A kistelevíziók számára bemutatkozási lehetőséget nyújtó, szakmai beszélgetésekkel színesített találkozón kerekasztal-beszélgetések, workshopok, kiállítások és filmbemutatók várják a szakma képviselőit és a filmek szerelmeseit.

A meghívott vendégelőadók között jelen van Fischer István, a romániai származású Németországban élő operatőr-rendező, Capel Moscu, a 70-80-as évek egyik legjelentősebb román rendezője, Ioan Stave egyetemi tanár, Geo Tuica rendező, akik fiatal, kezdő tévéseknek, operatőröknek, riportereknek, rendezőknek tartanak mesterkurzusokat, bemutatókat, illetve saját készítésű dokumemtumfilmjeiket mutatták be a nagyközönség előtt is.

Kedden este a marosvásárhelyi Művész mozi Flora termében Fischer István két dokumentumfilmjét mutatták be. A Baku, a tűz városa, illetve a Nyomok a sárban című filmeket egy közvetlen beszélgetés követte.

A Baku, a tűz városa, az Azerbajdzsánban 1998-ban forgatott film a fekete aranynak nevezett kőolaj kitermelése következtében bekövetkezett változásokat mutatja be, megszólaltatva az azeri államelnököt, vagy azt a nagyapát, aki szegényparasztból vált olajmágnássá, a száz márkát érő fizetéssel rendelkező adóhivatali alkalmazottat, aki 500 személyt lát vendégül lánya esküvőjén, az elképzelhetetlenül mély nyomorban élő menekülttábor lakóit, a muzulmán öregasszonyt, aki kislánykorában karácsonyfát követelt magának, hogy az alatt zsidó, ortodox és muzulmán barátaival, oroszokkal, azeriekkel, irániakkal ünnepelje Jézus születését.

A másodiknak vetítést, a Nyomok a sárban című dokumentumfilmet úgy jelentette be a rendező, hogy az előbbinél is nyomasztóbb, lehangolóbb, nehezebb. Az orosz falut mutatja be 1990-ben, a maga sajátos nyomorával, kilátástalanságával, szellemi és anyagi szegénységével.

Fischer István a maszol.ro-nak elmondta, a Szovjetunió bukását követően filmsorozatot készített Gróziáról, Örményországról és Azerbajdzsánról. Kistagú csapatával kapcsolatot keresett az egyszerű emberektől kezdve a legbefolyásosabb hivatalnokokig, üzletemberekig és nem utolsó sorban az államelnökig.

Az orosz falu megörökítésére olyan vidéket keresett – mondta érdeklődésünkre, amelyet nem sújtott sem háború, sem határmódosítás, ahol nem élnek nemzeti kisebbségek, tehát nincsenek etnikai konfliktusok. „Olyan falvakat kerestem, ahol a pusztítást a rendszer végezte el.” – mondta Fischer. Az öt tagú filmes csoport nem tárta fel külföldi kilétét, oroszul beszélt az emberekkel, akik talán nem is tudták, hogy film készül róluk, nem tudták mi a kamera és a film. „Ha tudták volna, biztos, hogy nem álltak volna szóba velünk, hiszen akkor még élt bennük a külfölditől való félelem, az, hogy idegennek nem szabad szóba elegyedni.” – magyarázta a rendező.

A filmet 1990-ben, Moszkvától 200 kilométerre forgatták.

A SIMFEST keretében szerdán este Capel Moscu három dokumentumfilmjét láthatja a közönség a Művész mozi Flora termében.