banner_xRg6ZFl6_Koldok_970x250.gif
banner_PIz6eiCM_Koldok_300x250.gif

A varázsfuvola újra Kolozsváron: a koronavírus is szerepet kap Mozart operájában

Mozart legismertebb operáját, A varázsfuvolát mutatja be szombat este a Kolozsvári Magyar Opera. A rendező Tompa Gábor, aki Sarastro és az Éj királynője harcában a keresztény értékeket, a kulturális hagyományokat manapság fenyegető veszélyek megnyilvánulását látja. Az előadásban megjelenik a koronavírus is, ugyanakkor, ahogy Selmeczi György karmester fogalmazott az opera szerdai sajtótájékoztatóján, Mozart koncepcióját keresték „minden erővel.”

Az előadás egyik különlegessége, hogy a két szereposztás (itt olvasható) közül az egyik rendkívül fiatal: Taminót a mindössze 24 éves, marosvásárhelyi születésű, Budapesten tanuló Erdős Róbert alakítja, a Paminát játszó Gebe-Fügi Renátának pedig ez a második előadása, amiben énekesként színpadra lép. A fiatal művészgenerációhoz tartozik a Papagenót alakító Sándor Csaba is, bár ő már öt éve énekli ezt a szerepet a budapesti operaházban. Selmeczi György felidézte a Kolozsvári Magyar Opera legutóbbi, húsz évvel ezelőtti Varázsfuvola-előadását, amely rendezői koncepciójában „öreg” volt ugyan, mégis fontos, hiszen akkor kaptak először fontos szerepet a mára már befutott énekesek, mint Kele Brigitta vagy Pataki Adorján. A karmester hozzátette, reméli, hogy az új előadás újabb generációnak szolgálhat impulzusként.

 

 

 

Selmeczi György célja az volt, hogy a művön létrejött „lerakódásokat”, egyik-másik „sztár” koncepcióját elvetve visszatérjen a partitúra „szándékaihoz”, ahhoz, amit Mozart leírt. Hasonlót akart Tompa Gábor is, amikor Emanuel Schikaneder librettójának korábbi magyar fordításait elvetve ragaszkodott az eredetihez közelebb álló, új változathoz, amelyet Szőcs Géza költő és Selmeczi György készített el. Az eredeti műben szereplő, közelebbről meg nem határozott egyiptomi varázsvilágot viszont a rendező már fontosnak tartotta ma is értelmezhető analógiákkal megtölteni.

Gyakran idézik a művel kapcsolatban Liebner János zenetudóst, aki még az 1960-as években fogalmazta meg, hogy „A varázsfuvola tükör: önmagát látja, aki belenéz; és amit csak keres, mindent megtalál benne. Teljes, zárt világkép, az univerzum tükre.” A varázsfuvola meséjét a különböző korokban sokféleképpen értelmezték a konkrét politikai pamflettől a szabadkőművesség eszméjének bemutatásáig. A legnagyobb rendezői kihívás ma is érvényes kérdésekkel, értékekkel árnyalni a szereplők bonyolult viszonyrendszerét, ráadásul úgy, hogy a műből számtalan érvényes előadás született már, mondta a keddi sajtótájékoztatón Tompa Gábor.

Wolfgang Amadeus Mozart mindössze 35 éves volt, amikor A Varázsfuvolát írta, de ez lett az utolsó műve, az 1791 szeptemberében tartott bemutató után hónapokkal meghalt. Az eredetileg a varázslatos Egyiptomban játszódó történet főhőse Tamino herceg, aki egy kép alapján beleszeret az Éj királynője lányába, Paminába, és elindul, hogy kiszabadítsa a gonosznak hitt Sarastro fogságából. Vele tart Papageno, az Éj királynőjének madarásza. A meseirodalomban rendhagyó módon kiderül, hogy mégsem Sarastro a rossz. Taminónak ahhoz, hogy elnyerje Pamina kezét, ki kell állnia a hallgatás, a tűz és a víz próbáját. Ugyanezeknek Papagenót is alávetik. Végül Tamino elnyeri Pamina kezét, Papageno pedig a Papagenáét, az Éj királynője pedig, akiről kiderül, hogy valójában ő a gonosz, elnyeri méltó jutalmát.

