Szabó Enikő – a színész, aki megzenésíti a verseket

Klasszikus és kortárs magyar költők versei megzenésítésével foglalkozik évek óta, és egyéni előadóesteken gitárral a kezében hallgathatjuk kávéházban, színházban – ő Szabó Enikő, akit a Csíki Játékszín művészeként ismerünk. A karácsonyi előadóestje apropóján elkezdett beszélgetésünk során véletlenül derült ki: az anyuka-szerep is évfordulós számára ilyenkor, hiszen kisfia éppen karácsonykor született.

Versek és dalok ünnepre hangolva címmel, verses-zenés előadással készült Csíkszeredában a karácsonyi ünnepekre Szabó Enikő  színész. A Petőfi Kávéházban előadott versfüzérhez a dalok saját szerzeményei. Két zenész kíséri: Varga Nándor gitáron, Szabó Zsolt zongorán.  Az est alatt két olyan dalt is játszott, melyeknek szövege és dallama is saját termék. Hogy hogyan lehetett ezt összehangolni az ünnepi pörgéssel, és hogyan éli meg az évek folyamán ezt a szerepét? – év végi beszélgetésünkben zenész-előadói munkájáról, az idei évéről, a jövő kihívásairól is mesélt a Maszolnak.

Évek óta dolgozol verses-zenés esteken. Mit tudhatunk rólad, illetve a Csíki Játékszín színművészeinek zenés projektjeiről Csíkban – hogy kezdődött ez az üzemmód nálad?

Az idők folyamán más-más felállásban szólaltak meg ezek a zenés versek. Volt úgy, például 2007-ben, hogy a csíkszeredai Nagy István líceum diákjaival együtt dolgoztunk. Volt egy csapat tini, akik benne voltak: egyik része verseket mondott, játszott, másik része zenélt. Én pedig a kettő között vittem a műsort. A produkció Parti Nagy Lajos Angyalstop versciklusának a címét viselte.

 

Volt egy együttműködésetek az ősszel Orbán János Dénes költővel, Brassóban léptetek fel. Mesélj picit, hogyan született meg az a műsor?

Megtisztelő felkérés volt a József Attila díjas író-költővel készült közös estünk: A tangó bűvöletében címmel jött létre, és egy irodalmi revü volt. Szeptemberben, a Brassói Magyar Napokra készült az est, melyre a szervezők és a brassói születésű költő hívott meg többedmagammal. Ő prózát hozott, mi pedig a zenésztársaimmal, valamint kolozsvári színészkollégám, Laczkó Vass Róbert és Szép András zeneszerző közreműködésével mondtuk és énekeltük a verseit. Igazán sikeres est volt, és reméljük, nem az első és utolsó közös fellépésünk volt ez.

Csíkszeredában az évek folyamán több felállásban, több helyszínen találkozhatott már a közönség Szabó Enikő zenészarcával: a Csíki Játékszínnél repertoáron játszották a többedmagával előadott verses-zenés műsorait: ilyen volt az Angyalstop és a Születésnapodra című előadások – mindkettő a Magyar Költészet Napjára készült. Egyébként a Csíki Játékszínnél már hagyománnyá vált ennek a napnak a megünneplése: minden április 11-dikén a színház árkádjai alatt 11-kor, tizenegy verssel, tizenegy színész tiszteleg e jeles nap előtt. Ezeket a műsorokat is Szabó Enikő szerkeszti és rendezi évről-évre. A 2015. december 19-én bemutatott Versek és dalok ünnepre hangolva című műsor ajánlójában Szabó Enikő felfedte: gyerekkora óta zenésít meg verseket, illetve ír saját dalokat.

Csíkszeredában idén december 19-én karácsonyra hangoló műsorra hívtad a közönséget. Hogyan állt össze a repertoár?

Alkalomhoz illően, karácsonyi hangulatú versekkel színesítettük a programot. Most meghívtam Bartalis Gabriella kolléganőmet, aki egy Erdős Virág-költeménnyel és egy Parti Nagy Lajos vers előadásával egészítette ki és emelte az est hangulatát. A repertoárunkban József Attila, Radnóti Miklós, Márai Sándor, Kovács András Ferenc, Parti Nagy Lajos, Orbán János Dénes verseit mondtuk és énekeltük.    

Hogyan egyeztethető össze ez a zenés szál a színművészi munkaprogrammal? Megterhelő lehet, mintegy második műszakként.

Egyáltalán nem megterhelő a munkám mellett. Nem is tűnik fel, hogy ez nem ugyanolyan színészi feladat, a vers műfajával gyakran találkozunk a színpadon is. Gondoljunk csak Shakespeare vagy Molière klasszikus drámáira, vígjátékaira. Nem beszélve arról, hogy, amint említettem, mindkét műsorom színházi repertoár része volt. Most csak a helyszín változott.

Hogyan reagál Csíkszereda ezekre a fellépésekre: mi az általános, és mi az, amit elérni szeretnétek?

Elképesztő az a figyelem, ami a városi, kávéházi környezetben is övezi az estünket. Ugyanúgy ülnek, néznek, mint a nézőtéren, nem beszélgetnek, nem járkálnak ki-be közben. Még csak dohányozni sem akarnak a nézők. Valami nagyon szokatlan és rendkívüli tapasztalat ez számomra. Vagy a színházba járás kultúrája, vagy ennek a rendkívüli csíki közönségnek a figyelme, szeretete teszi ezt, vagy a Petőfi kávéház helyének a szelleme... nem tudom, de jó nagyon. És szerencsésnek érzem magam, magunkat, hogy ilyen kultúraszerető emberek lakják e várost. Minden eseményre nyitottan ott van ez a drága csíki közönség.

Nemrégiben a Márton Áron filmért szervezett adománygyűjtő műsorban is felléptetek a csíkszeredai zenészekkel. Milyen impulzus mozgatott?

A Márton Áron film egy jótékonysági estre való meghívás volt. Sok általunk nagyra becsült helyi zenész, együttes, énekes ott volt és segített – mi se tettünk másképp. Varga Nándor gitáron, Szabó Zsolt zongorán kísért – ők is hangszerelik a dalaim. A nekünk megszabott negyedórás műsoridőben ezúttal Orbán János Dénes négy versét adtuk elő.

Milyen volt a 2015-ös év neked Csíkban?

Ugyanolyan jó, mint máskor. Mióta anyuka vagyok, megváltozott az életem, most már Én-ből Mi lettünk – ez egy olyan szerep, amely nem keverendő a színpadiakkal… Szeretem a munkám, és szerencsés vagyok, hogy szerethetem a munkám.

Mire vágysz, milyen projektekről álmodsz?

Vannak meghívásaink Erdély különböző településeire és Magyarországra is: Sepsiszentgyörgyre, Békéscsabára készülünk, és Nagyváradon is szeretnénk fellépni. Mindenképp az új évben új verseken és dalokon fogunk dolgozni. Nagyon sok vázlatom van, csak idő és energia legyen nekünk mindehhez és persze alkalom az előadásra.

 

Kimaradt?