Új kezdeményezés van kibontakozóban a Facebookon: a közösségi portál működtetője, Mark Zuckerberg arra biztat, hogy kéthetente olvassunk el egy könyvet. A témával kapcsolatban gyorsan vita alakult ki, a vélemények megosztottak: van, akinek túl sok, és olyan is, akinek túl kevés ez az „adag”. Körülnéztem, mi a helyzet szűkebb pátriánkban.

Így is lehet sorozatot „nézni”

Tíz évvel ezelőtt családommal Gödemesterházán nyaraltam, ahol se televízió, se rádió nem volt. Esténként Gulyás Miklós, Svédországban élő magyar író Találkozások és búcsú című regényét olvastam fel hangosan a család apraja-nagyjának. Vacsora után, lefekvés előtt ki-ki kényelembe helyezte magát és várta a „sorozatot”, ami azt jelentette, hogy minden estére jutott néhány fejezet. Olvasás előtt megbeszéltük, hogy mi volt az előző napi történet, felidéztük az eseményeket, majd következett a folytatás. Utána megint beszélgetés, a történelmi regényben leírtak megvitatása zárta a csodálatos estéket.

A Zuckerberg-felhívás után gyors véleménykutatást végeztem arról, hogy a környezetünkben élők olvasnak-e, és ha igen, mit és mennyit, ha nem, akkor miért nem.

Aki olvas...

„Folyamatosan olvasok, nem számolom össze, hogy évente hány könyvet, ahogy egyet befejezek, nekikezdek a másiknak. Ez számomra mindennapi szükséglet” – válaszolta A.E. szociális munkás, aki külföldön sem hanyagolja a magyar nyelvű könyveket, itthonról, illetve ottani forrásokból szerzi be az olvasnivalót.

H.I. mérnök azt állítja, hogy ha egy-két hét alatt nem olvas ki két-három könyvet, úgy érzi: elvesztegette az idejét. N.K. gyerekkorától állandóan olvas, soha nincs olyan nap, hogy legalább egy-két oldalt lefekvés előtt ne olvasna. „Bármilyen későn fekszem le, olvasok néhány oldalt. Megtörténik, hogy túl fáradt vagyok és belealszom, kiesik a könyv a kezemből, de soha nem telik el a nap olvasás nélkül” – magyarázza a könyvelő, aki arra büszke, hogy a gyerekeinek is sikerült átadnia a könyv szeretetét. K.L. esténként olvas, jobban mondva felolvas. „Hangosan olvasok, a férjem szívesen hallgatja a regényt, vagy a novellákat, ami éppen soron van” – magyarázta az asszony.

„Csak 50 könyvet egy év alatt? Én száznál is többet olvasok el és hozzáteszem, hogy napi kilenc órát dolgozom a munakhelyemen, gyereket nevelek, otthon elvégzem a napi házimunkát. De amikor leülök, nem sorozatokat nézek a tévében, hanem könyvet veszek a kezembe” – osztotta meg velem a 25 éves újságíró.

...és aki soha nem

„Nem olvasok, inkább beszélgetek, azt sokkal élőbbnek tartom. Nem tudok belemélyülni egy könyvbe, nem érdekel az, hogy milyen gondolatokat írt le valaki” – mondta a maszol.ro érdeklődésére Sz.L. A 60 éves férfi úgy véli, az olvasásra való felhívás és az azt követő vita is egyfajta „megosztása” a társadalomnak.

„Szeretek olvasni, de nincs rá időm, sokat dolgozom, lekötnek az otthoni feladatok is. Aki sokat olvas, valószínüleg nincs túlságosan elfoglalva” – véli egy másik hozzászóló.

50 szempont az olvasáshoz

A világhálón több kezdeményezés is született az olvasás népszerűsítésére. „Egy év alatt olvassunk el legalább 50 új könyvet. A régi olvasások nem érvényesek. Azt, hogy mit olvassunk, mindenki maga határozza meg, de tanácsos minél szélesebb spektrumból választani, hogy bővüljenek az ismereteink is” – olvasható az egyik felhívás. Egy másik portál szintén ötven könyvet ír elő és a szempontokat is meghatározza, hogy mi alapján állítsuk össze a listát:

Javasolja, hogy olvassunk el egy könyvet, ami több mint ötszáz oldal, egy klasszikus romantikus könyvet, egy könyvet, amiből film is készült, egyet, ami ebben az évben jelent meg, egyet, aminek a címében számjegyek szerepelnek. Legyen egy olyan is az olvasmányaink között, amelynek szerzője 30 évnél fiatalabb, vagy amelynek a szereplői nem emberek, illetve legyen egy vices könyv is köztük. Női szerző által írt könyv, krimi, olyan, amelynek címe csak egy szóból áll, novelláskötet, egy könyv, amelynek cselekménye másik országban játszódik, legyen egy a kedvenc írótól, amit még nem olvastunk eddig, egy népszerű szerző első könyve, egy Pulitzer-díjas, egy igaz történeten alapuló, egy, amit édesanyánk szeret, egy, amely az „ezeket el kell olvasnom” lista alján szerepel, illetve egy olyan, amelyet a barátunk ajánlott. A további kritériumok közt szerepel egy ijesztő könyv, egy százévesnél idősebb mű, vagy olyan, amit csupán a borítója szerint választunk ki, olyan, amit még az iskolában el kellett volna olvasni, memoár, olyan, amelynek egy nap alatt a végére lehet érni, vagy olyan, aminek a címében ellentétes jelentésű szavak szerepelnek, egy könyv, ami egy olyan helyen játszódik, ahová mindig is el akartunk jutni. Az ötvenes listán szerepeljen egy könyv, ami abban az évben jelent meg, amikor születtem, egy könyv, amiről rossz véleményeket hallottam, egy trilógia, gyerekkorom egy könyve, egy könyv, amiben szerelmi háromszög van, egy könyv, ami a jövőben játszódik, egy könyv, ami egy gimnáziumban játszódik, egy könyv, aminek a címében szerepel egy szín.