A varázsfuvola gyakori értelmezése szerint Sarastro világa a szabadkőművességet jelképezi, sőt, még olyan legendával is találkozni, miszerint Mozart korai halála összefüggésbe hozható azzal, hogy a műben felfedte volna a szabadkőműves páholyok titkos rituáléit. Tompa Gábor abból indult ki, hogy a 18. században a leghaladóbb értelmiségiek voltak a szabadkőműves páholyok tagjai, és az értelmiség mai szerepét problematizálta a mű segítségével.A rendezőt elmondása szerint az foglalkoztatta a mű kapcsán, hogy mi történik a kultúrával, a hagyománnyal, a hittel, az emberi kapcsolatokkal, az igazsággal. „Érdekel-e még valakit az igazság ebben a manipulált, agyonmediatizált, digitalizált világban, amikor már jobban hiszünk az okostelefonunknak, mint a szemünknek, és ahol egy ilyen járvány viszonylatában semmit nem látunk már, csak rémisztő, félelemkeltő, manipuláló számadatokat? Mi az értelmiség jövője? Van egy egyáltalán olyan csoport, vagy már csak egyének, akiket még érdekel, akik nem félnek, akik kimondják és megpróbálnak politikailag semlegesek lenni, nem kötelezik el magukat a megosztottságnak, ami a világban van” – vetette fel Tompa.

A rendező meglehetősen sötét képet vázol fel a kortárs társadalomról az előadás műsorfüzetében szereplő szövegben is. Eszerint a világ a gazdasági világelitnek kedvez (az ő atombiztos bunkereikből inspirálódtak Carmencita Brojboiu díszlettervei), „a párbeszédet ideologikus diskurzus és radikális reakciók váltották fel”, a média manipulál, a kulturális emlékezetet az eltörlés, az emberi identitást a teljes összezavarás és érvénytelenítés fenyegeti, és hónapok óta „vírus-kísérlet” zajlik. A rendező a sajtótájékoztatón leszögezte, nem tagadja a vírus létezését, inkább a járvány kezelésének módját, a megfélemlítést kifogásolja, mint fogalmazott, hogy az emberiség történetében nem volt még egy ilyen katasztrófa – háború vagy járvány – ami akkor „sztár” lett volna, mint most a SARS-CoV-2.

Hasonló kortárs képek helyettesítik majd a Taminót üldöző kígyót az opera nyitányában. Tompa szerint A varázsfuvola a fiatalok – Tamino, Pamina és Papageno – útkereséséről szól, akik a manipulatív, gyűlöletre ösztönző közegben fel kell fedezzék a szerelem, a házasság, a fajfenntartás fontosságát, az olyan keresztény értékeket, mint a megbocsátás, de ugyanakkor a nemiséget is (ennek egyértelmű szimbóluma a fallikus varázsfuvola). Sarastro pedig az a mester, értelmiségi, aki hisz a kultúra, a hagyományok továbbadásában, és aki beavatásra alkalmas tanítványra talál Taminóban. „Politikailag nem korrekt a Mozart Varázsfuvolája, mert van benne férfi és nő, és házasság a végén” – fogalmazott a rendező.

Tompa ugyanakkor árnyalt karaktereknek látja az opera szereplőit. Maga Sarastro is ellentmondásos, hiszen a jó cél érdekében fogva tartja az Éj királynőjének lányát, Paminát. „Diktatórikus gesztusai is vannak, amelyek viszont néha szükségszerűnek bizonyulnak” – írja róla a rendező. Fontos még Monostatos megközelítése: a Paminát őrző alantas karakter az eredeti műben mór, a jelenlegi előadásból viszont hiányzik majd ez a faji megkülönböztetés, „nem a bőre, hanem a lelke sötét”.

A varázsfuvola lesz a november 13. és 20. között megszervezett 30. Mozart Fesztivál egyetlen offline programpontja, tudtuk meg. A Kolozsvári Magyar Opera egyébként ugyanezzel a művel volt jelen a fesztivál első, 1991-es kiadásán is. Az új előadás azért is kap kiemelt szerepet a rendezvényen, mert a Paminát alakító Gebefügi Renáta a Román Mozart Társaság énekversenyén első díjat nyert.

Kapcsolódók

banner_33n1iUxf_maltai-970x250.gif
banner_jpL2NADm_maltai-300x250.gif

Kimaradt?