Prostitúció és munkásklubok Kolozsváron, meg egy falu gazdasága
Három kutató könyvét mutatták be csütörtökön a Kriza János Néprajzi Társaságnál, egy-egy könyv témája dióhéjban: kolozsvári prostitúciótörténet közegészségügyi és nemzetféltő diskurzussal az előtérben, munkásklubok az 1950-60-as években Kolozsváron, gazdaság és etnicitás Bonyhán.
A házigazda Jakab Albert Zsolt nem csak mint a KJNT elnöke, de mint a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet könyvkiadásért felelős munkatársa volt jelen, így „két klappal a fején” nyitotta meg a rendezvényt, amelyen az Intézet a KJNT közös-kiadványait ismertették. A családias légkört biztosította, hogy a szerzők (Bokor Zsuzsa, Szabó Árpád Töhötöm, Illyés Sándor) és a műveiket méltatók (Gidó Attila, Kiss Dénes, Keszeg Vilmos) szinte mind egyszerre szocializálódtak a tudományos berkekben, és az őket elkísérő apró gyerekeik is alá-aláhúzták a veretes mondatokat különböző hanghatásokkal.
Bokor Zsuzsa Testtörténetek. A nemzet és a nemi betegségek medikalizálása a két világháború közötti Kolozsváron című kötete több mint prostitúciótörténet. A magyar és román szakirodalomban is marginalizált témával foglalkozó szerző munkáján keresztül beleláthatunk élthelyzetekbe, élettörténetekbe, orvos és prostituált páciense személyesebb kapcsolatába, a korabeli közegészségügyi, eugenikai és nemzetféltő diskurzusokba. A könyvet bemutató Gidó Attila történész figyelt fel rá, hogy az erdélyi vasútépítések korában kezdik törvények közé szorítani, szabályozni a prostitúciót, ami nem véletlen egybeesés – a művet elolvasók számos érdekes vonatkozást vehetnek még észre.
Lokálisan szintén Kolozsvárhoz kötődik Illyés Sándor doktori disszertációjának könyvben megjelent változata, melynek címe: Kolozsvári munkásklubok az 1950–1960-as években. A fiatal kutató az elsők között nyúlt néprajzi módszerekkel az etnográfia által sokáig megkerült városi terepen fekvő témához, a vasas, fás és bőrös munkásklubok sajátos kultúráját vizsgálva – mondta elismerően Keszeg Vilmos néprajzkutató. A mű az interdiszciplinaritást sem nélkülözi: szépirodalom és hírlapirodalom is forrásanyagul szolgál a biografikus történetek között, az elemzések során pedig „kicsit történésznek, antropológusnak és szociológusnak” is kellett lenni – vallotta a szerző, aki szerint épp ezért érdemes elvégezni a néprajz szakot, mert ott nyitottság és sokoldalú látásmód tanulható.
Szabó Árpád Töhötöm munkájának egyedisége abban rejlik, hogy míg a nyugati kutatók nem szokták vizsgálni a történeti és etnikai dimenziókat gazdasági folyamatoknál, addig ő éppen erre helyezi a hangsúlyt, miközben egy székelyföldi falu termelésének mindennapjait mutatja be, mondhatni szociográfiai jelleggel – fogalmazott Kiss Dénes, a Gazdasági adaptáció és etnicitás. Gazdaság, vidékiség és integráció egy erdélyi térségben. című kötetet méltató szociológus. A szerző Bonyhán vizsgálta hosszú éveken át az állami ellenőrzés alatti szocialista gazdasági múlt nyomait, a jelenlegi piaci viselkedésmintákat, a zöldgazdálkodás, faluturizmus, márkásítás mikéntjeit, valamint ezen folyamatok szereplőit: magyar, román, cigány és szásznak mondott németek kapcsolatait – a következtetések azonban nagy vonalakban általánosíthatók.
A kötetek mevásárolhatók a Kriza János Néprajzi Társaság Mikes (Croitorilor) utca 15. szám alatti székhelyén.