Pozitív változások évadát zárta Tompa Gábor társulata
A 220. évadát zárta le a napokban a Kolozsvári Állami Magyar Színház. A társulat ugyan nem pihen még – európai turnékra indult nagy többségük, az Übü királyt például július végéig játsszák Avignonban –, a kolozsvári nézőknek azonban nyárutóig várni kell a következő előadásig. Tompa Gábor igazgató a közönség növekvő érdeklődéséről, a jubileumi év eredményeiről és a következő évad kilátásairól beszélt a maszol.ro-nak.
Kétszázhúsz éves a kolozsvári magyar színjátszás. Milyen volt a jubileumi évad?
Nagyon értékes és intenzív volt. Három eseményét emelném ki: az egyik az Interferenciák Fesztivál harmadik kiadása, amely közönségrekordot döntött, megduplázta az előző kiadáshoz képest a nézőszámot. Sikerült művészileg is egységesnek lennie, nagyon erős előadásokkal, és ez valahogy megmozgatta a várost. Úgy érzem, most jutottunk el oda, hogy a város ráébredt: ez az ő fesztiválja. Kolozsvári fesztivál és a kolozsváriaké. A járulékos programok, utcai beszélgetések, a nézők, fiatalok bevonása – mind hozzájárult a rendezvény sikeréhez és minőségi ugrásához.
A másik a színház párizsi és szöuli vendégszereplése. Párizsban az Übü királyt mutattuk be, nemcsak Párizs vagy Franciaország, hanem a világ egyik legszebb színházépületében, az Athénée Théâtre Louis Jouvet-ban, nagyon jó fogadtatással. Oda vissza is térünk következő évadban a Leonce és Lénával. Szöulban Andrei Şerban rendezésével, a Suttogások és sikolyokkal vendégszerepeltünk, amelynek rendkívüli fogadtatása volt ott. Pedig elég nehéz volt meggyőzni a koreai szervezőket, hogy érdemes odavinni egy olyan előadást, amelyre csak száztíz néző fér be. De a Suttogások és sikolyok sajtóvisszhangja szerint az utóbbi években Szöulban látható legjobb előadás volt - márpedig Szöulban több száz előadást lehet látni évente, és ezeknek mintegy 30 százaléka a világszínházi előadások javából van összeválogatva. A koreai közönség egyébként óriási kíváncsiságot tanúsít az iránt, ami a világszínházban zajlik.
Úgy tűnik tehát, hogy megtört a jég, és reményeink szerint a jövőben más stúdióelőadásainkat, például a Ványa bácsit is meghívják Dél-Koreába.
A harmadik esemény, amit ebben az évadban nagyon jelentősnek tartok, a Ványa bácsi századik előadása, amelyet két héttel ezelőtt játszott a társulat.
Olyan ritka ez, hogy egy produkció megéri a századik előadást?
A kolozsvári színház történetében húsz évvel ezelőtt volt még erre példa, amikor A kopasz énekesnő 170 előadást ért meg. Egy vidéki színház, így a kolozsvári színház történetében is elég ritka, hogy megéri a századikat, ráadásul nem is olcsó közönségigényt kielégítő műfajjal vagy népszínművel, hanem egy Csehov-darabbal, a drámairodalom egyik remekével. Azt hiszem, ez egy jó jel: rendkívüli érdeklődés egy rendkívüli előadás iránt. Ahogy a kéthavi műsor megjelenik a honlapunkon, öt percen belül már minden jegy elkelt a Ványa bácsi előadásaira (az on-line helyfoglalásnak köszönhetően – szerk. megj.) Soha nem marad üres szék és sokan panaszkodnak, hogy még mindig nem sikerült bejutniuk az előadásra. Ez még akkor is rendkívülinek mondható, ha stúdióelőadásról van szó. Ha arra gondolok, hogy Harag György remekbe szabott, kiváló színészeket felvonultató Éjjeli menedékhelye csak 11-szer ment, és abból talán csak kettő volt teltházas, akkor elmondhatom, hogy egy nagy nyitásnak vagyunk tanúi.
A Ványa bácsi címszerepét alakító Hatházi András elbúcsúzott az előadástól, de – feltételezem – a produkciónak van jövője.
Nagyon sajnálom, hogy Hatházi András egészségi okokból nem tudja többé vállalni a szerepet, hisz számunkra bizonyára az elkövetkező években az ő alakja fogja jelenteni Ványa bácsit. Ő pótolhatatlan, tehát egy másfajta előadásra kell ezentúl számítani, és egy más típusú Ványára, akinek viszont meg kell adni az esélyt, a hitelt, hogy új irányba vigye el Csehov hősét. Most már hivatalos, hogy a következő időszak Ványája Viola Gábor lesz, aki negyedik évadja tagja a társulatunknak. Viola a Leonce és Lénában Valerio szerepéért UNITER-díjat kapott, oszlopos tagja a színész-zenekarnak és a jövőben a Ványa mellett is nagyon komoly feladatok várnak rá, például a Sweeney Todd címszerepe.
