Október 23-án kezdődik az ötödik kiadását ünneplő dráMA kortárs színházi találkozó Székelyudvarhelyen. A hat nap alatt tizenegy előadást nézhetnek meg és két koncertet is meghallgathatnak a résztvevők, de lesznek szakmai beszélgetések, fórumok is. Az idei rendezvény jubileumi évforduló is egyben: a színház névadója 115 éve született. Emléke előtt kiállítással tiszteleg az udvarhelyi társulat.

A dráMA5 koncepciójáról, szervezési elveiről Nagy Pált, a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház igazgatóját kérdeztük.

A fesztiválok divatját éljük. Jóformán nincs nagyváros, ahol ne szerveznének manapság színházi fesztivált. Az udvarhelyi miben különbözik a többitől?

A dráMA kortárs színházi találkozót azért találtuk ki, hogy a szakma figyelmét jobban felhívhassuk a Székelyudvarhelyen zajló színházi életre. Egyelőre inkább találkozó jellege van, mint fesztivál jellege, hiszen itt román és magyar kortárs drámák illetve színházak találkozásáról van inkább szó.

Mitől kortárs egy dráma? Attól, hogy max. 2-3 éve írták, vagy attól, hogy kortárs az üzenete, netán a színrevitel eszközei? Például láthatunk-e Shakespeare-adaptációt a dráMA fesztiválon?

A mi megközelítésünkben a kortárs attól kortárs, hogy közöttünk él az alkotó, vagy az adott darabot napjainkban írták át, adaptálták. Üzenete a mához egy régi drámának is lehet, ugyanakkor nem minden kortárs darab hordoz magában üzenetet. A színháznak tükröt kell tartania közönsége felé, akár kortárs drámáról beszélünk, akár Shakespeare drámáiról. Ezért tud egy Shakespeare-adaptáció manapság is üzenettel bírni. Az idei találkozón például láthatnak a nézők egy Shakespeare-adaptációt, ez a Pyramus & Thise 4you, a bukaresti Odeon Színház előadásában, Alexandru Dabija rendezésében.

Az idei év kerek évforduló, 115 éve született Tomcsa Sándor. Ebből az alkalomból kiállítást is nyit a magyar Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet (OSZMI). Miért érdemes ellátogatni erre, milyen érdekességeket mutat be a tárlat?

Számunkra fontos volt, hogy a színház névadójára végre egy méltó rendezvénnyel emlékezzünk és ezt a törekvésünket karolta fel az OSZMI. Szebeni Zsuzsa vezetésével és Dunkler Réka dramaturg szakmai segítségével, közösségi összefogással állt össze az anyag, amely tartalmaz egy Tomcsa életutat bemutató molino sorozatot, melyet fotók, könyvek, szobor, eredeti kéziratok gazdagítanak.

Hogyan történt a meghívott produkciók kiválogatása?

A dráMA programjának összeállítása folyamatosan zajlik. Így például a tavalyi találkozó végén már tudtuk négy előadásról, hogy az idei programban szerepelni fog. Állandó figyelmet igényel, hogy követni tudjuk az erdélyi magyar és romániai román színházak repertoárját, kitekintve a magyarországi színházak repertoárjára is. Ezekből kell válogatnunk, miközben kezünk nemcsak anyagilag van megkötve, hanem színpadunk sem rendelkezik olyan adottságokkal, hogy bármelyik előadást fogadni tudjunk. Egy hosszú egyeztetési folyamatot igényel minden évben, hogy letisztuljon a találkozó teljes programja.

A programban szerepel a dráMA pályázat első három díjazott művének a felolvasása. Mit lehet róluk tudni? Hányan pályáztak, kik voltak a zsűriben, mik voltak az elbírálási szempontok, van-e lehetőség, hogy ezeket bemutassák valahol a közeljövőben? No és persze a fő kérdés: kik a díjazottak?

A dráMA találkozó többek között ösztönző céllal is jött létre, hogy a színházak bátrabban nyúljanak a kortárs művekhez. A dráMÁzat címmel útjára indított pályázat pedig egy további lépése ennek a gondolatnak, hiszen a drámaírók számára is lehetőséget teremt megmutatkozni, kibontakozni. Sikeresnek bizonyult a meghirdetett felhívás, miszerint olyan kortárs drámák beküldését vártuk, amelyet mindeddig nem publikáltak, hiszen 217 pályamunka érkezett. A rendezvény alatt a legjobb három dráma felolvasásra is kerül, amelyet egy kilenctagú zsűri - erdélyi és magyarországi színházi kritikusok, dramaturgok, színházi szakemberek - bírált el. A nyertes pályamunka díjazására a találkozó utolsó napján kerül sor, akkor tudja meg drámaíró és a nagyközönség is, ki forgatta legügyesebben a tollat, ki nyeri el a Pro Theatrum Alapítvány által felajánlott ezer eurós díjat.

Beszélgetés is szerepel a programban a magyarországi kortárs drámafesztiválokról. Sok ilyen van? Nagy irántuk az érdeklődés?

Ezt a helyzetet Lőkös Ildikó, a Színházi Dramaturgok Céhének társelnöke fogja ismertetni a találkozón. Magyarországon több rendezvény is foglalkozik a kortárs művekkel, ennek köszönhetően nagyobb érdeklődés is övezi őket.

És itthon?

Nálunk is egyre népszerűbb a kezdeményezésünk, és azon is vagyunk, hogy évről évre nőjön a látogatóink száma.

Ha jól láttam, román nyelvű produkciót is vártok. Lesz erre néző Székelyudvarhelyen? A többi előadásnak van román nyelvű feliratozása?

Ennek a találkozónak az a lényege, hogy ismerjük meg egymást, hogyan játszik egy román színház egy magyar kortárs darabot, illetve fordítva.
Székelyudvarhely elsöprő százalékban magyar anyanyelvű, így részben jogos a kérdés, de mi úgy gondoljuk és egyre inkább azt tapasztaljuk, hogy egy nyitott közö(n)séggel állunk szemben. A város román közössége még nem igazán él ezzel a rendkívüli lehetőséggel, de reméljük, majd szívesen jön el a bukaresti Odeon Színház előadására, vagy a craiovai Marin Sorescu Nemzeti Színház előadására. Számomra azonban lényegesebb, hogy a magyar közönség használja ki azt a lehetőséget, hogy színvonalas előadásokat láthat, anélkül, hogy több száz kilométert kelljen utaznia. Feliratozás nincs.

A kortárs színházkultúrának fontos ismertetőjegye az alternatív helyszín. Miért fontos kivinni a játékteret a kőszínházból? A kávéházi színházé a jövő?

Nem feltétlenül kell, nem feltétlenül fontos, inkább azt mondanám, meg kell próbálni. Látni kell, hogy a néző közegében hogyan tud hatni egy előadás. Egy kávézói helyszín nem kötelezi a nézőt akkora fegyelemre, mint a nézőtér. Azt a világot éljük, amikor a „hegy megy Mohamedhez", van a társadalomnak egy rétege, akit így lehet megfogni, hogy aztán ő is kíváncsi legyen a kőszínházi előadásokra.

A fesztivál programját itt lehet tanulmányozni.