Neves meghívottakat sikerült Nagyváradra invitálni a Szigligeti Színház szervezésében megtartott A Holnap után fesztiválra.

Pénteken este Levente Péterrel beszélgetetett Mátyás Attila evangélikus lelkész és Szőke Kavinszky András, a Lilliput Társulat vezetője. Bár a művészt elsősorban gyermekműsorai révén ismerik, a péntek esti beszélgetést sokkal inkább a hitvallás jellemezte, mint a mókázás. Közvetlen gesztussal is zárta az estet az előadó, az utolsó dal közben végigsétált a közönség között, és minden nézővel összeérintette tenyerét, ezzel is közösségi élményt teremtve a találkozóból. Döbrentey Ildikó sajnos betegség miatt nem lehetett jelen, ám az egyik székre az ő egyik könyvét helyezték el, imáiból később fel is olvasott Levente Péter.

A művész is átvehette az emlékplakettet Czvikker Katalintól, a színház főigazgatójától, majd szívesen beszélt életéről, hitvallásáról. Elmondta, hogy Nagyváradon született, felidézte evangélikus édesapjának és református édesanyjának alakját és arról is beszélt, hogy ő egy egyetemes értékrendben hisz, amelyen belül van három „tár”: a céltár, az eszköztár és a raktár. Az egyetemes értékek a raktárban vannak, amelyhez a diktatúrák idején is át lehetett jutni.  A hármasságokban gondolkodó művész azt is elmondta: az ösztönlénységen és az észlénységen át kevesen jutnak el a társaslénységhez – utóbbit egybeírva kell érteni, hangsúlyozta Levente Péter, aki szerint „azon a négyszögölön szolgálunk, ahová állítva vagyunk.”

Emlékezés Szigligeti Edére

Szombaton délelőtt, a szerző születésének 200. évfordulóján a Szigligeti Ede szülőházán lévő emléktáblát, majd a színház előtti mellszobrát koszorúzták meg. Délután a Nőuralom címmel megjelent bicentenáriumi kötet bemutatójával folytatódott a program.

Az Országos Széchényi Könyvtár és a Nagyváradi Szigligeti Színház kiadásában megjelent könyvről Boka László, a Széchényi könyvtár tudományos igazgatója beszélgetett dr. Sirató Ildikó irodalomtörténésszel.

Ezt követően a születésnapját ünneplő Selmeczi Györgyöt, az aznap este bemutatott, Szigligeti című  kétrészes „történelmi fikció”  rendezőjét köszöntötte a színház vezetősége egy Kristófi János-festménnyel, a debreceni Voce Vita együttes pedig rögtönzött koncerttel lepte meg a művészt.

A zeneszerzővel ezt követően Szabó K. István, a Szigligeti Társulat művészeti vezetője és Lászlóffy Zsolt beszélgetett. A fesztivál programja a Szigligeti című darab ősbemutatójával folytatódott. Béres Attila és Selmeczi György közös darabjában Szigligeti szelleme kalauzolja a nézőt szinte a teljes magyar színház- és kultúrtörténeten, valamint néhány Szigligeti-színműbe is betekintést nyerhettek a nézők.

Mégis szép...

Vasárnap délelőtt Varázs-óra: Móka Miki zsebszínháza 4-104 éveseknek című előadásukkal Levente Péter és társai szórakoztatták a kisebbeket. Délután Párhuzamos életutak többségben és kisebbségben címmel Stanik Istvánnal és Havas Henrikkel beszélgetett Szűcs László. A közel másfél órás beszélgetésben szó esett a rendszerváltásról és arról is, hogy kinek milyen autója volt először, és arról is: szerintük tanulható-e az újságírás, hiszen mindketten alapítottak újságíró iskolát.

Havas Henrik a tőle megszokott szabadszájú módon sztorizott is, Stanik István visszafogottabban beszélt, abban azonban mindketten egyetértettek, hogy az újságírói mesterségnek van egy tanulható része, és szükséges a szakmai tudás éppúgy, mint a tehetség. Stanik István készülő, Staféta című könyve kapcsán elmondta, hogy számára fontos jelkép a staféta, a nemzedékváltásnak is úgy kellene lezajlania, ahogyan a stafétát adja át egyik futó a másiknak, hiszen egy darabit az átadó és az átvevő egymás mellett fut.

A Holnap után fesztivál Udvaros Dorottya Mégis szép című önálló estjével zárult. A művésznő produkciója arra épült, hogy neves irodalmárokat, zenészeket kérdezett meg arról: mi az, amit egy férfi sohasem mondana el egy nőnek. Mind a válaszokból, mind a levélváltásokból idézett. A megkérdezettek között volt Bartis Attila, Závada Pál, Térey János, Szálinger Balázs és Nádas Péter is, valamint Darvas Kristóf zongorakíséretével elhangzottak Hrutka Róbert és Bereményi Géza dalai, de Marlene Dietrich egyik számát is hallhatta a közönség. Udvaros Dorottya Cseh Tamás A jobbik részem című dalával zárta estjét, melynek végén állva tapsolta a közönség a színművésznőt.