A közeli országokban is megemlékeztek a pénteken elhunyt világhírű magyar filmrendezőről, Jancsó Miklósról. A szlovákiai Új Szó mellett a szerbiai Politika című napilap is méltatta a kétszeres Kossuth-díjas filmes munkásságát.

A szlovákiai Új Szó című lap Kihunyt az úr lámpása című írásában emlékezett a rendezőre, akit egyebek mellett a pozsonyi Febiofest filmszemlén is életműdíjjal tüntettek ki.

Jancsó Miklóst lehetett szeretni, lehetett nem szeretni, lehetett érteni és lehetett nem érteni, csak egy valamit nem lehetett: nem észrevenni - emelte ki a elhunyt rendezőt méltatva a pozsonyi lap. Kifejtette: a rendező a magyar film olyan megkerülhetetlen alakja volt, aki szarkasztikusan, csípősen, kritikai éllel, de nagy tudással megalapozott megfontoltsággal és jobbító szándékkal fogalmazott, vibrálóan izgalmas, provokatív filmes valóságot teremtve. Rámutatott: Jancsó Miklós harcainak fegyvere – filmben, színpadon, közszerepléseiben – a mély tisztelet, az intelligencia és az illendőség volt.

 A Politika című szerb napilap cikke szerint ismét „egy legenda távozott", egy olyan művész, aki „már életében - hosszú évtizedeken át, mindig fiatalos lendülettel - emlékműveket állított magának, amelyek nemcsak a magyar, hanem az európai és az egész világ filmművészetének értékeivé váltak". Az újság Jancsó Miklós derűs személyiségét emelte ki, amely gyakran iróniába hajlott, és amely a legnagyobb elnyomás idejében is megmaradt. Jancsó Miklós legnagyobb sikereit éppen akkor érte el, amikor Magyarországon a legnagyobb volt az elnyomás - fogalmazott a lap. A cikk szerint Jancsó Miklós filmjei sajátos módon mindig is az értelmiség lelkiismeretének kérdőjeles voltát jelenítették meg, tematikailag óriási teret biztosítottak a társadalmi különbségek tanulmányozására, vizuálisan pedig a rendező különleges filmes nyelvéről tettek tanúbizonyságot.

„Jancsó Miklós már régen a világ tudomására hozta, hogy elsősorban a jelen érdekli és a történelem visszatükröződése ebben a jelenben, valamint a harc az erő és a büszkeség, a hóhér és az áldozat között, a megaláztatás elleni küzdelem, de ugyanakkor az ember elidegenedése is a történelemben. Jancsó mindezt patetika és groteszk nélkül, csupán modern, minimalista ábrázolással mutatta be" - emelte ki a lap a 2007-ben a Palicsi Nemzetközi Filmfesztiválon Lifka Sándor-díjjal kitüntetett művészről.