Több lelkiállapotban lehel alkotni, mérgesen is, boldogan is – vallja Török Réka fiatal gyergyószentmiklósi tervező, aki nemrég a Csíki Játékszínnél tervezett különleges jelmezeket – de ékszertervezőként is évek óta ismert. A Maszolnak felfedte, mi inspirálja alkotáskor, és kiderült, miért kiabálja naponta többször is Gyergyóban azt, hogy „London! London!”

Akkor találkoztunk legutóbb, mikor az egyetemi divatbemutatóra terveztetek ruhákat a designer évfolyamtársakkal. Mit jelentett a pályádon az egyetem?

Az egyetem nekem szakmailag nem nyújtott sokat, sajnos ezt kell mondanom. Ott megtanultunk rajzolni, színeket használni, de a divat-szakmában a technika része is fontos, talán a legfontosabb. Ebből elég kevés volt. A nagyvilágban már nem a rajz fontos, hanem a kivitelezett termék – legyen ez jelmeztervezés, vagy akár ékszer- és divattervezés is.

Gyakorlatilag a Figura Stúdió Színház alternatív szellemiségében nőttél fel Gyergyóban, szüleid Figura-alapítók voltak. Milyen emlékeid vannak erről?

A színház volt azt hiszem a legnagyobb hatással rám. Mivel a kulisszák mögött nőttem fel, mindig szerettem az óriási díszleteket es a színes jelmezeket. A jelmeztár volt az egyik legnagyobb kincse a színháznak, ha lehetett, mindig belógtunk és csodáltuk a régi jelmezeket.

A Csíki Játékszín 2015-ös év végi Hippolyt, a lakáj előadásához készítetted a jelmezeket, és a díszletet is Csiki Zsolt rendezővel közösen. Mit jelentenek számodra ezek a munkák?

Nagyon szeretek színházban dolgozni, tetszik, hogy minden munka más, így sosem lehet megunni. Mindig új kihívások várnak… Egy kicsit olyan, mint ha a színészek stylist-ja lennék, fontos nekem, hogy a színész jól érezze magát a jelmezben. Díszletben ez volt az első munkám, Zsolttal nagyon jó együtt dolgozni, egy hullámhosszon pörgünk, és így nincsenek komplikációk.

Ékszertervezőként stabilan dolgozol. Első benyomásként azt hallani az ékszereidről, hogy „messze nem ez jut eszünkbe a székelyekről”… Hogy vagy ezzel?

Azt hiszem, én nagyon rossz székely vagyok, még székely akcentusom sincsen, sosem tudtak engem behatárolni más magyarok, hogy honnan jöhettem. Itt születtem, de életem nagyobb részét és főleg a meghatározó részét azt mindig máshol éltem meg. Vásárhelyen jártam iskolába, aztán Budapesten, Kolozsváron és Litvániában tanultam, és végül Londonban kötöttem ki. Ez a sok ország rengeteget inspirált, mondhatom, hogy kinyíltak a szemeim, és onnan kezdve már másképp gondoltam mindent a világról.

Az a legenda járja rólad, hogy sörösüvegek kupakjait gyűjtötted, és ezekből készítetted az első ékszereket. Igaz ez?

Anglia, azt hiszem, a második otthonom lett, nagyon szerettem ott lenni, ha nehéz volt. Az ékszerekből nem lehet ott megélni, mellette nagyon sok más dolgot is kipróbáltam voltam pincér, vigyáztam gyerekekre, és hennáztam elég sok éven keresztül.

 Az ékszerkészítés ötlete hirtelen jött, sosem gondoltam volna addig, hogy ezzel szeretnék foglalkozni. Aztán, mivel kevés hely volt a londoni lakásunkban, ez behatárolta, hogy ha valamit akarok tervezni, az kis helyen is el kell férjen - a ruhatervezés egyből ki voltak zárva. Szűk helyen éltünk, de egy nagy házban, sokan. Mindig sok ember járt hozzánk, sok sör fogyott, és innen jött az ötlet: elkezdtem gyűjteni, de akkor még nem tudtam, mi lesz belőle. Aztán mikor megszületett az első fülbevaló, akkor onnan már egyértelmű volt, hogy ez az utam. Az új szerelmem a fa, nagyon szeretem bőrrel kombinálni. Azoknak a nőknek tervezek, akik szeretnek valami másabbat hordani a megszokottnál, és szeretik a nagy ékszereket.

