Szántó T. Gábor az ’50-es-’60-as években játszódó, Kolozsvártól Nyugat-Berlinig ívelő szenvedélyes szerelemről szóló regényt írt. Ha sikerül pénzt pályázni hozzá, a többszörösen díjazott 1945 után ez lesz a következő közös filmjük Török Ferenc rendezővel, így nagyvászonra kerülhet a korabeli Erdély.

Miután elképzeltük a Kolozsvár utcáin forgató filmes stábot, térjünk vissza a regényhez, az Európa szimfóniához, amelyet péntek este, a Kolozsvári Zsidó Napok keretében mutattak be a Bulgakov Kávéházban. Szántó T. Gábor beszélgetőtársa, Balázs Imre József irodalmár felvetésére megerősítette, Kolozsvár, Erdély mindig vonzotta irodalmi alapanyagként, ugyanakkor tartott is tőle: „Budapesten született szerzőként mindig úgy éreztem, mintha egy szubkultúra lenne ez a magyar kultúrában, amelyhez nem erdélyiek nagyon nehezen tudnak érdemben kapcsolódni, mert olyan részletgazdag, saját belső utalásrendszerrel működő, sajátos történelemmel rendelkező kultúra ez.” Az erdélyi vonzalom gyökere Szántó T. Gábor szerint a kisebbségi élmény, amit magyar zsidóként szintén megtapasztalt.

Közeledési kísérletei évek óta vannak: a Szombat zsidó politikai és kulturális folyóirat főszerkesztőjeként 2009-ben erdélyi lapszámot szerkesztett, 2010-ben pedig kolozsvári kiadó, a Koinónia jelentette meg A szabadulás íze című verseskötetét. Az író a péntek esti könyvbemutatón külön kiemelte, hogy milyen nagy hatással volt rá a kolozsvári magyar színház.

Szántó T. Gábor Budapesten született, 1990-ben diplomázott az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán, a Bölcsészettudományi karon esztétikát és judaisztikát hallgatott. Irodalmi pályáját versekkel, kisprózákkal kezdte. Mószer című kötete két kisregénnyel 1997-ben, Keleti pályaudvar, végállomás című regénye 2002-ben, Lágermikulás című elbeszélésgyűjteménye 2004-ben jelent meg. A szabadulás íze című verseskötetét 2010-ben, Édeshármas című regényét 2012-ben, Kafka macskái című regényét 2014-ben, 1945 és más történetek című elbeszéléskötetét 2017-ben, Európa szimfónia című regényét 2019 őszén adta közre. 1991 óta főszerkesztője a Szombat című zsidó politikai és kulturális folyóiratnak. Amerikai zsidó és jiddis költőket fordított magyarra, egyetemi és szabadegyetemi keretek között modern zsidó irodalmat tanít. (Wikipedia)

Az Európa szimfónia cselekménye 1945-től 1976-ig ível, Kolozsvárról indul, majd az 1968-as nyugat-berlini ifjúsági mozgalmak kontextusában folytatódik. Főszereplője András, a diktatúra hálójában vergődő zenész fiú, akinek apja román, Kolozsvár helyettes párttitkára, anyja magyar, és egy Németországba disszidálni készülő zsidó lányba, Maiába lesz szerelmes. A drámát az elhallgatott traumák mozgatják, amelyből a huszadik század bőven juttatott a családoknak.Már az első oldalakon érezhető, hogy a regény jó filmes alapanyag, van ugyanis egyfajta pörgése, amit a szerző szerint a jelenetezés és a szikár nyelvezet, a függőbeszédben írt drámai párbeszédek adnak. A zene – amint arra a cím és a főszereplő foglalkozása is utal – fontos szerepet játszik a regényben, amely négy „tételével” és a „kódával” a szimfónia szerkezetét követi. Szántó T. Gábor konkrét zeneművet is elképzelt, az Európa szimfónia modern mű, amelyben felsejlik a klasszikus zene iránti vágy, visszatérnek Beethoven 5. és 9. szimfóniájának részletei, mint a soha helyre nem állítható egység darabjai. Ezt a művet ugyan nem, a regényben egy budapesti koncerten felcsendülő bartóki diszharmóniákat viszont élőben is hallhatott a könyvbemutató közönsége Veress Gáspár előadásában.

Bár a vasfüggöny keleti oldaláról nézve Nyugat-Berlin „jó helynek” tűnhetett, a regény mégsem ilyenként ábrázolja, a diszharmónia ott is jellemző, vetette fel Balázs Imre József. Szántó T. Gábor szerint Kelet- és Nyugat-Európát a második világháború köti össze, a fiatalok pedig mindenhol lázadtak: Kolozsváron a diktatúra ellen, Nyugat-Berlinben a „burzsoázia” ellen, terrorizmusba hajló radikális baloldali mozgalmakkal. Ezekkel szimpatizál a regény egyik szereplője, a 19 éves Péter is, aki részt vesz egy robbantásos merénylet előkészítésében. Ez volt az a szereplő, amelynek a megírása leginkább megviselte, árulta el Szántó T. Gábor.

Ebből talán már látszik, hogy az Európa szimfónia az 1968-as ifjúsági mozgalmakról sem fest idealisztikus képet, ezt is kritizálja a kelet-európai diktatúrák gyakorlata mellett, pedig ’68 sokak számára fontos, amiatt, hogy a társadalmi egyenlőségre törekvést behozta a közbeszédbe. „Számukra nem lesz szimpatikus, hogy én a ’68-as mozgalmakra ráépülő terrort mutatom be. Lesz, aki kevesellni fogja a vegyes házasságban felnövő fiú magyarságát vagy éppen románságát, lesz, aki kifogásolja, hogy miért ábrázolok olyan ravaszkodónak egy román diplomatát, a nyugat-berlini román főkonzult, szóval nagyon sokféle érzékenységgel szembemegy a könyv. De egy irodalmi mű nem szabad ideológiai elvárásokra tekintettel legyen, komplex emberi sorsokat bemutatva az ember minden ideológiai elvakultsággal és meggyőződéssel szembe kell szálljon” – fogalmazott az író.

„Nem hiszem, hogy a 21. században, annyi társadalmi kísérlet után létezne egyetlen társadalmi megváltó eszme, vagy olyan gyakorlat, ami mindenki számára üdvös. Azt gondolom, hogy a kompromisszumok hozhatnak az egyes ember életében és a társadalmak életében is valamiféle kiszámítható stabilitást, se a valóság leírására, se a valóság átalakítására nem tartom alkalmasnak egyik ideológiát sem” – összegzett Szántó T. Gábor.