Nánó Csaba, az Erdélyi Napló újságírójának Ahol fény, ott árnyék is címmel megjelent interjúkötetét mutatják be szombaton, január 23-án délután 6 órától a Kolozsvári Állami Magyar Színház emeleti előcsarnokában. A nagyváradi Europrint Kiadónál megjelent könyvet Derzsi Ákos, a kiadó igazgatója, valamint Makkay József újságíró, az Erdélyi Napló főszerkesztője ismerteti.

A kötet tizenegy interjút tartalmaz. Tizenegy portrét, színművészekkel, opera-énekesekkel és a színházhoz ezer szállal kapcsolódó alkotó, cselekvő emberekkel, akik megkerülhetetlen alakjai voltak az 1792-ben alapított Kolozsvári Állami Magyar Színház aranykorszakának, a ’70-es, ’80-as éveknek. Életük több puszta színháztörténeti adaléknál, még azok számára is, akik soha nem láthatták őket színpadon. Nánó Csaba óvatosan, lágyan áramló tapintattal, halk alázattal, s végtelen szeretettel, úgy, mint ki egy tűnő világot búcsúztat, vezeti az olvasót e művészek legbelsőbb szobájába. Ahol kétség már alig, s fény helyett inkább már árnyék szitál.

A szerző ajánlója a kötetről:

„A jelen interjúkötet nem a véletlen műve. A hozzá vezető folyamat úgy jó fél évszázada kezdődött.

Szüleim a színházban ismerkedtek meg, baráti körük irodalmárokból, színházi emberekből – a feledhetetlen Pásztor János, Szabó Lajika, Makra Lajos, Higyed Imre, hogy a hozzám is közelállókat említsem – állt. Így hát két dolog biztosan nem csoda az életemben: hogy végül az írásnál kötöttem ki, illetve, hogy színészek megszólaltatására adtam a fejem.

A múlt század nyolcvanas éveiben magam is kipróbáltam a színpad varázsát. Mindössze amatőrként ugyan, de volt szerencsém a kolozsvári magyar színház bűvös deszkáira lépni – persze mint statiszta. De láttam, hogyan születik meg egy előadás, tapasztaltam színészeink hatalmas tehetségét, rendkívüli odaadását, a szakma iránti alázatukat.

Egy évtizeddel később újságíróként kereshettem meg azokat, akiket oly nagyra becsültem és csodáltam – olykor közelebbről, máskor a nézőtérről.

Az első beszélgetések 1998-ban jelentek meg a Szabadság napilap hasábjain, majd az Erdélyi Napló című hetilapban folytatódtak. Szándékomban állt elsősorban azokat megszólaltatni, akik részesei voltak a színház 60-as, 70-es, 80-as években elért sikereinek, a Harag György nevével fémjelzett korszaknak. Idővel természetesen nem maradhattak ki az új generáció, a Tompa Gábor által újraálmodott, immár Európa-szerte elismerésnek örvendő kolozsvári színház fiatalabb képviselői sem.

Az Ahol fény, ott árnyék is című kötetben azok szerepelnek, akik sajnos már nincsenek közöttünk, akik többé nem mesélhetnek arról, hogyan tolták – olykor nagyon mostoha körülmények között – Thália szekerét. Emléküknek ajánlom e könyvet.”