lesz-e kései?

Egyáltalán hol kezdődött Tóték sziszifuszi küzdelme? És véget érhet-e valaha? Vajon a hatalom istene nincs-e mindig, mindenütt jelen? A látszólagos idill, a békés, erdők övezte otthon valóság volt-e egyáltalán? Mi van, ha mindez cifra falvédő csupán, látszatvalóság, a hatalom újabb és újabb megtestesülésének árnyékában?

A produkció szereplői: Nagy Csongor Zsolt m. v., Rappert-Vencz Gábor - Kovács György-díjas, Moldován Blanka, Bogár Barbara, Orbán Zsolt, Gaál Gyula, Bodea Tibor, Kovács Nikolett, Frumen Gergő, Nagy Orbán, Varga Sándor, Gál Ágnes, Marosszéki Tamás, Poszet Nándor, László Zita és Zákány Mihály.

Az előadás rendezője Sorin Militaru, díszlet- és jelmeztervezője Márton Erika m. v., dramaturgja Bessenyei Gedő István, zenei vezetője Moldován Blanka, koreográfusa Bordás Attila, asszisztense Tamás Ágnes, ügyelője és súgója Szabó Ritta.

Az előadás létrejöttét a budapesti Proscenium Szerzői Ügynökség engedélyezte.