Életének 76. évében, hosszas betegség után elhunyt Lászlóffy Csaba József Attila-díjas költő, író, drámaíró, esszéista, műfordító.

Lászlóffy Csaba 1939. május 21-én született Tordán, Kolozsváron élt, ott is hunyt el kedden, április 14-én. 1960-ban diplomázott a kolozsvári Babeş-Bolyai Egyetem magyar nyelv és irodalom szakán. 1962-68 között az Igazság, 1969-től a Dolgozó Nő, 1990-től a Családi Tükör szerkesztője. 2005-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja.

Harminc és valahány önálló verses-, dráma-  és prózakötet szerzője. Első versét az Ifjúmunkás közölte (1957). A Korunk, Utunk, Igaz Szó, Brassói Lapok, ill. a mai Helikon, Látó, Keresztény Szó, Kelet-Nyugat, Szabadság, Erdélyi Híradó, valamint magyarországi irodalmi folyóiratok (köztük Alföld, Forrás, Kortárs) munkatársa. Drámái közül a Gólya, gólya, gilice Temesváron (1969), több más drámája Magyarországon került színpadra. 

Mint műfordító részt vett Eminescu költeményeinek és Maria Banuș legszebb verseinek magyar kiadásában (1966), szerepelt a fiatal román költőket bemutató kötetben (Építő Amfion. 1967), nemkülönben a Magasra száll az ember dallama c. versantológia műfordítói közt (1968). Al. Philippide, Eugen Jebeleanu, Aurel Rău, Bazil Gruia, Nicolae Prelipceanu, Șt. Augustin Doinaș költészetének magyar tolmácsolója.

Az eretnek című drámáját angolra fordította Donald Morse és Bertha Csilla (1989).