Olvassunk olyan művet, amely megríkat, olyat, ami varázslatos, de egy képregényt is iktassunk be olvasmányaink közé. Az utolsó tíz szempont a listán: egy könyv, aminek írójától még nem olvastam eddig semmit, egy könyv, ami az enyém, de eddig még nem olvastam el, egy könyv, ami a szülővárosomban játszódik, egy könyv, ami eredetileg nem az anyanyelvemen íródott, egy könyv, ami karácsonykor játszódik, egy könyv, amely írójának monogramja megegyezik az enyémmel, egy dráma, egy betiltott könyv, egy könyv, ami egy televíziós műsoron alapul vagy az készült belőle, egy könyv, amit többször elkezdtem, de sosem olvastam végig.

Érdekesek a javaslat hozzászólásai. Egyesek szerint jó ötlet ez a lista, mások kikérik maguknak, nem ilyen kritériumok szerint olvasnak, míg vannak olyanok, akik játéknak, egyfajta kihívásnak tartják és máris arra kérik virtuális barátaikat, ismerőseiket, vágjanak bele és osszák meg élményeiket. A rendszeres olvasó, aki számára létszükséglet az írott betű, úgy véli, mindegy, hogy játékból vagy kihívásból olvas az ember, mindenfajta, olvasásra buzdító kezdeményezés üdvözlendő.

Jó példa ragadós

Olvasni jó dolog, aki rákapott az „ízére”, az nem is fog leszokni róla. Általában a szülők feladata rászoktatni a gyereket példamutatással, napi rendszeres meseolvasással a könyv szeretetére. Az a kisgyerek, aki azt látja, hogy szülei, nagyszülei rendszeresen olvasnak, maga is kézbe veszi a könyvet, kíváncsivá válik, ráérez az olvasásban rejlő kalandokra, a számtalan lehetőségre, ami olvasás által megnyílik előtte.

„Az olvasás fejleszti a képzelőerőt, a kommunikációs készségeket, a koncentrációt, a memóriát, a szókincset. A könyvek által más kultúrát is megismerhetünk, mint amelyben élünk, megnyílnak előttünk olyan világképek is, amelyeket nem ismerhetnénk meg másképpen. Olyan információk birtokába jutunk, amelyeket nem tanultunk iskolában, nem csak egy adott kor jellegzetességeit, nyelvezetét, öltözködési stílusát, szokásait ismerhetjük meg, de bepillantást nyerhetünk mások életébe, megfigyelhetjük, milyen a jelleme, hogyan oldja meg a (talán mieinkhez hasonló) problémáit. Ezt különösen a serdülők esetén tartom fontosnak” – mondja Farkas Kinga pszichológus, aki szerint a médiában szerepeltetett, negatív példákat lehetne ellensúlyozni gondosan megválasztott könyvek segítségével.

Mindenkire vár egy könyv valahol

„Emlékszem, Szabó Magda Születésnap című regénye nagyobb hatást tett rám, mint az összes addig látott celeb, többet használt, mint az összes polgári és erkölcsi nevelés, amit az iskolában kaptunk. Szerintem mindenki olvasó. Csak meg kell találnia azt a regényt, azt a könyvet, amitől rendszeres olvasó lesz, életformájába is beépíti ezt a tevékenységet” – magyarázza a szakember.

Farkas Kinga (képünkön), aki maga is sokat olvas, tisztában van azzal, hogy a mai rohanó világban kevés a szabadidő, de azt tartja, hogy akinek fontos a könyv, az minden percet kihasznál, hogy olvashasson. „Sokkal inkább elfogadom annak a véleményét, aki azt mondja, hogy nem olvas, mert az hülyeség. Róla tudom, hogy nem kapta meg azt a könyvet, azt a történetet, amely mélyen hatott volna rá, amely olvasóvá tette volna. Inkább azok zavarnak, akik azt állítják, hogy szeretnek olvasni, de sajnos nincs rá idejük. Ez képtelenség számomra” – magyarázza a pszichológus, aki saját példáját hozza fel, hogy mikor lehet olvasni: amíg fő az étel a könyhában, az autóbuszon, ügyintézéskor, mikor sorban áll, lefekvés előtt. „Számomra ezek értékes percek,  amiket ki lehet használni. Dolgozó nőként nem engedhetem meg magamnak, hogy három órát helyben ülve, folyamatosan olvassak. De ezt a három órát mindennap sikerül összehoznom, legtöbbször pont az ilyen elkerülhetetlen üres percekből” – vallja.