Sikerrel zárult a pulzArt összművészeti fesztivál

Vasárnap este Irie Maffia koncerttel zárult a pulzArt kortárs összművészeti fesztivál Sepsiszentgyörgyön. A rendezvénysorozatnak köszönhetően az új utakat kereső, a műfajok határait feszegető székelyföldi és meghívott alkotók pezsgő találkozóhelye lett néhány napra a háromszéki megyeközpont.

Erős felütéssel indított a fesztivál. Csütörtök délután a Szöveg a köztéren csoportos szabadtéri kiállítás adta meg az alaphangot, amelybe belefért a világirodalmi vagy aktuálpolitikai kitekintéstől a vasalódeszkára vagy a járdára felfestett szövegekig, a személyes és ironikus hangvételen keresztül sok minden. Nyitottság – ez a  kulcsa ennek a rendezvénynek, vallják a szervezők.

Frenák Pál inTimE című produkciójára is érvényes volt ez: a telt házzal játszott előadás után, a közönségtalálkozón is nehezen fogytak a kérdések. Egy olyan előadás az inTimE, amely mindenkinek mást mond, hiszen a férfi-nő viszonyáról, a társas vagy egyéni magányról, az emberi kapcsolatok pusztító erejéről, alá- és fölérendeltségről szól. Az előadásban látható meztelenség akár sokkoló is lehet, és - mint kiderült a közönségtalálkozón - bizony a táncosoknak is meg kellett küzdeniük a maguk során nemcsak a testi, de a lelki vetkőzéssel is. Frenáknál azonban a meztelenség soha nem céltalan – mesélték el táncosai.

Merőben más hangulattal folytatódott csütörtök este a fesztivál. Háy János József Attila-díjas költő és Beck Zoltán, a pécsi 30Y együttes frontembere Háy Come Beck címen tartott ősbemutatót Sepsiszentgyörgyön. Az előadásban versekre dalok, dalokra versek íródtak. Két szerethető karakter volt a színpadon, akik nem játsszák meg magukat. Az erős harmóniát sugárzó páros játéka nagyon rátalált a pulzArt közönségére, de Háy maga is kissé meghatódva summázta az előadást követően, hogy nagyon jó a szentgyörgyi közönség.

Kevés kivétellel az irodalmi programok is számos érdeklődőt vonzottak, első nap a Tein teaházban  összegyűlt kíváncsiskodók nem csalódtak Szálinger Balázsban: egyszerre hallhatták a József Attila-díjas költőt beszélni az irodalommal való személyes viszonyárról, és láthatták az embert, aki, ha nincs más kéznél, akkor saját könyveivel támasztja ki a billegő asztalt, és mosolyog.

Bár nem látszott, de valójában gyomorideggel vágott neki a péntek délutáni beszélgetésnek Karafiáth Orsolya és László Noémi (Nonó), legalábbis ezzel a vallomással indította a két költőnő a közönségtalálkozót Tein Teaházban. A magyarországi „kultúrdémonra” sokan voltak kíváncsiak. Először ugyanis ezt az oldalát mutatta be Karafiáth Orsolya, majd - Nonót idézve - besétált a felolvasó költő is a kávézóba. Az excentrikus költőnő egyébként szőke parókában, legutolsó regénye, a Kicsi Lili főhősének öltözve érkezett a közönségtalálkozóra.

Komolyan, már-már tartózkodóan indult, majd egyre inkább felszabadultan folytatódott a Mellettem elférsz Grecsó-Dés-Dés pódiumest. Családi titkokról, hagyományról, együttlétről szólt ez az előadás, egymásnak felel a szó és a hang, mesél a történet, majd azt kibontja a zene, újabb és újabb részleteket tesz hozzá. Mindeközben a közönség is elindítja a maga családi történeteit ott legbelül, olykor könnyes nevetéssel, majd nagy tapssal jutalmazva ezt a jutalomjátékot.

Az Artur Majewski és Kuba Suchar páros komoly kihívással nézett szembe: a román-magyar futballmérkőzésre időzített koncertre kellett közönséget toborozniuk. A Mikrokolektyw zenei erejét az mutatja a legjobban, hogy ezt a feladatot milyen könnyedséggel oldották meg. A Mikrokolektyw nem véletlenül kap kifinomult fülű kritikusok tömegétől szóvirágokat. A témákat türelemmel és alapossággal építik, majd ráérősre fogva ki is bontják. A terem látványát sejtelmes fények, a két zenész között össze-vissza kúszó kábelrengeteg, mikrofonok, furcsa formájú hangszerek és ebbe a környezetbe tökéletesen beolvadó, már-már statikusnak ható muzsikusok határozzák meg. A Mikrokolektyw hangzásvilága jól illeszkedik a pulzArt érzethez: szokatlan, új utakat kereső és nemcsak bátran vállalja a kísérletezést, hanem sikeresen is műveli azt.

Kétségtelen, hogy Lajkó Félix szombat esti koncertje jelentette a rendezvény csúcspontját. A vajdasági származású hegedűművész a Szent Anna tónál próbált a fellépés előtt, a Tamási Áron Színház nagytermében teltház előtt játszott hegedűn és citerán. Energiák, erő, kimondhatatlan, zsigerekre ható érzések, elkötelezett közönség, sokadszorra is visszatapsolt Lajkó Félix, aki otthonosan mozog Sepsiszentgyörgyön, nemcsak zenélni jár ide, a koncert után a színházbüfében barátait üdvözli, majd ráérősen elbeszélget velük. De nem ő az egyetlen művész, akivel össze lehet futni a pulzArton - ez a fesztivál arról is szólt, hogy az emberek között voltak jelen az alkotók, nem csak a színpadon.  

Vasárnap este a román klasszikus zenei élet fenegyereke, Alexandru Tomescu lépett fel a pulzArton, és megünnepelték a Magyar Dal Napját is. A Haute Cuisine kollektív mozgásszínházi performanszt követően az Ex Charta épületében a magyarországi Irie Maffia koncerttel zárult az első alkalommal megszervezett pulzArt fesztivál. 

 

Kimaradt?