Ahogy szétnéztem a neten, az volt a benyomásom, hogy egy alkotócsoportban mozogtál ott, eközben Budapesten ismerkedtél a piaccal. Hogyan kellett ezt kiépíteni?

Amikor megszületett az első kollekcióm, akkor kezdtem el gondolkodni, hogy ezt dokumentálni kéne. Több fotóssal is dolgoztam Londonban, nem olyan egyszerű összehozni egy divatfotózást. Először is kell egy jó fotós, majd egy modell, aki karakteres, és végül egy jó sminkes-fodrász. Létezik egy közösségi oldal, ahol regisztrálva vagyok és ott mind szakmabeliek vannak, akikkel lehet együttműködni, fotózni, csak összehozni a jó embereket egy helyre nem könnyű. Na de egy párszor összejött, volt, hogy fotósok vagy stylist-ok engem kerestek meg, hogy szeretnék az ékszereimet használni különböző projektekhez. Ilyenkor persze szívesen odaadtam, és így megjelent egy-egy mondén eseményen, online divatmagazinban, vagy egy-egy énekesnőn.

Kik a bírálóid, kiknek a kritikáira szoktál figyelni?

A legkeményebb kritikát mindig a szeretteimtől kapom, azt hiszem édesanyám a legnagyobb kritikusom és jó értelemben: ő mindig őszinte velem és ez nagyon fontos nekem. De amúgy mindenkit szívesen meghallgatok, sőt, kellenek a kritikák, mert azok építenek.

Milyen tanulságokat hozott az eddigi pályád, mire kell a szakmádban nagyon figyelni? Mire tanított London, mire Budapest, és mire Gyergyó?

Mint minden más szakmában, a marketing része itt is a legfontosabb, amit én nem tudok és nem is szeretek elvégezni. Jelenleg van egy segítségem, akivel a jövőben társulni szeretnék, de erről majd később. London sokra megtanított engem, és nem csak szakmailag. Ami a legfontosabb, hogy megtanultam felnőtté válni, megtapasztalhattam milyen egyedül egy idegen országban, megtanultam szabaddá válni, hogy mennyire fontos az emberi szabadság és hogy ne kötődjünk senkihez és semmihez. London nagyon hiányzik, ezért is hívják Londonnak a kutyámat, mert így egész nap ordíthatom a város nevét. Budapest megtanított az egyedüllétre, hogy mindig minden helyzetben az ember csak magára számíthat. Gyergyó meg az otthonom, az a biztonság, ahol mindig otthon érezheted magad.

Milyen lelkiállapotban lehet fölszabadultan alkotni? Mi inspirál téged?

Több lelkiállapotban is lehet dolgozni, mindegyik valami mást hoz ki belőlem. Szeretek alkotni, ha mérges vagyok, mert akkor ott le tudom vezetni a dühömet és sokszor jó dolgok sülnek ki belőle, vagy akár ha boldog vagyok, mert akkor nagyon nagy mosollyal dolgozom

Az Erdély Televízióban láttam egy stúdióbeszélgetést veled és a szintén gyergyói, textíliákat tervező Gál Beátával. Lüktet ott most egy kreatív műhely?

Bertyó nekem nem csak kolléga, hanem egyik legjobb barátnőm, akivel a szakmán kívül is sok időt szeretek együtt tölteni. Nem érezzük, hogy konkurencia lennénk, hiszen teljesen más közönséget mozgatunk meg a munkáinkkal. Sőt, közös projektjeink is vannak, amiket a jövőben szeretnénk kivitelezni. Gyergyó, úgy érzem, tele van értékes emberekkel, és nem csak a művészet terén értem… szerintem ez a jó, hegyi, friss levegőnek a hatása.

Mit tervezel az idénre, merre szeretnél haladni? Hol és mit láthatunk tőled legközelebb?

Az idénre is van terv bőven. Vettem végre egy bőr-varrógépet, úgyhogy lesznek meglepetések.

Mit ajánlasz a tavaszváró erdélyi hölgyeknek?

Azt üzenem, hogy sok mosollyal és kacagással viseljék az ékszereiket.