1986 fordulópont volt a szicíliai maffia történetében: Tommaso Buscetta vallomásának és Giovanni Falcone vizsgálóbíró nyomozásának köszönhetően több száz tagját ítélték el. Az úgynevezett maxiper (maxiprocesso) kapcsán többnyire a bíró alakját emelik ki, Marco Bellochio viszont az omertát megszegő maffiózó portréját rajzolja meg új filmjében.

A két és fél órás eposz főszereplője egy siciliano vero, aki a maffiának köszönheti, hogy a szegénysorból felemelkedett. Tommaso Buscetta története egyben társadalomtörténeti visszatekintő is: a maffia eredetileg egy közösség védelmében, a külső elnyomás, az észak-olasz fennhatóság ellen szerveződött, a szicíliaiak jó része számára megélhetést biztosított, és törvényeit nem csak halálfélelemből, de büszkeségből sem árulta volna el egyetlen becsületes maffiózó sem. Ha a vért ideiglenesen kivonjuk a képletből, beláthatjuk, hogy egy zárt közösség szempontjából miért volt különösen súlyos Buscetta árulása. Nem bűntársaktól fordult el, hanem a közös ügytől, egykori családjának tagjai a nyelvében is idegen olasz bíróság előtt kellett magyarázkodjanak miatta. Ezeket a külső szem számára kevésbé érzékelhető árnyalatokat Bellochio biztos kézzel, többek között többnyelvű dialógus segítségével hangsúlyozza. Olvasd tovább a Filmtetten!