A történelem során még soha ennyien nem ismerték a magyar nyelv hangjait jelölő székely betűket, mint ma – mondta a vasarnapihirek.hu-nak Sándor Klára, a Szegedi Tudományegyetem docense, akinek a napokban megjelenő, A székely írás nyomában című kötetének egyik fő célkitűzése e jelrendszert övező hamis mítoszok lerombolása.

A szakember szerint a manapság a jól jövedelmező iparággal felvértezett szubkultúrák termékeiként, akár helynévtáblákként szembejövő feliratok a politikai szándék, a hagymázas múltábrándok, kitalációk igenlésével szemben ellenérzéseket is szültek – amelyek azonban jórészt szintén tévhiteken alapulnak. A szélsőjobbhoz való kötés sem véletlen – említi a nyelvtudományok kandidátusa –, hiszen a Jobbik parlamenti javaslatokkal szeretné szimbolikusan magához vonni a székely írást.

Sándor Klára emlékeztetett rá, hogy a „Rovástáblák Atyja”, Szegedi Csanád „pálfordulásáig” számtalan helységtábla-állításnál volt jelen. Persze sokan hisznek nekik, amit elsősorban a magyar oktatás hiányosságának róhatunk föl, hiszen ha ritkán, akkor is felszínesen ismertet meg a magyarság egy részének ezen kultúrkincsével, mely az évszázadok során folytonosan fönnmaradt – magyarázta.

Néha idegesítő

„Sok embert ezért is idegesíthetnek a feliratok, és azért is, mert nem tudják elolvasni őket” – mondja Sándor Klára, aki azt a tudományos körökből terjedő mítoszt is könnyedén cáfolja, miszerint a székely írás pusztán a 16. századi magyar humanisták kreálmánya lenne, mellyel a székelyek hun-szkíta eredetét kívánták bizonyítani.

Az első székely írásos nyelvemlékeink ugyanis a 13. század végéről, a 14. század elejéről származnak: templomi kapuoszlopon, keresztelőmedence peremén találhatók Székelyföldön.

Ahogy a mai székely ábécék, úgy a történeti jelrendszer is az identitás jelölésére szolgált – emeli ki Sándor Klára. „Egyesek a magyarsághoz, mások a cserkészekhez, valakik a Jobbikhoz való tartozásként azonosítják a székely írást, ahogy természetesen a székelyek a saját identitásukként kezelhetik. Nincs kizárólagosság, sokféleség van” – tette hozzá.

Nem terjedt el széles körben

Ami biztos, az írás a székelyek körében sem volt széles körben elterjedve, hiszen az írásbeliség a steppei népek esetében sem volt általános. De a Székelyföldön kívül magyarországi jelenlétéről sem tudunk a 13-15. század időszakában, az pedig kizártnak tekinthető, hogy a latin betűs írás konkurense lett volna, vagy hogy a papok üldözték volna .

Ami a jelen használatot különlegessé teszi, az az, hogy egy közösség felújít egy korábbi ábécét, ismét használatba helyezi, betűkészletét a mai helyesíráshoz alakítja, ha ellentmondásosan is: a történeti ábécé például nem jelölte a hosszú hangokat – emlékeztet a rovott jelenű jelrendszer fontosságára a tudományos szemléletű, közérthetően megírt könyv szerzője.