Rányomja-e a bélyegét egy költőre, ha politikus, és fordítva, hogyan viszonyulnak a kritikusok a politikus-költőhöz  avagy költő-politikushoz, kezelhető-e a Trianon-szindróma,  mit is jelent az, hogy haza? Többek között ezekre  a kérdésekre keresték a  választ pénteken Nagyváradon, ahol a Csatolmány – költészet politika nélkül. Vagy mégis? címmel megtartott irodalmi est keretében mutatták be Markó Béla Csatolmány című verseskötetét.

A megjelenteket Földes Béla, az estet szervező Partium Alapítvány elnöke köszöntötte, majd Lakatos Péter és Szűcs László kérdezte Markó Bélát a kötet versei kapcsán. Azoknak sem okozott nehézséget a beszélgetés követése, akik nem ismerték a verseket, ugyanis Kovács Enikő és Kocsis Gyula, a Szigligeti Társulat színészei, valamint Matyás Imre Zsolt, a  Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház művésze mellett Markó Béla is felolvasott a kötetből.

Nincs epikai fikció a könyvben, derült ki a kérdések nyomán, ugyanakkor Markó Béla többször is hangsúlyozta, hogy szerinte szükség van az értelmiség közéleti szerepvállalására.  Nem gondolja, hogy „az eleink által levetett múltat kell újraélni”, abból sokkal inkább tanulni kellene – mondta. Sosem szabad verset írni úgy, hogy azon gondolkozzunk, az fordítható lenne-e, szögezte le Markó Béla, annak a kérdésnek a kapcsán, hogy a kötet ironikus és önironikus verseit vajon értenék-e lefordítva a román olvasók, ugyanis a szerző szonettjei szép sikert arattak. 

A költészet és politika is többféleképpen került szóba, elhangzott például az, hogy politikusi mivolta nem feltétlenül jelentett előnyt az RMDSZ egykori elnökének, aki ugyanakkor azt is leszögezte: volt idő, mikor kormánytag volt, elég ellentmondásos lett volna, ha mindeközben az ellenzéki költő szerepét vállalja. „Nem szabad azt hinni, hogy a politika maradandó, a művészet pedig mulandó, ez éppen fordítva van”  –  jegyezte meg Markó Béla.