Közben Kolozsváron évről-évre új színészgenerációk kerülnek ki a főiskoláról, éppen a napokban fejezi be tanulmányait egy évfolyam. Nekik milyen esélyeik vannak a Kolozsvári Állami Magyar Színháznál elhelyezkedni? Van lehetőségük új tagokat felvenni a társulatba?
Számomra mindig elsődleges feladat volt a társulat fiatalítása. Legalább 3 évente frissíteni kell, és egy-két-három színész erejéig a legfrissebb végzősöket kell szerződtetni. Sajnos a társulatunk létszáma eléggé telített, nehezen sikerült most négy fiatal színészt egy-egy fél állásra szerződtetni. Ne feledjük, hogy a társulati tagokat nem elég szerződtetni: foglalkoztatni is kell őket. Szerencsére a bemutatók mellett nagyon sok műsoron tartott előadásunk is van, de nem könnyű egy ekkora társulat minden tagjának folyamatosan szerepet biztosítani. Így arra, hogy újabb, 22-25 év közötti színészeket vegyünk fel, néhány évadot még várni kell. De nem mondunk le erről, mert frissítés nélkül megreked egy színtársulat élete.
Az utóbbi évtizedben Kolozsvár fesztviálvárossá vált, és ebben – többek között – a magyar színháznak is része van. Egyetért azokkal, akik szerint a város lakossága egyre több kultúrát “fogyaszt”?
Nem tudom pontosan, mert nincsenek konkrét adataim, hogy kikből áll össze a kultúrafogyasztók rétege. Tény, amit már az imént is mondtam, hogy az Interferenciák nézőszáma 2010-től 2012-re duplájára nőtt. Még mindig azt látom, hogy a fesztiválunk közönségének legnagyobb részét a diákság teszi ki: fiatalok és nem feltétlenül kolozsváriak. De talán sikerült kigyógyulnunk abból a köldöknézegető konzervativizmusból, ami hosszú évekig jellemezte a kolozsvári közösség egy részét. Talán sikerült mostanra megnyílni, és ez nekünk nagyon fontos, mert azt szeretnénk, ha minden nézőréteg eljutna a színházba, és megnézné az előadásokat, mielőtt véleményt nyilvánítana. Sajnos különböző fórumok is táplálják az előítéletet a színházzal szemben, de az olyan rendezvények, mint az Interferenciák fesztivál vagy a kétszáz civil bevonásával zajló ATELIER 200 segítenek közelebb kerülni a közönséghez, és sokat eloszlatnak ezekből az előítéletekből.
Mire számíthat a közönség a következő évadban?
Nagyon sűrű 2013-2014-es évadnak nézünk elébe. Augusztus 20-án kezdődnek az Őfelsége pincére voltam próbái. Bohumil Hrabal művét Michal Dočekal, a prágai Nemzeti Színház igazgatója rendezi. Biztos sokan emlékeznek Jiří Menzel filmjére, nos, ez egy újabb adaptáció lesz, az Elesett Angyal címet viselő európai projekt része, amely az első világháború kitörését idézi fel, és az utána következő drámai térképváltozásokra emlékeztet annak századik évfordulóján. Hrabal maga is 1914-ben született. Az előadás több korszakot ölel át, és a rendező tervei szerint a kelet-európai középréteg eltűnéséről szól, ami egy nagy tragédia egyébként, de Hrabal groteszk humorú nyelvezetével.
A földműves és a halál című középkori miszériumjátékot Mihai Măniuţiu írta át és adaptálta Visky Andrással együtt, az általuk létrehozott szövegváltozatot mutatjuk be a produkcióban. Kolozsvári szerző darabjának ősbemutatóját is tervezzük: Demény Péter Bolero című drámáját Albu István viszi színre a stúdióban, a bemutatót októberre tervezzük.
Ezt követően Silviu Purcărete rendezi Roger Vitrac Viktor, avagy a gyerekuralom című darabját, majd a Sweeney Todd musical következik, amelynek híres filmváltozatát majdnem mindenki ismeri, Johnny Depp-el a főszerepben. A kolozsvári produkciót Dragoş Galgoţiu állítja színpadra, Incze Katalin zenei vezetésével.
A tervek között szerepel Miroslav Krleža klasszikus horvát drámaíró Léda című darabja, Robert Woodruffnak egy Caravaggio-variációja, egy amerikai szerzőpáros Serena X című zenés produkciója, amelyet szintén Albu István rendez.
A bemutatókon kívül persze lesz egy sereg felújítás, például a Gianni Schicchi, az Óz, a nagy varázsló, a Nem élhetek muzsikaszó nélkül, a Csipke. Tehát nagyon bő lesz a választék, miközben rengeteg hazai és külföldi meghívásnak is eleget kell tennünk: Franciaországba megyünk rövidesen az Übü királlyal, majd a Leonce és Lénával, Bogotába a Gianni Schicchivel. Folytatni szeretnénk azokat a járulékos programokat is, amelyek célja egy másfajta térben, másféleképpen megszólítani a közönséget. És készülünk a 2014-es Interferenciák Fesztiválra – nem is holnaptól, hanem már tegnaptól.