Február 24-e Szent Mátyás, „a jégtörő” ünnepe. Mátyás volt az az apostol, akit az áruló Júdás helyett maguk közé választottak Jézus tanítványai tizenkettediknek. Mátyás király is róla kapta nevét, mert Mátyás napjára virradólag (február 23-án este) született.

A Lévi nemzetségéből, Betlehemből származó Mátyás tudós ember volt. Júdás árulás és halála után tizenegyen maradtak az apostolok. Jézus mennybemenetelét követően, pünkösd előtt az ő helyére választották Mátyást a tanítványok szűkebb köréből. Az apostolok szétszéledése után a hagyomány szerint Etiópiában hirdette az evangéliumot. Mátyás vértanúságot szenvedett Krisztusért: nyakazó bárd oltotta ki életét. Ezért ábrázolták bárddal vagy szekercével, s választották az ácsok és mészárosok védőszentjüknek. Attribútumai a kard, a bárd, kövek, kereszt és lándzsa. Az ácsokon és a mészárosokon kívül a halászok is védőszentjükként tisztelik – írja a Magyar Kurír.

Mátyás napja szorosan összefügg a tavaszvárással, Jégtörő Mátyás szekercéje töri meg a jeget, a tél hatalmát. Sok vidéken ismerik azt a népi bölcsességet, hogy ha Mátyás jeget talál, összetöri, de ha nem talál, csinál.

A néphagyomány szerint az apostol ezen a napon osztja ki a sípokat a madaraknak, hogy újra énekeljenek. A Mátyás-napi időjárásból lehet jósolni az éves termésre, tojásszaporulatra. A hideg idő jó termést jelent, a szeles pedig kevés tojást. Ha Mátyáskor esik, akkor a jég elveri majd a termést, a szőlő savanyú lesz. A Mátyás napján fogott hal az egész évi szerencsés halászat előjele. A szökőnapot a régiek Mátyás ugrásának hívták, mivel február 24-én toldottak be egy napot, így Mátyás ünnepe február 25-ére csúszott. 

Magyar nyelvterületen a szent és a név népszerűségén hatalmasat lendített Mátyás király. A kisgyermekek a középkorban nem kaphattak pogány nevet. Azt a keresztény nevet kapták, amelyik szentnek ünnepe legközelebb volt születésük napjához. Hunyadi Mátyás e napra virradóra született, és az akkori szokás szerint ezért kapta a Mátyás nevet.