Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Györkös Mányi Albert Emlékházának két évtizedéről beszélgettek Kolozsváron, kedden délután.

A beszélgetést megelőzően dr. Széman Péter, az EMKE elnöke Magdó János főkonzulnak adta át az egyesület díját,

Magdó János beszédében elmondta, számára nem volt meglepetés a díj, hiszen több ízben is rákérdeztek, hogy részt vesz-e a beszélgetésen, és az újságban is olvashatta, hogy méltatják ezen a napon. Hozzáfűzte, mélyen hisz abban, hogy az által válunk jobb emberré, ha észrevesszük az elénk sodort feladatokat, és teljesítjük azokat. Elárulta, amikor két éve a városba érkezett, nem tudta még, hogy mire számíthat, néhány hét elteltével nekifogott a feladatok megoldásának, később azonban egyre többen keresték meg őt. Ekkor érezte, hogy hazajött, hogy segíteni lehet, és kell is, mondta.

Dáné Tibor Kálmán, a Művelődés folyóirat főszerkesztője, az EMKE korábbi elnöke elmondta, az Emlékház jelentős munkát tudhat maga mögött, az erdélyi kulturális háló egyik gyöngyszeme lévén. Ha nem volna közösség, akik éltetik a kulturális központot, ha nem volnának a szórványközösségek, akik felvállalták saját Magyar házaikat, ez a hálzat nem tudott volna kiteljesedni, fogalmazott.

Kántor Lajos irodalomtörténész Györkös Mányi Albertről beszélt. Visszaemlékezett arra, az emlékház névadója társaságra vágyó ember volt, aki talált is társakat, a feleségének nagyon sokat köszönhetett azért, hogy festő lett. Nehezen fogadták el,későre állíthatott ki hivatalos helyen is, pedig amint elkészült egy képe, azt rögtön meg akarta mutatni nem csak egyes embereknek, hanem minél többeknek. Betegsége miatt, és tartva a magánytól szerette volna, ha képeit mindig láthatják, ezért döntött úgy Kántor és Kötő József győzködésére, hogy lakását, alkotásait az EMKÉ-re hagyja.

Dr. Kötő József színháztörténész, az EMKE volt elnöke elmondta, a funari időszakban nem volt könnyű egy ilyen intézmény létrehozás, de a közösség, a festő családjának összefogásával sikerült ez. A megalapítás után a fenntartáshoz kellett kitalálniuk egy olyan modellt, amely Kötő szerint példaértékű lehetett az 1989 után újraszerveződő erdélyi magyar kultúra számára: egy vállalkozónak adták ki az utolsó helységet, ebből pedig fenn tudták tartani magukat. Az első rendezvény előtt még szék sem volt, amire az emberek ülhetnek, ezért meghirdették, hogy vásárolni lehet egy széket, amelyet tíz estés koncertsorozattal hálálnak meg. Délre elfogyott az összes szék, egy idős hölgy pedig affelől érdeklődött: nincs-e eladó sámlijuk, mert sajnos többre nem futná a nyugdíjából.

Dr. Szémán Péter, az EMKE jelenlegi elnöke elmondta, a jövő szempontjából mindig szükség van a frissítésre. A sok plusz munkát egyelőre elvégzik önkéntesek, de még több program valósulhatna meg, fogalmazott. Az emlékház beleillik a Magyar házak láncolatába, sok ilyen intézmény a kolozsvári példát használta fel működési modellként, mutatott rá az elnök.