A román-magyar kapcsolatokról, együttélésről, egymás el-, illetve el nem fogadásáról szól egy új marosvásárhelyi színházi produkció. Kincses Réka és Alina Nelega közös előadásának bemutatóját követően közönségtalálkozót szervezett a MaghiaRomânia portál szerkesztősége. A beszélgetésen nem csak a színészek számoltak be a produkció létrejöttéről, de a nézők is elmondták észrevételeiket.

Vitatkozásra, „hajbakapásra” biztatta a közönséget Mircea Sorin Rusu színikritikus és fordító a Double bind (Kettős kötés) címet viselő előadást követő beszélgetésen, amelyet a MaghiaRomânia portál szerkesztősége kezdeményezett. A moderátor arra biztatta a közönséget, hogy mindenki anyanyelvén beszéljen, mondja el észrevételeit, nem csak az előadással kapcsolatban, de a témában is, a magyar és román együttélésről.

A Double bind produkciót 2014 decemberében mutatták be, de a próbákhoz még a nyáron hozzákezdtek a színészek, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Liviu Rebreanu és Tompa Miklós Társulatának művészei, valamint a két rendező, Kincses Réka és Alina Nelega. „Amit a színpadon láttak, az mind igaz” – hívta fel a figyelmet Nelega, a színészek ugyanis saját, vagy ismerőseik tapasztalatát osztják meg, teljesen őszintén beszélnek azokról a gondokról, amelyek a két közösség között léteznek.

Rémes hírünket keltik a Kárpátoktól keletre

Arról mesél például a Moldvából származó fiatal román színész: családja és baráti köre mindent megtett, hogy lebeszélje arról, hogy Marosvásárhelyre jöjjön egyetemre. A magyarok között rettenetes életet, éhezést jósoltak neki, amit ő el is hitt, olyannyira, hogy az első időszakban még éjszakánként az ágyában is rettegett. Azóta eltelt egy kis idő, az előítéletek és sztereotípiák megszűntek, másképp tekint a magyarokra, de az otthoniakat még nem meri arról győzködni, hogy Marosvásárhelyen is biztonságban van, a magyarok nem bántalmazzák a románokat.

Nem olyan egyszerű magyarul tanulni

Falakat döntöget a darab, amely nem ad megoldást, nem tesz javaslatot arra, hogyan lehetne jobb az együttélés, csupán rámutat olyasmikre, amire egy adott közösségen belül élő személynek nincs rálátása. A Marosvásárhelyre költöző román, ha magyarul szeretne tanulni, nem talál olyan magyar nyelvkönyvet, amelyet románoknak írtak volna. Létezik magyar nyelvkönyv angolok, franciák, lengyelek, spanyolok és törökök számára is, de románoknak nincs – hangzott el az előadásban, majd a beszélgetés során is.

A magyar nyelv sajátosságai másféle gondolkodásra serkentik azt, aki idegen nyelvként próbálja elsajátítani, semmilyen más nyelvhez nem hasonlító nyelvtani szerkezetei, szófordulatai, mondatszerkezete sok nehézséget jelent annak a románnak, aki elhatározza, hogy megtanul magyarul. Pedig nem egy világnyelvről van szó, és akár tanulhatna az ember „inkább valami hasznosabbat” is (angolt, franciát, németet), de az a tény, hogy Marosvásárhely lakosságának fele magyar ajkú, elég motivációt jelent.

A MaghiaRomânia portál létrejöttéről Sever Ioan Miu, a Bukarestben élő szerkesztő mesélt. A története gyerekkorába nyúlik vissza, amikor egy szovátai nyaralás vásárhelyi kórházban végződött, ahol az édesapa egy másik gyerek édesanyjától megkérdezte, hány óra, az meg az óráját mutatta, de nem mondott semmit. Később elmesélte ezt az esetet egy barátjának Bukarestben, aki azt mondta, na és?! Azt megmutatta, hogy hány óra van, nem?! A portálnak 14 aktív munkatársa van, románok és magyarok, Bukarestben, Marosvásárhelyen, Csíkszeredában, és külföldön. A kedd esti beszélgetés Mihály Emőke ötlete volt, aki korábban látta már az előadást és javasolta kollegáinak, jöjjenek és szervezzenek egy közönségtalálkozót.

Minél több helyen bemutatni

A nézők közül többen is azt szorgalmazták, hogy minél több helyen be kell mutatni a produkciót, más városokban, valamint iskolákban is. Az is megfogalmazódott, hogy fájdalmat okoz, könnyekre fakaszt, érzékennyé tesz és elgondolkodtat a darab. A nézőtér kétharmada magyar volt – ez is kiderült, aminek az egyik magyarázata az, hogy a magyar nézők hamarabb vesznek jegyet a színházba, a románoknak pedig, akik később próbálnak belépőt vásárolni, már nem jut. Ezt azzal magyarázták, hogy éveken át, alig volt nézője a román előadásoknak és az akkori beidegződést, hogy előadás előtt is lehet jegyet venni, még nem sikerült teljes mértékben levetkőzni.