Lelkes András Gergely, a Hamvas Béla–féle festészeti filozófia egyik kiemelkedő képviselőjének festményei láthatók Kolozsváron, a Györkös Mányi Albert Emlékházban. A november 20-áig látogatható tárlatot Lőrincz Ildikó művészettörténész méltatta a megnyitón.

Meder – részletek Lőrincz Ildikó tárlatismertetőjéből

Jelen esemény jelentőségét fokozza ama tény, hogy Kolozsváron kevés lehetőségünk adódik arra, hogy betekintést nyerjünk a kortárs budapesti festőművészet konkrét megnyilvánulásaiba. Ezért egyrészt köszönet illeti Szebeni Szabó Zsuzsát, mert egy olyan érett alkotót ösztönzött arra, hogy munkáit a magyar fővárosból ide elhozza, aki a mai magyar festészet egyik legrejtélyesebb irányzatához, az úgynevezett Hamvas Béla-i létszemléleten és -filozófián alapuló művészeti világlátáshoz vagy festőfilozófiához tartozik. Másrészt köszönettel tartozunk a Györkös-Mányi Albert Emlékház működtetőinek, akik helyet adtak, hogy ez itt és most megvalósulhasson.

Mivel Lelkes András Gergely először mutatkozik be alkotásaival Kolozsváron, a kiállításmegnyitót az ő bemutatásával kezdeném.

Lelkes András Gergely Budapesten 1971-ben született, 14 éves volt, amikor egy hónapot Rómában töltve, lehetősége nyílt a román kori festészet nagy mestereinek műveit megcsodálni – számára a művészeti pálya választása ekkoriban dőlt el. 1990-ben érettségizett a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola Festő szakán, ezt követően 1996-ig végezte el a Magyar Képzőművészeti Főiskola Képgrafika szakát, mellette Vizuális Nevelés szakon is oklevelet szerzett. 1996 és 1998 között a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakának mesterképzős hallgatója volt Molnár Sándor osztályában.

Molnár Sándor azon kevés még élő kortárs művész, aki Hamvas Béla tanítványa és követője, és aki a fiatal művészt rávezette annak belátására, hogy az alkotáshoz alapos gondolati, bölcseleti, lélektani, eszmetörténeti és színelméleti előkészítés szükséges. Az említetten kívül Gergely további mesterei: Csontváry Kosztka Tivadar, Tóth Menyhért, Veszelszky Béla, Gyarmathy Tihamér, Lossonczy Tamás.

Tanulóévei során nagy hatással volt még rá a román stílusú festészet képszerkesztési módszere, valamint Caravaggionak és Velasqueznek a látvány egészét felölelő egyéni stílusú festményei. Matthias Grünewald szenvedélyes miszticizmusa, valamint a német gótika és a barokk képszerkesztése. 1998-óta a Budai Rajziskola tanára.

Alkotó és vizuális művészeti oktatói munkája mellett Gergely több kortárs művészeti csoportosulás kezdeményezésében vállalt részt, így tagja volt az 1998-tól 2002-ig működő Pon-ton csoportnak, 2005-től a váci Új Szalon-, 2009-től a Villa Negra Művészeti Egyesület tagja, 2005 óta a Zalaszentgróti Szimpózium rendszeres résztvevője. Számos egyéni és csoportos kiállításon vett részt alkotásaival. Azon kevés művészhez tartozik, aki nem csupán ecsete segítségével, hanem olykor ecsetét írószerre váltva is megfogalmazza gondolatait, ezzel valamelyest közelebb hozva a színek segítségével megjelenített élményeit.

Egy gondolkodó, akinek gondolatai nem csak megfogalmazódnak, hanem átlépnek a művészi valóságba. Munkája során szerzett tapasztalatai eredményeként azt vallja, hogy „nincs olyan, amiről ne lehetne beszélni a festészet nyelvén".

Akár Dante hőse, a művész maga is eljutott élete derekáig, amikor az itt látható képsort készítette. Feltételezem, hogy művészi barangolása során jelképesen ő is bejárta a pokol, a purgatórium és a megtisztulás stációit, amikor a kísérletezés kihívásait sem mellőző, ám a tradíció alapjain álló, önálló utat választja „a sokirányú igazság szabadságának erdejében", hogy a célkeresés ársöprésében egy bizonyos mederbe terelődve önmagára találjon.

A meder olykor kiszárad, máskor elvezeti a vizet a végtelenbe, meghatározza az irányt. Egyfajta korlát, amelynek meghaladására időnként el kell rugaszkodni, és ehhez az elrugaszkodáshoz adnak lendületet a művész számára a könnyed ecsetvonásokkal felvitt színek. A művész nem a mesterségesen szabályozott folyók egyenletességével mélyíti-építi a medret, hanem olykor szeszélyesen kanyarog, mégis úgy tűnik, mindvégig előtte a rend illúziója. Néhol halványan felismerhetőek a természetből vett elemek, az erdő felmagasodó fái által tagolt végtelen gazdagságú terek, a napfény által átitatott kivilágosodó színek, avagy a tűz, a víz, a föld és a levegő őselemeire való utalások. Elvonatkoztatva a valóságtól, az elsődleges formaélményeket a benső „homokszitáján" annyira átrostálja az alkotó, hogy a vászonra, illetve falemezre készült olajképekről csupán nagy beleérző képességgel olvasható le egy adott tér érzete.

Gergely korábbi, figuratív elemeket, emberalakokat is megjelenítő munkáihoz képest az itt kiállított képeken a kifejezetten szubjektív beleélés által motivált kompozíció vezeti a néző tekintetét. A természet rendjének legmélyére irányuló lényegkeresés képi lenyomatain a jegenyefára emlékeztető égbenyúló függőlegesek emelkedettséget, transzcendenciát, a vízszintesek pedig nyugalmat árasztanak. E két irány között a természet képe által megindított lélek ziláltsága a gazdag színvilág összjátékában mutatkozik meg.

Ha végignézzük ezeket a képeket, megállapíthatjuk, hogy Lelkes A. Gergely élútjának felén képes volt egy minden elismerést megérdemlő érett életmű létrehozására. Köszönettel tartozunk neki azért, hogy mindezt Kolozsváron is bemutatja, így nekünk is megadatik e varázslatos mélységekbe való betekintés lehetősége.