Csete Örs Az utolsó magyar című könyvét és Kallós Zoltán húsz lemezből álló népzenei gyűjtését mutatták be Kolozsváron, csütörtök délután. A fogyó magyarság értékeiért felszólaló meghívottakat Magyarország Főkonzulátusa fogadta, rendezvényterme zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel.

Csete Örs, az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő főigazgatója fáradhatatlanul járta az erdélyi, kárpátaljai, felvidéki és délvidéki falvakat – ezt Kallós Zoltán mondta, aki több olyan település nevét megemlítette, amelyek már alig néhány magyart számlálnak: Fejérd, Katona, Mezőszovát stb. Kallós azt is elmondta, számos településen a papságot is kritizálhatnánk, hiszen gyülekezetükkel nem törődnek eléggé.

„Leestem a létráról, mert nem volt, aki tartsa”, idézte Csete Örs azt a 98 éves Feri bácsit, aki ezzel a mondatával arra célzott: ő az utolsó magyar a szülőfalvában. Máshol azt mondták neki, a temető már nagyon műveletlen, de jaj lenne a környékbelieknek, ha felélednének a benne nyugvó magyarok. Ezek a történetek késztették arra, hogy megírja könyvét azokról, akik utolsó magyarokként élnek egy-egy településen. Útjai során számos emberrel megismerkedett, nehézsorsú nőkkel és férfiakkal, akiknek az élettörténetét összefoglalhatta könyvében.

Útjaira Kallós Zoltán is elkísérte időnként, de számos más társra lelt, amíg az anyagot gyűjtögette. Csete arról is beszélt, évente 45 ezerrel él kevesebb magyar a Kárpát-medencében, ez azt jelenti, hogy évente egy Kazincbarcika, egy Jászberény, egy Budaörs tűnik el a térképről.