Bemutatták a 100 éve Kolozsváron forgatott Kertész Mihály-filmet
Kétszer járta meg New Yorkot, hajón utazott, ajtókra kilógatva szárítgatták: kalandos, filmbe illő történet, hogy száz évvel elkészülte után, 2014-ben nagyközönség előtt, felújított verzióban láthatta a magyar közönség Kertész Mihály egyik első művét, A toloncot.
Az első Magyar Filmhét ünnepélyes megnyitóján vetítették le a Casablancával híressé váló Kertész Mihály korábban elveszettnek hitt filmjét, a Kolozsváron forgatott A toloncot. A budapesti Művészetek Palotájában tartott premieren a vetítés előtt néhány sztori is elhangzott A tolonc rendkívül kalandos előkerüléséről. A kópia az 1910-es években került külföldi forgalmazásba, majd a húszas évek elején Amerikában is bemutatták, The Undesirable címmel.
Hosszú évtizedek után végül Cselényi László, a Duna TV egykori elnöke hozatta haza más kópiák társaságában a New York-i magyar ház dohos pincéjében porosodó tekercseket. Ahogy azt Oscar-díjas rendező, Szabó István beszédében említette, a hazahozatal sem volt egyszerű, mivel a nitrokópiák rendkívül gyúlékonyak, így repülőn tilos volt azok szállítása. Végül Cselényi egy hajóskapitánnyal egyezett meg, hogy szállítsa át Európába a kópiákat, így került az akkor még ismeretlen film a Magyar Filmarchívumba 2008-ban. Az, hogy mekkora értékről is van szó, csak itt az archívumban, a szakértő vizsgálatok után derült ki.
A film harmadik tekercse úszott a vízben, így a Filmarchívum munkatársai először az ajtókra kilógatva szárítgatták a szalagokat, csak a száradás után láthattak hozzá a restauráláshoz. Azonban a szalag olyan rossz állapotban volt, hogy a magyar szakemberek is csak időlegesen tudták megmenteni a filmet.
Egy szerencsés találkozásnak köszönhető, hogy a ma már vetíthetetlen nitrokópia végül elnyerte mai, modern formáját. Nyári Balázs, a New York-i Cineric digitális stúdió vezetője egy Kertész-konferencián hallott először A toloncról, majd eldöntötte, megpróbálja stúdiójában digitalizálni a rossz állapotban lévő filmet.
https://www.youtube.com/watch?v=00XTAm_7fuo
A munka egy évet vett igénybe: eltűntek a karcok, a szalag hullámzása, vagy a fel-felbukkanó osztóvonalak. Így A tolonc százéves története happy enddel zárult: a díszbemutatón méltó, a XXI. századi követelményeknek megfelelő formátumban élvezhette a közönség Jászai Mari és Berky Lili játékát.
A toloncot a korabeli lapok a legelső jó magyar filmként dicsérték. A némafilm Tóth Ede 1876-os színműve alapján készült. A történet elején Liszka, a fiatal erdélyi lány árván marad, és a városba utazik cselédnek, de félreértésből, lopás gyanúja miatt elküldik, és visszatoloncolják szülőfalujába. Liszka vér szerinti anyja azonban él, kettejük párhuzamos történetéről, és katartikus találkozásáról szól voltaképp A tolonc. A forgatás javarészt Kolozsváron Janovics Jenő stúdiójában zajlott, de Torockón, a Tordai-hasadéknál és az Aranyos partján is készültek felvételek.