Idén a magyar nemzeti himnusz születésnapjára időzítette az előző években is megszervezett csángó napot a Kriza János Néprajzi Társasaság. A Csángó hétköznapok című kiállítás megnyitóján három kötetet mutattak be, amelyek a moldvai csángó kultúrát különböző megközelítésből láttatják. A szerzők is ott született, első generációs értelmiségiek.

A rendezvényt Magdó János főkonzul nyitotta meg, számba vette, kik azok, akik tehetnek és tesznek a csángó kultúra megőrzéséért és népszerűsítéséért: kiemelte a magyar államot, amely anyagi támogatással járul hozzá a csángók magyar nyelvű oktatásához, a kolozsvári konzulátust, amelynek ritkábban adódik alkalma a csángók közvetlen támogatására, de mikor meghívták a finn Tytti Isohookana-Asunmaa volt kulturális minisztert bemutatni Csángó körkép című kötetét, ez a gesztus ide sorolható. Az erdélyi magyarság több szinten, több formában fejezte már ki, hogy a Kárpátokon túli testvéreiről nem feledkezik meg, de – ami a főkonzul szerint a legfontosabb – maguk a csángók is tesznek önmagukért.

Nyisztor Tinka elsőként kísérelte meg több moldvai csángó település táplálkozáskultúráját feltérképezni, többek között olyan szokásokat írt le, amelyek már kiveszőben vannak: például hogyan és mivel vendégelik meg a felfogadott munkásokat. A kötet bemutatja a középkori étkezésrendet (kétszeri evés, savanykás ízvilág, kenyérmentesség) megőrző közösség által használt élelmiszeralapanyagokat, a menüválasztás módját, az ételkészítés mikéntjét, helyét és szerepét nem csak a mindennapokban és kalendarisztikus ünnepnapokon, hanem olyan alkalmakra is figyelmet fordítva, mint az utazás előtti búcsúétkezés, az útra való csomagolás, úton evés, illetve a csíksomlyói búcsújárás ideje alatti étkezés – világított rá a könyvet méltató Bereczki Ibolya, a szentendrei Skanzen főigazgató-helyettese.

2009-ben a pusztinai Nyisztor Tinka gyűjtéséből recepteskönyv is jelent meg. A most bemutatott kötete nemrég jött ki a nyomdából, címe: Hétköznapok és ünnepnapok. A moldvai magyarok táplálkozásának etnográfiája. „Hálás vagyok a tanáraimnak, hogy megóvtak a rázós témáktól, mint az identitás” - mondta a pusztinai születésű kutató, aki a '90-es évek elején Budapestre ment tanulni, és az Ethnographia folyóiratban megjelent első tanulmánya már a táplálkozáskultúrához kapcsolódott. Jelenleg szülőfalujában él, tájházként működtetett lakásában a vendégek megkóstolhatják a helyi ízeket is. A könyvbemutatóra érkezettek is megízlelhették a csángó galuskát, ami leginkább egyfajta töltöttkáposztára hasonlít.

Szülőfalujában él és alkot a szabófalvi Perka Mihály is, „a csángó értelmiség egyik leghitelesebbje” - ahogy nevezte őt a Rădăcini – Despre maghiarii din Moldova (Gyökerek – A moldvai magyarokról) című vaskos könyvét bemutató Tánczos Vilmos néprjazkutató. Perka Mihálynak, miután '56-ban román líceumból érettségizett, és anyanyelvén alig tudott írni, megadatott, hogy a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen tanulhasson történelem szakon. A legarchaikusabb csángó vidék szülöttje tudat alatt egész életében arra készült, ez volt a sorsa, hogy megírja Szabófalva hiteles történetét – mondta Tánczos Vilmos, aki hosszan beszélt a szerző életútjáról is, legfájdalmasabb kálváriáiról is, amelyeket ráadásul '89 után élt át.

https://www.youtube.com/watch?v=LOqUQHqbOpM&feature=player_detailpage

Csalódnia kellett ugyanis a valóságosan elérkezettnek hitt demokráciában: kiderült rövid időn belül, hogy mégsem vallhatják annak magukat, aminek érzik, mégsem beszélhetik anyanyelvüket nyilvánosan – a rendszerváltás utáni népszámlálás előkészítése idején kezdtek megjelenni a magyar beszédet tiltó feliratok, a papok arról prédikáltak, hogy aki Magyarországra megy tanulni, abból propagandistát, terroristát nevelnek; minekutána magyar nyelvkört indított, kitiltották az iskolából, és valamennyi beiratkozott diákot megbuktattak az érettségin, és az őszi pótérettségin sem engedtek át.

Perka Mihály történészi alapossággal megírt könyvét a mai moldvai csángó fiatalságnak dedikálta, éppen ezért a kötet nyelve a román, és mivel önköltségen jelentette meg, ezért csak 200 példány van belőle. Jakab Albert Zsolt, a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke kijelentette: a KJNT vállalja a kötet újra kiadását, ha lesz rá anyagai fedezet.

A harmadikként bemutatott könyv címe: Vallás Magyarfaluban. Iancu Laura helyi születésű fiatal kutató munkáját Peti Lehel, a Kisebbségkutató Intézet munkatársa méltatta. A könyvként megjelent doktori disszertáció egy település vallási kultúrájának teljes spektrumát bemutatja, történetileg három korszakot különít el: a félmissziós (intézményesítés előtti), a szocializmus alatti és a rendszerváltás utáni korszakot. Tematikus felosztásában átfogja a katolikus szakrális tereket, egyházi struktúrákat, a hittételek helyi koncepcióit, a vallásos szocializációt, a vallásos mentalitást, a szentelmények funkcióit. Külön kitér a népi vallásosság és a hivatalos, intézményesített hitfelfogás nem föltétlenül ellentétes, inkább dinamikus viszonyára.

A könyvbemutatóknak helyet adó terem falait Moldvában készített fényképek díszítették. „Még a nyelvnél is sérülékenyebb a tárgyi kultúra: egyre nagyobb mértékben újítják fel a lakásbelsőt, cserélik le a viseletet a moldvai csángók is” - mutatott rá Pozsony Ferenc, aki 2003-ban Csángó Néprajzi Múzeumot hozott létre Zabolán. Miután a tíz éves évfordulókor jelentősen átrendezték a múzeumot, az alapkiállítás néhány órisáfényképét elhozták a Kriza Társasághoz a Csángó hétköznapok kiállítás anyagául. Pozsony Ferenc rávilágított: az ortodox román tárgyi kultúra nagy mértékben adaptálódott a moldvai csángó kultúrába, de a színhasználatban, a fekete-piros-fehér színek dominanciájában még megragadható a mélyen gyökerező kötődés.